A katekézis új direktóriuma, befejező rész: hitoktatás kulturális és vallási pluralizmusban
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A „Katekézis a részegyházakban” címet viseli a Direktórium fő témája, amennyiben a plébániákon, társulatokban és egyházi mozgalmakban megvalósuló hitoktatást vizsgálja. Ennek a közösségi jellegű apostolkodásnak egyik fő jellegzetessége a „plasztikusság”, mely a katekézist teremtő jellegűvé teszi, azzal a képességgel együtt, mely képes „meghallgatni” és „kilépni”. A direktórium szerint a társulatok és egyházi mozgalmak az egyház gazdagságaként „nagy evangelizáló erőt” jelentenek. Az egyházi iskolákat arra buzdítják, hogy az „intézmény-iskolából” váljanak „közösség-iskolákká”.
A vallásoktatás megkülönböztetett és kiegészítő jellegű a katekézis mellett
Külön fejezet foglalkozik a vallásoktatással, melynek megkülönböztetett jellegűnek kell lennie és éppen ezért csak kiegészítő szerepet tölthet be a katekézis mellett. Feladata az iskolában, hogy kapcsolatba lépjen más tudásformával és legyen képes az ismeretet „életbölcsességgé” alakítani. „A vallásosság az élet egyik dimenziója, amit nem szabad elhanyagolni”. A direktórium leszögezi, hogy a vallás a szülők és a diákok joga arra, hogy átfogó nevelést kapjanak, mely számol a vallásoktatással is.
Kulturális és vallási pluralizmus: párbeszédben a zsidósággal és az iszlámmal
Tágas fejezet foglalkozik a kulturális és vallási pluralizmus mai jelenségével. A kulturális pluralizmus végül arra vezet, hogy az ember csak felszínesen érinti a morális kérdéseket. Ennek jelei főként az embertelen városi környezetben megjelenő erőszak és szegregáció. Le kell küzdeni a bennszülött népek iránti előítéletet. A direktórium elismerően szól a népi vallásosság szerepéről, mely „teológiai hely, hittartalék”. Figyelni kell azonban a babonaság jelenségeire és a szektákra. A katekézisnek ellenben reményt és méltóságot kell vinni a hittanulók számára, hogy lépjenek ki a névtelenségből, biztosítani kell számukra a környezetvédelem tudatosságát. Az ökumenizmus és a vallásközi párbeszéd jegyében különleges feladat a zsidósággal és az iszlámmal folytatott párbeszéd. A katekézis során fel kell szítani a keresztények egysége iránti vágyat, hiszen az ökumenizmus az evangelizálás hitelre méltó eszköze. A zsidókkal folytatott párbeszéd jegyében a feladat az antiszemitizmus legyőzése, a béke és igazságosság előmozdítása. A direktórium megjegyzi, hogy „némelykor az iszlámban megmutatkozik az erőszakos fundamentalizmus”, amivel szemben az „egyház óva int a felületes általánosítástól”.
Digitális világ: fények és árnyak
A hitoktatás és benne a párbeszéd folytatása a digitális eszközökön keresztül is történik, éppen ezért elemzi figyelemmel a direktórium a digitális világ sajátosságait. Ennek kapcsán mindenekelőtt leszögezi, hogy a világháló felületein jelen kell lennie az evangélium tanúságtevőinek is, akik annak az értékeit képviselik. Arra buzdítja a katekétákat, hogy neveljék az embereket a digitális lehetőségek „jó használatára”. A fiatalokat ezen az úton kísérni kell, minthogy a digitális világ mély visszahatást kelt a személy érzelmi életében és önazonosságában is. Ma a digitális kultúra természetessé vált, miközben megváltoztatta a nyelvezetet és az értékskálát átalakította. Pozitív módon gazdagítja az ismeretszerzés lehetőségét, de van sötét oldala is, mely a magány felé sodorja a felhasználókat, manipulálja, erőszakra és internetes agresszióra vezeti őket. A digitális kultúra érzelmi, magától értetődő és bevonó jellegű, de nagyjából híján van a kritikai érzéknek, aminek révén kihasználják a szereplőket, akik nem tudják dekódolni, helyesen értelmezni az üzeneteket.
El kell utasítani az azonnaliság kultúráját
A digitális világban a keresztény ember első feladata, hogy „elutasítsa az azonnaliság kultúráját”. Ennek jegyében az evangelizálásnak inkulturálódnia kell a digitális kontinens világába is, hogy segíthessen olyan értelmezési kulcsok átadásával, melyekkel a fiatalok képesek a nehéz témákkal is szembesülni, mint például a testiség, az érzelmi élet, az igazságosság és a béke. A hit és a tudomány kapcsolatában tisztázni kell a kettő közötti látszólagos ellentétet, amihez nagy segítség a keresztény tudósok tanúságtétele. A tudós ugyanis őszintén keresi az igazságot, hajlik a párbeszédre, szereti a szellemi becsületességet és így képes arra, hogy a hitet beleépítse a tudás világába. A bioetika terén a direktórium megállapítja, hogy nem minden technikailag lehetséges út bizonyul azonnal erkölcsileg elfogadhatónak.
Bioetika, ökológiai megtérés, szociális elkötelezettség és a munka védelme
A „gender” témakörében a dokumentum emlékeztet, hogy az egyház minden körülmények között, előítélet nélkül, elkíséri az embereket, akik bonyolult és viszályokkal teli légkörben élnek. Mindazonáltal a szexualitás nemcsak fizikai adottság, hanem egy személyi valóság, olyan érték, melyet a személy felelőséggel hordoz. A bioetika körében különleges képzés szükséges, mely az emberi élet szakralitásából és sérthetetlenségéből indul ki. A direktórium végül sürgeti az „ökológiai megtérésre” nevelést, amihez valós szociális elkötelezettségnek kell társulnia. Az igazságosság jegyében az egyház szociális tanítását követve, védeni kell a leggyengébbeket és a legsérülékenyebbeket, különösen is a munkához való jogukat – zárul a Katekézis most közzétett új Direktóriuma.
