XII. Piusz archívum: a pápaság állandó figyelme a zsidók iránt
Fabio Colagrande / P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Szentszéki javaslatra emlékülés a Shoah-ról az ENSZ New York-i üvegpalotájában
A Shoah közeli emléknapja alkalmából az ENSZ első alkalommal tartott megemlékezést a New York-i üvegpalotában, mely a Szentszék állandó ENSZ képviseletének kifejezett kívánságára valósult meg. A felszólalók között volt Matteo Luigi Napolitano olasz történész, egyetemi tanár, a Pápai Történelemtudományi Bizottság tagja. A történész, miután hétfőn az elsők között tanulmányozta a vatikáni archívumot, rádiónk mikrofonja előtt beszámolt friss tapasztalatairól.
Valódi digitális levéltári demokrácia
„Lelkesedést és örömöt” talált a történészek között a „közvetlen kutatás lehetősége miatt”. „Jóllehet a Szentszék döntései XII. Piusz pápasága alatt 1939-től 1958-ig már ismertek, mégis a történész számára az archívumban végzett kutatás során bizonyos összefüggések és folyamatok feltárása mindenképpen nagyon fontos”. A megnyitott vatikáni archívum sajátossága, hogy „a kutatók egyidejűleg tanulmányozhatnak minden dokumentumot, aminek követeztében senkinek sem kell várakoznia”. „A számítógépes rendszer lehetővé teszi, hogy a XII. Piuszról szóló dokumentumok egyes sorozatait, osztályait és alosztályait lehívják, ami egy valódi digitális levéltári demokrácia”.
Szilárd kapcsolatrendszerek a zsidók mentése érdekében
„A dokumentumok tanúsága szerint állandó volt a Vatikán Figyelme a zsidók iránt. Az egyik sorozatcím „A fajuk és vallásuk miatt üldözöttek segítése és támogatása” anyag az 1938 - 1946 közötti időszakot öleli fel. Ennek megfelelően nincs egyenetlenség vagy folytonossági hiány a XI. Piusz és XII. Piusz pápasága között”. „Mindkét időszakban intézkedtek a kivándorlás előmozdítására és a semleges országok vízumaival kapcsolatban a második világháború alatt. Dokumentumok igazolják amerikai állampolgárok, sőt az amerikai kormány háláját mindazért, amit a Szentszék a zsidókért tett, továbbá az iratok szilárd kapcsolatrendszerekre utalnak, melyek üldözött zsidókat menekítettek meg mindkét pápaság alatt”. Mindez „életfontosságúvá lett a második világháború kitörésekor, amikor Hitler nekifogott az európai zsidóság módszeres kiirtásához”.
A nácik által feltört pecsétek tanúbizonysága
A dokumentumok rávilágítanak arra, hogy a „náci titkosszolgálat rendkívüli ellenőrzése alatt tartotta a Pápa követségét Németországban, aztán elsősorban a Vatikánt, majd a berlini nunciatúrát, vagyis a Szentszék és a nunciatúra kapcsolatát. Ennek igazolására szolgálnak XII. Piusznak az úgynevezett „fehér dobozai”, amiket a dolgozószobájában őriztek a legbizalmasabb módon. Ezek között van egy füzet, melyet 1941-ben így címkéztek föl: „A németországi apostoli nuncius által küldött vatikáni postai küldemények, melyeket a náci hatóság nem hamisított meg”. „A nuncius kifejezetten feltört pecséteket küld annak bizonyítására, hogy a nácik módszeresen feltartóztatták és ellenőrizték a Szentszék levelezését, mely akkor is diplomáciai mentességet élvezett”. „A Szentszék és a náci Németország közötti nehézség azóta fennáll, amióta 1933-ban aláírták a konkordátumot”.
Sajnálatos vádaskodás még ma is
Vannak, akik éppen most, az archívum megnyitásakor arról beszélnek, hogy XII. Piusz nem mentette a zsidókat. Napolitano történész „megdöbbenten” állapítja meg, hogy „bizonyos új történetírói irányzat már akkor meghatározza a tényeket, mielőtt a levéltár megnyílt volna. Akkor mit lehetne azokról a dokumentumokról szólni, melyeket XII. Piusznak küldtek mindarról, amit a zsidók mentése érdekében tettek? Ott van például a Szent Péter kanonokjának a dokumentuma, mely felsorolja az egyházi intézményekben, köztük a Castel Gandolfóban, a Pápa nyári nyaralójában megmentett zsidó személyek névsorát. A Szentszék személyes feljegyzésű füzetek formájában ellenőrzés alatt tartotta az európai zsidók sorsának a kérdését és segítséget kért ehhez a nemzetközi szervezetektől”. „A dokumentumok tanulmányozása hosszú időt igényel”, ám Napolitano történész „biztos abban, hogy mind tisztábban látható lesz a Szentszék szerepének a dokumentálása”. Végül megjegyzi, hogy „a Szentszék esetében csendről beszélni, különös magyarázatot igényel. XII. Piusz csendje hatékony csend volt abban a háborús időszakban, erről beszélnek a bencés apátságokban kiállított hamis dokumentumok, melynek segítségével készítették elő Olaszországban és másutt is az ellenállást. Ezek az apátságok csendben, de hatékonyan dolgoztak” – hangsúlyozta Matteo Luigi Napolitano történész, a Pápai Történelemtudományi Bizottság tagja a Vatikáni Rádiónak adott interjújában.