Nagyböjt pusztájának csendjében Isten Szavával találkozunk – A pápa szerdai katekézise
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
„Ma, Hamvazószerda napján kezdjük el a negyvennapos nagyböjti utat Húsvét, a liturgikus év és a hit szíve felé” – kezdte beszédét a pápa. „Jézus is követte ezt az utat, kiment a pusztába, ahol imádkozott, böjtölt, kísértést szenvedett”. Ennek kapcsán említette a pápa, hogy „a puszta lelki jelentőségéről akar beszélni, mit is jelenet nekünk városi környezetben”.
A puszta a nagybetűs Szónak a helye
Ferenc pápa arra szólította a híveket, „képzeljék el magukat, amint egy pusztában vannak. Az első meglepetés a nagy csend, mert semmi zaj nincs, csak szellő támad és saját lélegzetünket halljuk. A puszta elválaszt a hangzavartól és szavak híján helye születik a Szónak, Isten Szavának, mely mint szellő susogása megérinti a szívet. A puszta a nagybetűs Szónak a helye. A Bibliában ugyanis az Isten szeret a pusztában megszólalni. Ott adja Mózesnek a Tízparancsolatot és tévelygő népét így emlékezteti: „Kihoztalak a pusztába és a szívedhez szóltam”. Csendesen hangzik Isten Szava a pusztában, ahol Istent bensőségesen lehet meglelni. Jézus is szeretett visszavonulni magányos helyekre, hogy imádkozzon és arra tanított minket, hogyan keressük az Istent, aki a csendben szól hozzánk. Nem könnyű nekünk a szívünkben csendet teremteni, ezért megyünk tovább, hogy másokkal beszélgessünk” – tette hozzá szabadon a pápa.
A pusztában figyelmünket az igazán lényegesre fordítsuk
„A böjt alkalmas idő arra, hogy teret adjunk Isten Szavának. Kapcsoljuk ki a tévét és nyissuk ki a Bibliát!” – ajánlotta. Gyerekkorára utalt a pápa, „amikor nem volt még tévé, csak a rádió, ezért nagyböjtben szokás volt kikapcsolni a rádiót. Ma ugyanezt lehet tenni a mobiltelefonnal, miközben az evangéliumra kapcsolunk. Hasznos idő a nagyböjt, hogy lemondjunk haszontalan és fecsegő szavakról, és szóljunk az Istenhez, tegezve őt. Közben megtisztíthatjuk a szívünket sok erőszakos és kártékony szótól, ami a világhálón terjed. A sértés ma olyan, mint a Jó napot kívánság! Ebben a hangzavarban nehezen tudjuk megkülönböztetni az Úr szavát, a lelkiismeret szavát, a jó szavát”.
A puszta az imádság helye, ahol föltárul a szív érzése
Jézus a pusztába azért hív, hogy „figyelmünket az igazán lényegesre fordítsuk. A kísértő ördögnek azt mondja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten szavával. Ezért kell imádkozni, hogy az Isten jelentétében föltáruljanak a szív hajlamai és a lélek kettősségei. Éppen ezért a puszta nem a halál, a pusztítás helye, hanem az életé, ahol az Istennel csendben párbeszédet lehet folytatni. A puszta a lényegesnek a helye, szemben életünk felületes haszontalanságaival. Ennek a felfedezését segíti a böjt. A böjt tudatos lemondás az üres és felesleges dolgokról, mely nem fogyókúra, hanem a lényegesre tör”.
A pusztába vezető út a szeretet útja a gyengék felé
„A puszta végül a magány helye. Ma könnyen lehet, hogy közel egymáshoz, oly sok személy mégis egyedül van, elhagyottan. Szegények és idősek, peremre szorítottak és leselejtezettek. Róluk beszélni nem kelt érdeklődést, de a puszta mégis hozzájuk vezet, erre utal sok csendes tekintet, mely a segítségünket kéri. A pusztába vezető út a szeretet útja a gyengék felé. Ima, böjt, az irgalmasság művei, íme a nagyböjti puszta útja! – foglalta össze a pápa a tanítását, majd Izajás prófétára utalt, aki szerint az Úr a pusztában új utat nyit meg (Iz 43,19). Ez az út a halálból az életbe vezet. Lépjünk a pusztába Jézussal, hogy onnan kilépve megízesítsük a Húsvétot Isten szeretetének a hatalmával. Ő képes arra, hogy a semmiből virágot fakasszon” – zárta hamvazószerdai katekézisét Ferenc pápa.
