Ferenc pápa katekézise: az egyház nem fellegvár, hanem sátor, amely mindenkit befogad

Gedő Ágnes – Vatikán

Több ezer zarándok élvezhette a nyárias napsütést a Szent Péter-téren, ahol Ferenc pápa fél tízkor megtartotta az általános audienciát.  Ezúttal Isten Szava terjesztéséről, az üldöztetés közepette való misszió teljesítéséről beszélt. Az evangelizálást még az üldözéssel sem lehet megállítani, mert csak további ösztönzést ad a nyitásra, új utak keresésére. A keresztényeknek menekülniük kell, de magukkal viszik Isten szavát és mindenütt terjesztik azt – mutatott rá a pápa.

Pál és Barnabás küldetése az Apostolok Cselekedeteiben

„Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: „Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”(ApCsel 15,7-11)

Az egyháznak mindig nyitva áll a kapuja

Az Apostolok Cselekedeteit olvasva kiviláglik előttünk az egyház természete, ami nem holmi fellegvár, hanem sokkal inkább sátor, mely képes kitárulni és mindenkit befogadni. Az egyház akkor marad egyház, ha kilép önmagából, mindig zarándokúton van, és egyre tágul, hogy mindenki beléphessen. Egyszóval a nyitott kapuk egyháza – magyarázta katekézisében a pápa. Rossz jel, amikor egy templom kapuja zárva van, mert hidegséget sugall. Ezzel szemben a nyitva álló templomba bármikor betérhetünk, ha érezzük a Lélek késztetését, hogy közeledjünk Istenhez.

Igehirdetés a pogányoknak

Antiochiából indulva kezdi meg az igehirdetést Pál és Barnabás, és így eljutnak az első pogány közösségekhez. Ez vitát vált ki, tudniillik, hogy a keresztség mellett a körülmetélés is okvetlenül szükséges-e a pogányoknak az üdvösséghez? A buzgó antiochiai zsidók követelték a körülmetélést, mire Pál és Barnabás összehívták az apostolokat és az időseket Jeruzsálemben, és megtartották az egyház történelmének első zsinatát. Egy egy nagyon kényes teológiai, lelki és egyházfegyelmi kérdésről, vagyis a Krisztusba vetett hit és a mózesi törvények betartásának kapcsolatáról szólt. Péter és Jakab nem követeli a pogányoktól a körülmetélést, csak a bálványimádást utasítsák el. Ebből a vitából, majd az azt lezáró döntésből születik az Antiochiába küldött ún. apostoli levél.    

Szinodalitás és párbeszéd

A jeruzsálemi gyűlés elbeszélésére visszatérve Ferenc pápa kiemelte a szinodalitás jelentőségét – amit a most zajló, Amazóniával foglalkozó püspöki szinódus is alátámaszt. Ez a konfliktusmegoldó egyházi módszer a párbeszéden alapul, amit egyház figyelmes és türelmes meghallgatása, majd a Szentlélek tükrében való megkülönböztetés jellemez. A Lélek segít ugyanis felülemelkedni a bezárkózáson, a feszültségeken; ő munkálkodik a szívekben, hogy az igazságban és a jóságban elérjék az egységet. A Lélek jelenléte adja meg a szinodalitást, ami nem beszélőszoba, vagy parlament. Minden keresztény, de főként a püspökök és a papok érezzék át a szeretetközösség felelősségét, és törekedjenek megélni a párbeszédet, a meghallgatást és a találkozást.