A valódi kincs a mennyekben van – a pápa Úrangyala imádsága

Vertse Márta – Vatikán

Az anyagi javak szükségesek az élethez, de pusztán eszközök, hogy becsületesen élhessünk, osztozva bennük a leginkább szükséget szenvedőkkel. A felhalmozott gazdagság nem nyújthat valódi biztonságot, Isten tervei nem azonosak a mi terveinkkel.

Óvakodjunk a kapzsiságtól

Ferenc pápa beszédében utalt a vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Lk 12,13-21) kezdetére: egy férfi a tömegből Jézushoz fordulva megkéri őt, rendezzen el egy jogi kérdést családi örökségét illetően. Jézus válaszában azonban nem foglalkozik a kérdéssel, hanem arra buzdít, hogy óvakodjunk a kapzsiságtól, vagyis a birtoklási vágytól. Jézus az esztelen gazdag példabeszédével kívánja eltéríteni hallgatóságát a gazdagság minden áron való keresésétől. Ez az ember azt hiszi, hogy boldog, mert földje rendkívül bőséges termést hozott, ezért biztonságban érzi magát a felhalmozott javak miatt. A pápa azt javasolta a híveknek, hogy hazatérve olvassák el Szent Lukács evangéliumának 12. fejezetéből a 13-21 szakaszt. Nagyon szép példabeszéd, amiből sokat tanulhatunk. Az elbeszélés akkor éri el tetőpontját, amikor kiderül az ellentmondás a gazdag ember tervei és Isten tervei között.

Az esztelen gazdag nem számolt Isten létezésével

A gazdag lelke, vagyis saját maga helyett, három megfontolásnak ad elsőbbséget. Ezek a következők: a felhalmozott javak sokasága, a hosszú évek, amelyeket ezek a javak látszólag biztosítanak majd számára, harmadszor pedig a nyugodalom és az élet korlátlan élvezete. De az a szó, amivel Isten hozzá fordul, megsemmisíti ezeket a terveit. A „sok év” helyett Isten a közvetlen jövőt, a „ma éjjelt” jelöli meg. Vagyis  még az éjjel számon kérik lelkét az élet élvezete helyett, és ítélkeznek felette. A gazdag által felhalmozott javak valóságára pedig, amelyre mindent alapozni akart, gúnyos kérdés irányul: „Kié lesz mindaz, amit szereztél?”. Gondoljunk az örökösödési vitákra, családi viszályokra – fűzte hozzá a pápa. Mindnyájan ismerünk hasonló történeteket, amikor a halál órájában kezdenek megérkezni az unokák, feltéve a kérdést: „Én mit kapok?” – és mindent elvisznek. Ebben az ellentmondásban kap létjogosultságot az „esztelen” jelző, amellyel Isten ehhez az emberhez fordul. Esztelen, mert olyan dolgokra gondol, amelyeket konkrétnak hisz, miközben pusztán fantázia szülöttei. Esztelen, mert a gyakorlatban megtagadta Istent, nem számolt Isten létezésével.

Mindenekelőtt Istenben gazdagodjunk

Az evangelista különösen hatékony befejezéssel fogalmazza meg a példabeszéd végkövetkeztetését: „Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.” Ez egy olyan intés, amely felfedi előttünk azt a távlatot, amelyre mindnyájunknak figyelnünk kell. Az anyagi javak szükségesek, hiszen javak, de eszközt képviselnek, hogy becsületesen éljünk, megosztva őket a leginkább rászorulókkal. Jézus ma arra a megfontolásra hív bennünket, hogy a vagyon megbilincselheti a szívet és elfordíthatja  azt a valódi kincstől, ami a mennyekben van. Erre emlékeztet Szent Pál is a vasárnapi szentleckében, amikor ezt mondja: „Azt keressétek, ami odafönn van... Ami odafönn van, azzal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol 3,1-2).

Isten és a felebarát szeretete a valódi boldogság forrása

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy el kell idegenednünk a valóságtól, hanem azt, hogy keressük a valóban értékes dolgokat, mint az igazságosság, a szolidaritás, a befogadás, a testvériség, a béke. Ezek alkotják az ember valódi méltóságát. Olyan élet megvalósítására kell törekednünk, amely nem a világias élet, hanem az evangélium stílusát követi: szeressük Istent egész lényünkkel és szeressük felebarátunkat, mint ahogy Jézus szerette, vagyis a szolgálatban, az önátadásban. A javak utáni kapzsiság nem elégíti ki a szívet, sőt, még nagyobb éhséget ébreszt! A kapzsiság olyan, mint a finom cukorkák: veszel belőlük egyet és így szólsz: Ó, milyen finom, utána veszel még egyet és még egyet, egyiket a másik után. Ilyen a kapzsiság is: soha nem elégül ki. Vigyázzatok! – intette a híveket a pápa. Az anyagi javak és a gazdagság mértéktelen keresése gyakran nyugtalanság, ellenségeskedés, hatalommal való visszaélés, háborúk forrása. Olyan sok háború tör ki kapzsiság miatt. Isten és a felebarát szeretete, a szolgálat és az önátadás a valódi boldogság forrása – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Hiteles tanúságtétel az örökkévaló evangéliumi értékekről

Szűz Mária segítsen bennünket: ne hagyjuk, hogy elbűvöljenek minket a tovatűnő bizonyosságok, hanem minden nap legyünk hiteles tanúi az evangélium örökkévaló értékeinek.