Ferenc pápa szentmisét mutatott be Észak-Macedóniában: Jézus csillapítsa éhünket!

Gedő Ágnes/Adriana Masotti– Vatikán

10 ezren voltak jelen a szertartáson, amelyre Albániából, Koszovóból és Horvátországból is érkeztek. A 2 millió 340 ezer lakosú országnak mindössze egy százaléka katolikus, akik a római vagy a bizánci rítust követik. Csak a szkopjei egyházmegyében 3660 a számuk.

Jézus, a valódi kenyér, amely csillapítja éhünket

Homíliáját a pápa a mai evangéliumban (Jn 6,30-35) szereplő oltáriszentségre alapozta. Jézus azt mondja az örök élet kenyeréről a tömegnek: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.” Képzeljük el mi is a kenyérszaporítás csodáját, mekkora örömet váltott ki akkor az emberekből – szólt a pápa. Az Úr azért jött, hogy életet adjon a világnak. Ezzel arra ösztönöz, hogy túllépjünk korlátolt számításainkon, kisszerű várakozásainkon és bizonyosságainkon, hogy nyissunk egy új látóhatárt, amelynek segítségével máshogy építhetjük a valóságot.

Éhezünk Istenre és a testvériségre

Azok az emberek azonban nemcsak kenyérre éheztek, hanem Istenre is, a testvériségre, a találkozásra és az együtt ünneplésre – mutatott rá a pápa. Ez ránk is igaz, mert olyasmivel lakattuk jól a szívünket és az életünket, ami utóbb hamisnak bizonyult. Ezek között sorolta föl a Szentatya a félretájékoztatást, a konformizmust, a nagyratörő álmokat, a virtuális kommunikáció rabságát, melyeknek vége a lejáratás, a közöny, a bezárkózás és a magány, valamint a valóság és a testvériség ízének elvesztése lett. Mondjuk ki hangosan és félelem nélkül: éhesek vagyunk, Urunk! Éhezünk szavad kenyerére, amely képes megnyitni minket magányunkból. Éhezünk, Urunk a testvériségre, ahol a közöny, a lejáratás, a meghurcolás ne kerekedjen felül életünkben. Éhezünk, Urunk a találkozásra, ahol szavad nyomán feléled a remény, a gyöngédség, a szív az átalakulásra és a megtérésre – fohászkodott a pápa.

Jézus azt kéri, hogy kövessük

Csak az Úr képes kiragadni minket a megszokásból és a szterotípiákból. Megtanít minket az együttérzésre, amit az Atya érez minden ember, főként az elfeledett és lebecsült személyek iránt. Jézus azt kéri, hogy lépjünk ki önmagunkból és induljunk el feléje. Jöjjetek! – szólít meg minket az Úr. Ez nemcsak azt jelenti, hogy egyik helyről a másikra mozduljunk, hanem azt, hogy hagyjuk magunkat megérinteni, átalakítani szava által döntéseinkben, érzéseinkben, gesztusainkban. Mi is beszéljük az ő nyelvét, a kenyér nyelvét, amely gyöngédség, társaság, a másik nagylelkű szolgálata, konkrét és kézzel fogható szeretet, mert mindennapos és valós.

Ferenc pápa végül Teréz anya példáját állította a hívek elé, aki életét két fő pillérre építette: az eucharisztiában és a szegényekben megtestesült Jézusra.