Nyissuk meg szívünket Istennek, aki hamarosan eljön – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Vertse Márta - Vatikán

Isten, aki mindenkit üdvözíteni akar, eljött, hogy közöttünk lakozzon. Az adventi időszak megtérésre szólít bennünket. Ennek első lépése pedig az, hogy feltegyük a kérdést: „nekem mit kell tennem Isten országáért?”

Isten szeretete végtelen

Advent harmadik vasárnapján a liturgia örömre hív bennünket – kezdte beszédét Ferenc pápa, idézve Szofoniás próféta szavait, amelyekkel Izrael népének kis részéhez fordult: „Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya!” (Szof 3,14). Örömkiáltás, ujjongás, örvendezés: erre szólít fel ez a vasárnap. A szent város lakói örvendezésre kaptak meghívást, mert az Úr nem hajtja végre rajtuk ítéletét. Isten megbocsátott, nem akart büntetni! Következésképpen a népnek nincs oka a szomorúságra, nincs oka a csüggedésre. Tehát minden az Istennek szóló örömteli hála irányába mutat, mivel Isten mindig meg akarja szabadítani, üdvözíteni akarja azokat, akiket szeret. És az Úr népe iránti szeretete végeérhetetlen, hasonlítható az apa gyermekei iránti gyengédségéhez, a vőlegény menyasszony iránti szeretetéhez. Szofoniás így folytatja Istenre vonatkozó szavait: „Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel”. Ez az öröm vasárnapja: Advent harmadik vasárnapja Karácsony előtt – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Jézus közöttünk való jelenléte a valódi öröm forrása

A prófétának ez a felhívása különösen illik erre az időszakra, amikor Karácsonyra készülünk, mert Jézusra, Emmánuelre, a velünk való Istenre vonatkozik: jelenléte az öröm forrása. Szofoniás ugyanis ezt hirdeti Izrael királyáról: „Veled van az Úr, a te Istened”; és nem sokkal azután megismétli: „Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!”. Ennek az üzenetnek a jelentése az Angyali üdvözlet pillanatában teljesedik ki. Lukács evangéliumában Gábor főangyal ezekkel a szavakkal fordul Máriához: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van.” (Lk 1,28). Galilea egy távoli falujában, egy, a világ számára ismeretlen fiatal nő szívében Isten meggyújtja a boldogság szikráját az egész világ részére. És ma ugyanezt hirdeti az egész egyháznak, amely arra kapott meghívást, hogy befogadja az evangéliumot, hogy testté, konkrét életté váljon.

Ha Isten jelenlétében élünk, szívünket mindig öröm tölti el

Azt mondja az egyháznak, mindannyiunknak: „Örvendezz, kis keresztény közösség, szegény és szerény vagy, de szememben szép, mert hőn vágyakozol Országomra, éhezed és szomjúhozod az igazságosságot, türelmesen szövögeted a béke szálait, nem követed az éppen soros hatalmon lévőket, hanem hűségesen a szegények mellett maradsz. És így nem félsz semmitől, de szíved örömmel teli”. Ha így élünk, az Úr jelenlétében, akkor szívünket mindig öröm tölti el. A „magas szintű” öröm, ha jelen van, akkor teljes, a mindennapok egyszerű öröme, vagyis a béke. A béke a legkisebb öröm, de öröm.

Bizalommal terjesszük kéréseinket Isten elé

Ezen a vasárnapon Szent Pál is arra buzdít bennünket, hogy ne aggódjunk, ne essünk kétségbe semmiért, hanem minden körülmény között terjesszük kéréseinket, szükségleteinket, aggodalmainkat Isten elé „imádsággal és könyörgéssel” (Fil 4,6). Annak a tudata, hogy nehézségeinkben mindig az Úrhoz fordulhatunk és Ő soha nem utasítja el könyörgéseinket, nagy ok az örömre. Semmilyen aggodalom, semmilyen félelem soha nem lesz képes arra, hogy megfosszon bennünket derűnktől, amely nem az emberi vigasztalásból fakad, hanem Istentől származik, annak a tudatából, hogy Isten szeretetteljesen vezeti életünket és mindig ezt teszi. A problémák és szenvedések közepette is ez a bizonyosság táplálja mindig a reményt és a bátorságot.

Fogadjuk be az Úr örömre szóló felhívását

Azonban ahhoz, hogy befogadjuk az Úr örömre szóló felhívását, arra van szükség, hogy készen álljunk az önvizsgálatra. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy pontosan úgy, mint azok, akik, miután meghallgatták Keresztelő Szent János prédikációját, megkérdezik tőle: „Mit tegyünk tehát?” (Lk 3,10), tegyük fel mi is a kérdést: én mit tegyek? Ez a kérdés az első lépés a megtéréshez, amelyre meghívást kaptunk ebben az adventi időszakban. Mindegyikünk tegye fel ezt a kérdést: mit kell tennem? És Szűz Mária, aki az édesanyánk, segítsen bennünket, hogy megnyissuk szívünket Istennek aki hamarosan eljön, hogy Ő egész életünket örömmel árassza el.