Ferenc pápa beszéde a 200 éves eperjesi görög-katolikus eparchiához

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Az egyházi élet formai sokszínűségének szép kifejezése

Ferenc pápa az eperjesi görög-katolikus hívekhez intézett beszédében mindenekelőtt II. János Pál pápa 1995-ös eperjesi látogatásának egyik gondolatát idézte: „a várost körülölelő hegyvidék szépsége és sokfélesége híven tükrözi az egyház hagyományai színességének és változatosságának gazdagságát”. A görög-katolikus  egyház Szlovákiában az egyházi élet formái sokszínűségének szép kifejezése, mely nem csak nem árt az egyház egységének, hanem éppen azt tárja fel – utalt Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinat keleti egyházakról szóló dokumentumára: „Ma itt vagytok a pápával együtt, hogy megünnepeljétek az eperjesi eparchia felállításának kétszázadik évfordulóját, amelyet a munkácsi anya-eparchiátokból választottak le, mely jelenleg ukrán területen található. Eparchiátok továbbfejlődött és a maga részéről új egyházi család anyja lett, miközben új eparchiákat teremtett, mint például a kanadait. Így az eperjesi egykori eparchia tíz évvel ezelőtt sui iuris, saját jogú metropólia székhely lett”.     

Vértanú püspökeik példáját kövessék

A Szentatya személyesen köszöntötte Jan Babjak eperjesi görög-katolikus metropolitát a metropóliához tartozó pozsonyi, kassai és kanadai püspök-társaival együtt. Emlékeztette őket boldog Peter Pavol Gojdič és Vasiľ Hopko vértanú püspökök ragyogó példájára. Isten szíve szerinti pásztorok legyenek, akik Jézus nyomdokain haladnak – kérte tőlük a pápa.    

A családjaitokkal együtt legyetek példa

A jelenlévő nőtlen és házas görög-katolikus papokhoz fordulva a Szentatya azt kérte tőlük, hogy a püspök első számú munkatársaiként nagy örömmel és lelkesedéssel munkálkodjanak. Megköszönte nekik, hogy családjaikkal együtt Isten szent és hű népe szolgálatában állnak. „A papok családjai napjainkban különösen fontos küldetést töltenek be napjainkban, amikor a családeszményt elvitatják, sőt egyenesen támadják. Egészséges és példamutató tanúságot tegyetek – kérte tőlük a pápa –, erőt merítve a múlt század második fele során dúló egyházelleni üldöztetések jelenható példáiból, amikor deportálások és mindenféle nélkülözés sújtotta az egyházat.

Mai kihívások a szekularizáció és a steril klerikalizmus

A mai nemzedék feladata abban áll, hogy a jelen körülmények között mutassa fel ugyanazt a hűséget. A mai kihívás nem  annyira közvetlen és erőszakos üldöztetés, hanem sokféle nehézség és probléma jelenléte”. A kihívások közül a pápa kettőt emelt ki, melyek a papokat és szeminaristákat egyaránt érintik. Az egymásnak ellentmondó  kihívások egyike a szekularizáció, mely evilági magatartásra indít. Ezzel szemben a steril klerikalizmus kísértése abban áll, hogy elavult és egyenesen nem evangéliumi módon értelmezve saját papi szolgálatukat, elsáncolják magukat. Pozitív példaként említette az új egyházi mozgalmakat, melyek az erős és egészséges egyházi szerkezet részét alkotják.

Európának ma szüksége van saját keresztény gyökerei és hivatása újrafelfedezésére

Az eperjesi görög-katolikus hívek népes és lelkes csoportjához fordulva elismerőleg szólt az egyház iránti lelkesedésükről, méltóságuk tudatáról. Méltó fiai ők annak az evangelizációnak, melyet Szent Cirill és Metód, Európa védőszentjei folytattak, teljesen összhangban az Apostoli Szentszékkel. Ma az európai kontinensen, annak keleti és nyugati felén egyaránt szükség van arra, hogy újra felfedezzék saját keresztény gyökereiket és hivatásukat.  

Végezetül a pápa arra buzdította az eperjesi metropólia híveit, hogy bátran őrizzék meg bizánci hagyományukat, amit ő maga is megismerhetett már fiatal korában. Fordítsanak nagy figyelmet a katekézisre, tudva, hogy a papokat megelőzően a szülők és nagyszülők hordozzák elsődlegesen a hitoktatás feladatát a családban, majd az Istenanyja közbenjárását kérte számukra.    

A Szlovák Görög Katolikus Egyház újjászervezése

Ahogy arra beszédében Ferenc pápa utalt, XVI. Benedek éppen tíz éve, 2008. január 31-én kelt rendeletével újjászervezte a Szlovák Görög Katolikus Egyházat, és azt „sui iuris”, önálló jogú metropólia egyházzá nyilvánította az alábbiak szerint: A bizánci rítusú katolikusok Eperjesi Egyházmegyéjét metropólia székhellyé emelte, és Ján Babjak SJ eddigi eperjesi püspököt érsek metropolitává léptette elő.

Egyházmegyei (eparchia) rangra emelte,   és az Eperjesi Metropólia szuffragáneusává tette a bizánci rítusú katolikusok Kassai Apostoli Exarchátusát, és Milan Chautur Cresimai címzetes püspököt, jelenlegi apostoli kormányzót kinevezte az egyházmegye első megyéspüspökévé. A bizánci rítusú katolikusok részére megalapította a Pozsonyi Egyházmegyét, amelyet az Eperjesi Metropólia szuffragáneusává tett, és ezen egyházmegye első megyéspüspökévé Peter Rusnákot nevezte ki, a Szent Kereszt felmagasztalásáról nevezett pozsonyi egyházközség parókusát és az azonos nevű esperes-kerület esperesét.

A „sui iuris”, saját jogú metropolita részegyház jelentése

A „sui iuris” – saját jogú metropolita részegyház – szervezeti és működési szempontból különbözik a latin egyháztartománytól, amelyet szintén metropolitának neveznek. A „sui iuris” metropolita részegyház az eparchiák, a papság, a szerzetesek és a világi hívek összességében saját jogú egyházat alkot, amely rendelkezik saját liturgikus, teológiai, spirituális, egyházfegyelmi örökséggel, rítussal. Élén a római pápa által kinevezett metropolita áll, aki saját területének határain belül gyakorolja a jog által meghatározott hatalmát egyháza püspökei, papsága, szerzetesei és világi hívei felett. A metropolitát munkájában segíti a hierarchiák tanácsa, amelyet alkalmanként összehív, hogy határozzon bizonyos kérdéseket illetően. Jelenleg három „sui iuris” – saját jogú – metropólia egyház létezik: az etióp, a rutén és a szlovák.