Ferenc pápa katekézise: Isten magára vette neveinket, mi is vegyük magunkra szent Nevét

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán

A szokásos szerda délelőtti kihallgatást Ferenc pápa a VI. Pál teremben tartotta és ezúttal is a Tízparancsolat tanítását elemezte. A bálványimádásról szóló korábbi katekézisei után most a második parancsolatot idézte: Isten nevét ne vedd hiába! (Kiv 20,7), majd egyenként vizsgálta a szavak ősi héber jelentését.

Ne vedd magadra Isten nevét, annak tartalma és igazsága nélkül

Az eredeti szöveg úgy mondja, hogy ne vedd magadra, ne vállald magadra. A hiába jelentése: üresen, hiába. Valójában egy üres tartót jelent a szó, egy tartalom nélküli formát. A képmutatásnak, a formalizmusnak és a hazugságnak a jellemzőjét, amikor Isten nevét üresen, igazság nélkül használjuk.

Isten nevének az ismerete valójában életünk átalakítására vezet

A név a Bibliában a dolgok, de főként a személyek benső igazságát jelenti – hangsúlyozta a pápa. A név gyakran magát a küldetést, a missziót jelenti, mint ahogy Ábrahám a Teremtés könyvében és Péter az evangéliumokban kapnak új nevet, mely életük irányultságának a megváltozását jelenti. Isten nevének az ismerete valójában életünk átalakítására vezet. Mózesnek, amint megismeri az Isten nevét, megváltozik élete története (vö Kiv 3,13-15). Isten nevét a zsidó szertartásokban a nagy kiengesztelődés Napján hirdették meg, a nép ekkor bocsánatot nyert bűneitől, magával az Istennel való közvetlen kapcsolatból, aki maga az irgalmasság.

A Név által valóságos, erős és szoros kapcsolatba lépünk Istennel

Ebből adódik – következtetett Ferenc pápa –, hogy az Isten nevét magára venni kifejezés azt jelenti, hogy magunkra vesszük az ő valóságát, erős, szoros kapcsolatba lépünk vele. Bennünket, keresztényeket ez a parancs a keresztségünkre emlékeztet, mert az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében lettünk megkeresztelve, amit minden keresztvetés során megerősítünk magunkban, hogy Istennel való kapcsolatunkat tudatosan és valóságosan éljük meg. A Szentatya ez alkalommal is arra kérte a kihallgatáson résztvevő szülőket és nagyszülőket, hogy tanítsák meg gyermekeiket és unokáikat a keresztvetésre, Isten nevének, az Atya, a Fiú és Szentlélek nevének helyes használatára.      

Lehet hamisan megélni az Istennel való kapcsolatot

Kérdéssel folytatta a katekézisét Ferenc pápa: Lehetséges, hogy Isten nevét képmutató módon vesszük magunkra? Igen – válaszolta –, lehetséges, hogy Istennel hamis kapcsolatban álljuk. Jézus ezt nyíltan odamondta a farizeusoknak, a törvénytudóknak: ők sok mindent megcsináltak, de azt, amit az Isten akart, azt nem csinálták meg. Beszéltek az Istenről, de nem töltötték be az akaratát. Jézus ennek kapcsán azt tanácsolja az embereknek: „Tegyétek meg, amit mondanak, de ne kövessétek őket!” Lám, lehet hamisan megélni az Istennel való kapcsolatot! A Tízparancsolatnak ez a szava, vagyis parancsa egy felhívás arra, hogy ne legyen torz az Isten-kapcsolatunk, hanem képmutatás nélkül bízzuk magunkat őrá, úgy, ahogy vagyunk!

Tegyük kockára az életünket az Úrért

Mindaddig, amíg nem tesszük kockára az életünket az Úrért, kezünkkel érintve benne az Életet, addig csak elméleteket gyártunk. Az a kereszténység, ami megérinti a szíveket. Mely Istennel találkozik, valóságosan. Ahogy a szentek, mert ők megérintik a szíveket. Ők ugyanis nemcsak beszélnek, hanem mozognak, cselekednek. Amikor egy szent beszél, akkor az megérinti az ember szívét. Bennük meglátjuk azt, amire a szívünk vágyik, a hitelességet, a valódi kapcsolatot, a gyökeres elkötelezettséget. És ezt megláthatjuk sok szülőben is, akik hiteles, egyszerű, becsületes és nagylelkű példát adnak gyerekeiknek.

Konkrét életünk hitelesítse Isten nevét

Ha gyarapodik azok száma, akik hamisság nélkül veszik magukra az Isten nevét, betöltve így a Miatyánk kérését, hogy szenteltessék meg a te neved , akkor az egyház hithirdetése hitelesebbé válik és meghallgatásra talál. Ha a mi konkrét életünk kinyilvánítja Isten nevét, akkor meglátják az emberek, hogy milyen szép a keresztség, hogy milyen nagy adomány az Eucharisztia, hogy milyen szép a kapcsolat a testünk és Krisztus teste között! Krisztus bennünk és mi őbenne. Ez nem képmutatás, ez igazság! – emelte ki a pápa.       

Krisztus a kereszten a vállán hordozza a neveinket

Krisztus keresztjéről ettől fogva senki ne vesse meg saját magát, mert mindnyájunk neve ott van Krisztus vállán. Megéri, hogy hordozzuk az Isten nevét, mert ő teljes egészében magára vette a nevünket, mindazzal a rosszal, ami bennünk van, azért, hogy megbocsásson nekünk, hogy szívünkbe helyezze a szeretetét. Ezért mondja nekünk az Isten ebben a parancsolatban: „Végy magadra engem és én is felvállallak téged” – fejezte be szerdai katekézisét Ferenc pápa.