A pápa szombat reggeli szentmiséjén azokért imádkozott, akik eltemetik a halottakat

Somogyi Viktória – Vatikán

Szent Márk evangélista ünnepén Ferenc pápa a szentmiséje kezdetén azok felé fordult gondolatban, akik temetkezési szolgáltatásokat végeznek ebben az időszakban. „Ma imádkozzunk együtt azokért, akik eltemetik a halottakat. Nagyon fájdalmas és nagyon szomorú az, amit tesznek. Közelről megérzik e járvánnyal járó fájdalmat. Imádkozzunk értük!” – kérte a pápa.

Hirdessétek az Evangéliumot

Homíliájában a napi Evangéliumot kommentálta (Mk 16,15-20), amelyben a feltámadt Jézus megjelenik a tanítványoknak és arra buzdítja őket, hogy menjenek el az egész világra és hirdessék az Evangéliumot minden teremtménynek. Egyben felsorolja a jeleket, amelyek elkísérik azokat, akik hisznek: nevében „ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak”. E szavakat követően Jézus felmegy a mennybe, hogy az Atya jobbján üljön.

A hit vagy missziós vagy nem is hit

A hit vagy missziós vagy nem is hit – figyelmeztetett Ferenc pápa. A hit nemcsak személyes jellegű, hogy én növekedjek a hitben: ez gnosztikus eretnekség. A hitet mindenekelőtt a tanúságtétellel hordozzuk. Előfordul, hogy hiányzik a hitbeli meggyőződés, ami nemcsak egy egyszerű személy igazolványbeli adat. Akinek van hite, ki kell lépnie önmagából és „társadalmi” szinten kell értelmeznie a hitet. Ez nem azt jelenti, hogy prozelitizmust végez, hanem hogy tanúságot tesz a hitről a szolgálattal és keresztényként él. Mielőtt bármi keresztény dolgot mondanánk, konkrétan meg kell élni a hitet. A hitet nem azért közvetítjük, hogy meggyőzzünk, hanem azért, hogy felkínáljunk egy kincset. Alázattal kell hordozni a hitet, ahogy Péter első levelében mondja (1Pét 5,5-14). A hit átadásában mindig jelen van az Úr, az ideológiák közvetítésében pedig „mesterek” vannak. Az Úr segítsen nekünk megélni a hitet, amely olyan, mint a nyitott kapu, átlátható és amely elviszi másoknak az üdvösséget.

Szent Márk ünnepe

Ma Szent Márkot, a négy evangélista egyikét ünnepli az egyház, aki nagyon közel állt Péter apostolhoz – kezdte homíliáját Ferenc pápa. Márk evangéliuma volt az első, ami elkészült. Egyszerű, egyszerű stílussal íródott és nagy közelséget sugároz. Ha ma van egy kis időtök, vegyétek kezetekbe és olvassátok el. Nem hosszú, de öröm olvasni azt az egyszerűséget, amellyel Márk elmondja az Úr életét – fogalmazott a pápa. A napi Evangéliumban, amely Márk evangéliumának a lezárása, az Úr küldetést ad a tanítványoknak. Az Úr kinyilatkoztatta magát, mint üdvözítő, mint Isten egyetlen Fia. Kinyilatkoztatta magát egész Izraelnek és a népnek, kiváltképpen is a tanítványoknak. Az Úr most elbúcsúzik: felvétetett a mennybe és ott ül az Atya jobbján. Mielőtt azonban eltávozik, amikor megjelenik a tizenegy tanítványnak, azt mondja nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”. Ez a hit missziós jellege. A hit vagy missziós vagy nem hit. A hit mindig arra ösztönöz, hogy kilépjünk önmagunkból, hogy átadjuk, felkínáljuk a hitet és ezt mindenekelőtt tanúságtétellel tegyük: menjetek, hogy az emberek lássák, hogyan éltek.

A hit szükségszerűen kilépésre késztet

Egy európai város papja azt mondta nekem: „Nagy a hitetlenség, az agnoszticizmus városainkban, mert a keresztényeknek nincs hite. Ha lenne, bizonyára átadnák az embereknek.” Hiányzik a missziós jelleg, mert a gyökereknél hiányzik a meggyőződés. Mondhatnánk: „igen, én keresztény, katolikus vagyok, de...” Olyan ez, mintha egy társadalmi jellemző lenne: a személyigazolványba be van írva, mi a neved és hogy keresztény vagy. Mintha csak egy adat lenne. Ez nem hit, ez egy kulturális jellemző. A hit szükségszerűen kilépésre késztet, hogy tovább add, mert alapvetően közvetítésre való. Nem nyugodt. Feltehetnénk a kérdést: Atya, úgy érti, hogy mindannyiunknak misszionáriussá kellene válnia és távoli országokba utazni? Nem, ez csak egy része a missziós jellegnek. Ez azt jelenti, hogy ha van hited, szükségszerűen arra ösztönöz, hogy kilépj önmagadból és megmutasd ezt a hitet a társadalomban.

A szolgálat életmódot jelent

A hit mindenkié: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Ez nem jelent prozelitizmust, hanem megmutatja a kinyilatkoztatást, hogy a Szentlélek cselekedhessen az emberekben a tanúságtétel által és mint tanúságtevő a szolgálat által. A szolgálat életmódot jelent. Ha azt mondom keresztény vagyok, de pogányként élek, az nincs rendben. Ez nem győz meg senkit. Ha azt mondom, hogy keresztény vagyok és úgy is élek, az vonzó. Ez a tanúságtétel – nyomatékosította Ferenc pápa.

Alázatosság

Egyszer Lengyelországban egy diák megkérdezte tőlem: „Az egyetemen sok ateista társam van. Mit mondjak nekik, hogy meggyőzzem őket?”. Semmit, kedvesem. Az a legutolsó dolog, hogy mondj nekik valamit. Kezdj el úgy élni, hogy a tanúságtételed láttán megkérdezzék: „Te miért élsz így?”. A hitet közvetíteni kell, de nem azért, hogy meggyőzzünk másokat, hanem, hogy felkínáljunk egy kincset. Ez az alázatosság, amiről Szent Péter szól Első levelében (1Pét 5,5b-14): „Mindnyájan öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad”. Hányszor fordult már elő az egyházban, a történelemben, hogy születtek mozgalmak, csoportok, amelyek meg akartak győzni a hitről, téríteni akartak... igazi prozeliták voltak. És hogy végezték? A korrupcióban – jegyezte meg a pápa.

A hit átadásában mindig velünk van az Úr

Nagyon gyengéd ez az evangéliumi részlet, de hol van a bizonyosság? Hogy lehetek biztos abban, hogy ha kilépek önmagamból, termékeny leszek a hit átadásában? Hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek és csodákat műveltek majd. Az Úr pedig velünk lesz a világ végéig. Elkísér bennünket. A hit átadásában mindig velünk van az Úr. Az ideológiák közvetítésében „mesterek” vannak jelen, de ha a hitet közvetítem, az Úr elkísér engem. Sosem vagyok ebben egyedül. A velem levő Úr közvetíti a hitet. Ígéretet tett: Veletek leszek minden nap a világ végéig! Imádkozzunk az Úrhoz, hogy segítsen úgy megélni a hitünket, hogy az olyan legyen, mint a nyitott kapu, átlátható, nem prozelita, hanem megmutatja, hogy én ilyen vagyok. Ezzel az egészséges kiváncsisággal segítse az embereket, hogy megkapják azt az üzenetet, ami üdvözíti őket – zárta szombat reggeli homíliáját Ferenc pápa.