Kössünk békét és gyógyítsuk világunkat: Nagyböjti beszélgetés Felföldi László püspökkel
Gedő Ágnes – Vatikán
Ahogy a természet a sötétségből a fény felé tart, úgy haladunk mi is Hamvazószerdától Húsvétig, a feltámadásig. Mit jelent számunkra ez az időszak? Mi nagyböjt jelentése, tartalma és főbb állomásai?
Emberi létünk legfontosabb szakaszai a készülés és a megérkezés, ami állandó folyamat, ez járja át az éves keresztény liturgiát. Minden időszak készület valamire, ahova megérkezünk. Az emberi sorsunkra tanít, ami a mindennapokban így zajlik, ugyanakkor a lelki fejlődésben is megjelenik ez a mélység, gazdagság. A nagyböjti idő különösképpen erre irányítja a figyelmünket, hogy fejlődik, alakul a lelkünk? A keresztúti imádságból tanulhatjuk meg azt, hogy az életünk szeretete és szenvedése hogyan helyezkedik vállunkra. Minden megpróbáltatás, minden szenvedés, készület után a feltámadásnak kell győznie. Ez a feltámadás új fényt, új lendületet hoz, ami Jézus különleges ajándéka, megváltása szerint egy örök feltámadás lesz.
A lemondás minden emberi sors próbatétele, erre figyelmeztet elsősorban nagyböjt. Lemondás nélkül nincs döntés, nincs győzelem. Ezért kell jól megélnünk ezt, megtanulni a lemondást – ami önmagában értelmetlen, ha nem látjuk a célját. Hiába dédelgetünk gyönyörű álmokat a szívünkben, ha nem vagyunk képesek a lemondást gyakorolni, az igen mellé odatenni a nemet, így nem érjük el azt a gyümölcsöt, amit a Jóisten a szívünkbe helyezett. Ennek az időszaknak kiemelt, súlyos témája a halál. Egyrészt átéljük az élet folyamatos veszteségeit, elszakadásait: meg kell tanulnunk jól meghalni, hogy majd a végső elköszönéskor emberségesen, szeretettel, hozzátartozóinkra figyelve, életünket odaajándékozva tudjuk megtenni. Addig ezt sokszor meg kell tapasztalnunk, méghozzá úgy, hogy hisszük: a feltámadás, az élet következik utána. Személyes életünkben, környezetünkben sokszor találkozunk a halál élményével, amikor úgy érezzük: elveszett, meghalt minden, megszűntek eddig építgetett álmaink, reményeink. De ha beleállunk ebbe a küzdelembe, felvállaljuk ezt a halált, akkor utána a Jóisten ajándéka szerint mindig feltámadás, élet, tavasz, virágzás, gyümölcs, szeretet születik.
Az elmúlt két évben a koronavírusjárvány forgatta föl életünket, most pedig még fel sem ocsúdtunk belőle, máris egy újabb válság, az ukrajnai háború árnyékolja be mindennapjainkat. Hogyan tudjuk megőrizni lelki békénket ebben a zűrzavaros időszakban egyéni, családi, közösségi és társadalmi szinten?
Az emberiségnek sajnos mindig voltak ilyen szégyenteljes időszakai. A háború az emberi közösség nagy-nagy szégyene, mert nem tudtunk megoldani valamit szeretetben és biztonságban. A világ nagy szenvedésein nem tudunk változtatni, de a sebeket, a közvetlen környezetünket tudjuk gyógyítani. Kicsiben ugyanezt éljük meg: családban, munkahelyen, személyes életünkben, hogy vírus van, ami távol tart, maszkot öltünk, amely eltakar, és háború van, ahol lövöldözzük, bombázzuk egymást. A járvány miatti nagy megpróbáltatást követi a háború okozta szenvedés. Figyelmeztessen és erősítsen bennünket, hogy saját lelki életünkbe, szeretetkapcsolatainkba ne engedjük be a távolságtartó vírust, a fertőző rosszat. Gondjainkat, problémáinkat, meg nem értéseinket ne háborúval, ne fegyverekkel, hanem szeretettel, jó szívvel oldjuk meg. Az élet nem igazságos. Nagyon nehéz megoldani az életet az igazság keresésével. Az élet ennél sokkal több, sokkal magasabb szinten van: az élet szeretet. Ott olyan erők, gazdagságok vannak, amelyek minden fegyvert beolvasztanak, minden vírust megoldanak. Akkor új fények, új szeretet, a béke fényei, a béke virágai, gyümölcsei születhetnek a szívünkben, magunkkal békét kötve, a családunk körében, közösségeinkben békét kötve.
Ahogy Ferenc pápa fogalmazott: az egyháznak nem a politika, hanem Jézus nyelvezetét kell használnia. A Szentatya az ima, a böjt és a jócselekedetek hármasára buzdít minket: a március 16-i szerdai általános audiencia végén Isten bocsánatáért fohászkodott a háború bűnéért. Hogyan tudnak a magyar hívek ebben részt venni?
Meg kell élnünk és hinnünk kell, hogy különleges lelki kapcsolattal teremtett bennünket Isten. Érezzük, látjuk egymást lelkileg, és ezt az ajándékot kell megélnünk az imádságban azokért is, akik messze vannak, vagy éppen a közelünkben, de mégis távol. A böjt felkészít a többre, a jobbra, a szebbre, mert a hitnek, a szeretetnek a valósága egymás szolgálatában jelenik meg. Csak ott valóságos, csak ott él. Mindig, de most különösen is feladatunk, hogy befogadjuk azokat, akik a gyilkos fegyverek elől menekülnek. Segítsük azokat, akik most a kenyeret, a mindennapi falatot, az otthont, az emberséget éhezik és szomjazzák. Összefogva tudjuk az emberi méltóság gyűlölet keltette sebét gyógyítani és újra élhetővé a világot. Isten gazdag és örömteli szeretetének békéjét kívánom minden embertestvérem szívébe.
Veres András püspök, a MKPK elnöke arra szólítja a híveket, hogy Szent Mihály arkangyalhoz imádkozzunk és így esdjük ki Istentől a béke ajándékát.
Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük:
„Parancsoljon neki Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Ámen.
