Szent, szent, szent: Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 5. vasárnapra

A csodálatos halfogás evangéliumi elbeszélését az Izajás könyvének teofániáját elénk táró olvasmány sajátos megvilágításba helyezi. A próféta látomásában hatszárnyú szeráfok zengik, hogy „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet.” (Iz 6,3). Az egyház imádságainak meghatározó elemévé lett az Isten szentségét és dicsőségét magasztaló háromszor szent ének.

„Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan irgalmazz nekünk!” hangzik a bizánci hagyomány minden imát bevezető „szokásos kezdetének” fohásza is. A mennyei és a földi világot egyesítő eukarisztikus liturgiában pedig a „kerubokat titkosan ábrázoló” hívek hódolnak a Szentháromság előtt ezzel a háromszor szent énekkel. A latin rítusú Szentmisének is kihagyhatatlan része a hívek által mondott, énekelt, vagy sokféleképpen megzenésített „Sanctus”: „Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene!”  

Izajás próféta és a halász Simonnak a „Szent”-tel való találkozását a felszínen nagy különbségek a mélyben azonban hasonlóságok jellemzik.

A Jézusban megnyilvánuló „Szent” nem királyi trónon ül, hanem egy kis csónakban. Nem küszöböket rengető szeráfhangok kísérik, hanem szelíden tanít. Simonhoz is csak egy egyszerű kérése van: „Evezz a mélyre és vesd ki a hálót!” A halász képtelenségnek érzékeli a kérést, de engedelmességben megnyilvánuló bizalommal, Jézus szavára mégis kiveti a hálót.

A szakmai szempontoknak ellentmondó, elképesztő siker kapcsán azonban a történet váratlan fordulatot vesz. A hálószaggató és a bárkákat majdnem elsüllyesztő hatalmas eredmény láttán Simon és társai, Jakab és János nem örvendeznek és nem kérik Jézust, hogy „maradj velünk Urunk, hiszen ilyen halász kell nekünk”, hanem félelem szállja meg őket. Simon Péter Jézus lábához borul és bűnösségét megvallva alázattal arra kéri, hogy menjen el tőle.  

Ebben a pillanatban ér össze „a Szentet” látó próféta és Simon megrendülése. Az Isten szentségével, dicsőséges hatalmával való találkozás első hiteles tünete mindkettőjükben a félelem és bűnösségük felismerése.

A folytatás a külső történések különbsége ellenére újra benső hasonlóságot hordoz. A próféta ajkát egy szeráf, fogóval az oltárról vett parázzsal érinti meg. Ez tisztítja meg és teszi a küldetésére alkalmassá. Jézus szava erejével bátorítja és alakítja át Simon Pétert: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”

Az emberhalász kifejezés magyarázatra szorul. Először is azért, mert a halászat során hálóba kerülő halak rendeltetése, hogy megegyék azokat. Pilinszky Jánosnak a világháború kontextusában, 1942-ben keletkezett, korai verse is egy ilyen kozmikus látomás összefüggésébe helyezi, és az egész emberi létezés, élet és halál totális abszurditására alkalmazza a hálóba fogott halak képét.

Csillaghálóban hányódunk

partravont halak,

szánk a semmiségbe tátog,

száraz űrt harap…

Roppant hálóban hányódunk

s éjfélkor talán

étek leszünk egy hatalmas

halász asztalán.

(Halak a hálóban)

A szabadságára oly érzékeny modern ember számára aligha vonzó a hálóba kerülés, a befogottság képe. Az emberek halásza kifejezést talán már megszoktuk, és helyette nem is nagyon találunk mást, de az eredeti görög szöveg értelme ennél mégis tágasabb. A halásznak fordított ζωγρῶν (dzogrón) ugyanis elsődlegesen élve elfogót jelent. A kissé suta pontos fordítás tehát ez lenne: Ne félj, ettől kezdve emberek „élve elfogója” leszel. Tartalmilag pedig ez annyit tesz, hogy élő embereket kell az életre összegyűjtened és az életben megtartanod. Ha modern példával szeretnénk élni, akkor a halász hálóját ma inkább a mindenkinek védelmet, biztonságot és sokrétű ellátást nyújtó szociális hálóhoz hasonlíthatnánk. Az Isten- és a felebarát szeretetének elszakíthatatlan fonalából kötött szolidaritás hálójának készítésére és használatára hívja meg itt a Mester tanítványait. Az öko-szociális jóléti állam mára ugyan már sok mindent átvett ebből az emberek testi-lelki egészségét, oktatását, kulturális, tudományos, művészi és spirituális kiteljesedését szolgáló feladatok hálójából, de a Föld és az emberiség aktuális problémáit látva nem gondolhatjuk, hogy a teljes ember és minden ember fejlődését szolgáló szeretet és gondoskodás védőhálójának kiterjesztése vagy javítása terén ne maradna mindig elég teendőnk.

Az ókeresztény kor titkos jele, és művészetének egyszerű jelképe volt a hal. A görög ἰχθύς (ikhthüsz) betűi ugyanis egy rövid hitvallás mozaikszavát adták, aminek magyar jelentése: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó.

Jézusban az élő Isten lett emberré. Nem valami hatalmas halász, aki értelmetlenül vergődő életekből kíván étket az asztalára. Épp ellenkezőleg. A Megszabadító-Jahve Felkentje adta életét értünk a kereszten, és maga lett lelki táplálékunkká az eukarisztiában.    

Izajás fenséges látomásban, Simon Péter, Jakab és János profán körülmények között találkoztak a Szent Titokkal. Megrendült alázatukat követve mi is szabadon kapcsolódhatunk a háromszor Szent Szeretet életadó közösségi hálójára. Leborulva imádva a Szent Istent, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte; magasztalva a Szent Erőst, aki gyöngeségeinket hordozta, hogy minket a bűn fogságából kiszabadítson;  és dicsőítsük a Szent Halhatatlan, aki feltámasztotta Jézust és kegyelmével megnyitotta számunkra is a teljes és örök élet ajtaját.