Szolgálat: Janka Ferenc atya elmélkedése az évközi 28. vasárnapra

Szenvedéséről és feltámadásáról Jézus háromszor is beszél apostolainak. Az első közlésre Péter féltő elutasítással reagál, Jézus azonban kemény szavakkal visszautasítja emberek szerinti gondolkodásmódját. Másodszori beszéde után arról értesülünk, hogy a tanítványok nemigen értették szavait, de nem merték kérdezni őt, majd az úton arról beszélgettek, hogy ki a nagyobb közülük. A harmadszori jövendölés után most Zebedeus fiai kérnek maguknak kiváltságos helyet országa dicsőségében.

Mielőtt Péter, a tizenkettő majd Jakab és János érzéketlenségén és értetlenségén csodálkoznánk vagy botránkoznánk gondoljunk arra, hogy milyen gyakran megtörténik velünk is, hogy nem figyelünk oda igazán egymásra. Vagy ha a hozzánk szóló szavakat halljuk és érteni véljük is, a másik ember üzenetét nem vagyunk képesek felfogni. Ehelyett a saját gondolatainkkal, elképzeléseinkkel és vágyainkkal vagyunk tele. Ennek következtében nemcsak hétköznapi dolgokat érthetünk félre, hanem saját életünk rendeltetését, sőt az emberiség történelmének egészét is. Az élet totális félreértésének lehetőségére figyelmeztet Fodor Ákos JÁTÉK-SZABÁLY című haikuja:

Mihelyt csatának
tekinted az életet:
el is vesztetted.

Pedig hányan vagyunk még, akik az iskolában a marxista történelemfilozófia szemléletét tanulták, mely szerint az emberiség történelme nem más, mint osztályharcok története. Ha Marx következtetéseivel - a gondolataira épülő rendszerek ellentmondásossága és bukása miatt - nem is értünk már egyet, sokan gondolják vagy érezhetik úgy, hogy osztályharcos diagnózisa mégiscsak helyes volt. Az életben maradásért folytatott küzdelem azonban nem csak a gazdaság és a politika, hanem az evolucionista biológia modelljében is megjelenik, amelyben az erősebb és rátermettebb kiszorítja a gyengébbet. Nem csoda tehát, ha a létünk gyökeréig ható szorongás miatt nagyok, erősek, hatalmasok szeretnénk lenni, mint a Jézushoz forduló Jakab és János is.

Kérésükre a Mester mégis meglepő türelemmel reagál. Felelete nem visszautasító vagy megszégyenítő. Közösségre hívja őket, amelynek lényege nem a végső jutalom, gazdagság, hatalom és dicsőség, hanem az ő sorsában való részesülés. Ennek része a szenvedés kelyhe, a halál és a feltámadás keresztsége, amelyet eléjük fog majd élni, és amelyben egy végső átalakulásra hívja meg őket is. Addig azonban, amíg ez a teljes átlényegülés megtörténik, addig ambícióikat újra kell értelmezni, céljaikat újra kell definiálni. Egy ilyen lassú átalakulás lehetőségére utalnak Rabindranath Tagore sorai.

Aludtam és azt álmodtam, hogy az élet öröm.

Felébredtem és láttam, hogy az élet szolgálat.

Dolgoztam és felfedeztem, hogy a szolgálat öröm.

Az életet tehát nem feltétlenül kell csatának tekinteni, amit éppen ezért nyomban el is vesztünk. Létünket álmodhatjuk örömnek is, amiből felébredve belátjuk, hogy ez szolgálat, a szolgálatban megélhetjük azt a derűt, amit vágyálmunkban megsejtettünk.

A Szentírás azonban a szolgálatról nem csak valamilyen evilági, optimista humanizmus jól-létének keretein belül beszél. A Bibliában az “Isten szolgája” név megtisztelő cím. Jahve azt nevezi szolgájának, akit arra hív meg, hogy szándékainak megvalósításában vele együttműködjék. Ebben az üdvtervben különleges szerepet kap a megtestesült Fiú, aki különösképpen Isten szolgája. Ebben a címben Megváltó küldetésének legtitokzatosabb szempontja tárul fel. Életáldozata ugyanis a kiengesztelődés szolgálata. Jézus Atyja iránti szeretete és a vele való együttműködése hárítja el azt az akadályt, ami a emberi bűnökből, vagyis az istenszolgálat megtagadásából keletkezett. 

A szolgálat szónak ugyanis két ellentétes értelme van. Aszerint, hogy az ember Istenhez rendeltségét jelzi, vagy az embernek ember által történő leigázottságát, azaz a rabszolgaságot jelenti. Az üdvösségtörténet azt tanítja, hogy az ember felszabadulása az Isten szeretetére szabad szeretettel válaszoló önkéntes szolgálatából fakad. Ez az a feladat, amire Jézus meghívja az apostolokat és rajtuk keresztül mindnyájunkat. Ennek a szolgálatnak a szépsége tárul fel Teréz anya életpéldájával hitelesített szavai nyomán a csend, az ima, a hit és a szeretet összefüggésében.

A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.