Jézus Szentséges Szívének ünnepe Lengyelországban - országfelajánló szentmisével

Vertse Márta – Vatikán

A szertartás főcelebránsa Stanisław Gądecki érsek, a konferencia elnöke volt, a homíliát P. Jarosław Paszyński, a dél-lengyel jezsuita provincia elöljárója mondta. A szentmisén megújították Lengyelország felajánlását Jézus Szent Szívének, és az ünnepnapon ugyanezt megtették az ország minden plébániáján. A plenáris ülés témája volt többek között Stefan Wyszyński bíboros, Lengyelország prímásának szeptember 12-én esedékes boldoggá avatása.

A Lengyelországot fenyegető „sötét fellegek”

Lengyelország Jézus Szent Szívének felajánlására első alkalommal 101 évvel ezelőtt, 1920. július 27-én került sor. Az ország főpásztorai a Vörös Hadsereg közeledése láttán hozták ezt a döntést. A bolsevik támadás fenyegetésével szemben a lengyel püspökök Jasna Góra kegyhelyén gyűltek össze Edmund Dalbor bíboros, akkori lengyel prímás vezetésével és július 27-én a nemzetet és az egész hazát Jézus Szent Szívének ajánlották fel, megerősítve, hogy a Szűzanya Lengyelország Királynője. A főpásztorok a következő könyörgéssel fordultak Jézushoz: „Amikor sötét fellegek gyülekeznek hazánk és egyházunk felett, kiáltunk, mint tanítványaid, akikre a tengeren hirtelen nagy vihar támadt: Urunk, ments meg minket, mert haldoklunk! És mint egykor, kinyújtva jobb kezedet, egyetlen szóval lecsendesítetted a vihart, Urunk, most távolítsd el tőlünk a fenyegető veszélyt!”.

A bolsevizmus világhódító törekvései

Melyek voltak ezek a „sötét fellegek”, amelyekre a lengyel püspökök utaltak imájukban? Egy évvel az orosz forradalom után, 1918-ban a Népbiztosok Tanácsa, azaz a bolsevik kormány elhatározta, hogy a Vörös Hadseregen belül létrehozza az ún. „Nyugati Hadsereget”, hogy megvalósítsa a „világforradalmat”. 1920. március 10-én Szmolenszkben gyűltek össze a „Nyugati Front” kommunista vezetői, közöttük Sztálin, és döntöttek a Lengyelország és Európa elleni támadásról, amelynek a Varsó-Poznań-Berlin-Párizs vonal mentén kellett volna zajlania. 

A lengyel főpásztorok figyelmeztették az egész világot

1920 nyarán a Vörös Hadsereg már fenyegetőn közeledett a Visztula folyó felé, egészen Varsó kapujáig. Ebben a helyzetben határozták el a lengyel püspökök, hogy a nemzetet Jézus Szent Szívének ajánlják fel. Ezzel egyidejűleg, hogy felrázzák a lelkiismereteket, levelet írtak a nemzeteknek, a világ összes püspöki konferenciájának, és magának a Szentatyának, XV. Benedek pápának is, kérve áldását és imáit a bolsevikok által fenyegetett Lengyelországért. A világ egyházainak írt levelükben pontosan meghatározták: „Lengyelországnak nem állt szándékában, hogy harcoljon, kényszerítették rá”. Fel akarták hívni mindenki figyelmét, hogy ebben a helyzetben Lengyelország az utolsó gát, ami feltartóztathatja a bolsevizmust a világ meghódításának az útján. A lengyel püspökök hangsúlyozták, milyen kockázatokkal kell az egyháznak szembenéznie, ha hatalomra jutnak a hódítók. „A tanon és a tetteken kívül, a bolsevizmus keblében gyűlölettel teli szívet hordoz. Ez a gyűlölet főleg a kereszténység ellen irányul, amelyet egyértelműen tagad, Krisztus keresztje és egyháza ellen fordul. A bolsevizmus az Antikrisztus megtestesülése és megnyilvánulása a földön”.

XV. Benedek pápa imahadjárata Lengyelországért és Európáért

Sajnos a világ nem hallgatta meg a lengyelek segélykiáltását, de az egyes helyi egyházakban imádkozni kezdtek Lengyelországért XV. Benedek felhívására. A pápa 1920. augusztus 5-én levelet intézett Basilio Pompilj római bíboros helynökéhez, amelyben kifejezte teljes szolidaritását a lengyel néppel. Imára buzdította a római helyi egyházat, azzal a felszólítással, hogy példáját kövesse minden püspök az egész világon. Levelében hangsúlyozta, hogy nem csak Lengyelország nemzeti léte forog kockán, hanem veszélyben van egész Európa, amelyet új háborúk szörnyűsége fenyeget. „Tehát nem csak Lengyelország, hanem egész Európa iránti szeretetünk késztet arra, hogy kívánjuk: a hívek mindnyájan csatlakozzanak hozzánk és könyörögjenek a Magasságos Istenhez: a Szent Szűz, Lengyelország patrónája közbenjárására, őrizze meg a lengyel népet ettől a katasztrófától és ezzel egyidejűleg távolítsa el ezt az új csapást a kivérzett Európától” – írta levelében XV. Benedek pápa.

A visztulai csoda

Az egyház imahadjáratát, a pápa kezdeményezését gúnyosan kinevették a közömbös nyugat szocialista és kommunista körei, megállapítva, hogy rózsafüzérrel nem lehet feltartóztatni az ágyúkat. Azonban az események megcáfolták őket. A Piłsudski marsall által vezetett lengyel hadsereg és a Vörös Hadsereg közötti utolsó összecsapásra 1920 augusztusában, Nagyboldogasszony ünnepén került sor. A varsói csatát több mint tíz napig vívták augusztus 13 és 25 között. A bolsevik hadsereg számbeli fölénye ellenére a lengyel hadsereg legyőzte a kommunistákat. A csata a „visztulai csoda” néven került be a történelembe.

XIII. Leó pápa és Szent II. János Pál felajánlása

A lengyel főpásztorok 1920-ban arra is elkötelezték magukat, hogy ezt az ájtatosságot elterjesztik a hívek körében, különös tekintettel a szemináriumokra. Szent II. János Pál 1999. június 6-án, lengyelországi apostoli látogatása alkalmával emlékeztetett rá, hogy XIII. Leó pápa éppen 100 évvel azelőtt, 1899. június 11-én ajánlotta fel az egész emberi nemet Jézus isteni szívének, mert Krisztus az egész emberiség Megváltója. „Szent Szívében a hívők Krisztus végtelen szeretetének élő képével és szimbólumával találkoznak, aki arra ösztönöz bennünket, hogy kölcsönösen szeressük egymást” – idézett Wojtyła pápa elődje, XIII. Leó Annum Sacrum enciklikájából, majd a következő szavakkal újította meg hazája, Lengyelország felajánlását: „Jézus Szent Szíve az élet forrása, mert általa teljesedett be a halál feletti győzelem. Az életszentség forrása is, mert őbenne szenved vereséget a bűn, ami az ember spirituális fejlődésének ellensége. Jézus Urunk Szívéből kiindulva veszi kezdetét az életszentség mindannyiunk számára”.