Barna Gábor néprajztudós egyetemi tanár vallomása Bálint Sándor hősies erénygyakorlásáról
Vértesaljai László / Barna Gábor - Vatikán
Sokfelé hívtak az elmúlt évtizedekben előadást tartani Bálint Sándorról. Ezeken mindig a hűségét és szolgáló szeretetét emeltem ki. Most azonban a hír hallatán ‒ számomra is meglepő módon ‒ erényei közül derűje és szelídsége jutott eszembe. Így összekapcsolva, a kettő együtt. Az örömteli izgalom még éjjel sem hagyott aludni. Róla, kapcsolatunkról gondolkodtam. Felidéztem hosszabb-rövidebb beszélgetéseinket, lemezhallgatásainkat Tömörkény utcai otthonában, szegedi városnéző sétáinkat, a nagyobb társaságban együtt töltött kunszentmártoni estéket, ahol még kacagni is hallottuk őt. Így csak azok tudnak felszabadultan és őszintén viselkedni, akik feltétlenül bíznak Istenben. Akik tudják, hogy az élet nemcsak kötelesség, hanem szépségekkel teli ajándék is. Hogy sorsunk ugyan gyakran megpróbálhat bennünket, de az Úr mindig ad elég erőt a nehézségek elviseléséhez. Akik azt is tudják, hogy az ÉN a másikért adatott, s hogy a másik ember önzetlen és szerető szolgálatában lehet olyan harmóniát kialakítani, amelyben élnünk érdemes. Ez a tudat adta derűjét. Hűséggel szolgált családot, szülőföldet, tanítványt, nemzetet, egyházat, tudományt. Mindenkihez és mindenkiről volt néhány jó szava. Csak jó szava. Mellette valahogy megnyugvást érzett az ember, a lelki tisztaság vonzó kisugárzását.
Zaklatott, harmóniát nélkülöző, minden hagyományos értéket megkérdőjelező világunkban az ő példáján okulni lehet. Tanárként, professzorként, tudós kutatóként, családapaként, férjként, gyermeket felelősséggel nevelő apaként olyan életet tudott élni, amilyet mindannyiunknak élni kellene. Élete példája és közbejárása segítsen ebben mindannyiunknak!
