Szent Maximilian Kolbe, a „kellemetlen” vértanú

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

A hiteles keresztények hangja ma is kellemetlen. Üldözik is őket, ahogy tették a barna és a vörös diktatúrák idején. A lyoni vértanúk, Maximilian Kolbe, Jerzy Popiełuszko és a líbiai kopt vértanúk között nincs lényegi különbség. Viszont a hasonlóság tökéletes, mert megjelenítették az Igaz, az Egyetlen, a Hűséges Tanú, Jézus Krisztus hangját. És ez a hang kellemetlen minden diktatúrának, a régi nyílt formájúnak és a mai média-diktatúrának.  

Meg kell mutatni magunkat arcunkkal, valóságunkkal

E diktatúrák jelenlétének a jelzésére időről időre „fel kell állni”. Meg kell mutatni magunkat arcunkkal, valóságunkkal. Mint ahogy felállt a Szent Péter téren az a túlélő, aki helyett a lágerban Kolbe atya állt fel és vállalta a halált, helyette is. 1941. augusztus elsején a tábor 14-es barakkjából, ahol Maximilian Kolbe is élt, megszökött egy rab. A tábor parancsnoka bosszúból a barakk tíz lakóját éhhalálra ítélte. Ekkor Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa, Franciszek Gajowniczek helyett. Szent II. János Pál pápa 1982. október 10-én szentté avatta Kolbe atyát. A szertatás során nevének említésére az egykori rab, a Kolbe atya kiváltotta Franciszek Gajowniczek felállt. Kimeredő lénye cáfolhatatlan igazság! Ez az igazság nem ítélkezik. Ez az igazság csak Jézus szeretetét élteti. Ez elég!