Gyulafehérvári püspökök karácsonyi kinevezései – gondviselő egybecsengések

P. Vértesaljai László – Vatikán

Márton püspök úr mai utóda, aki megismertette és megszerettette a nagy Elődöt napjainkban is  

A Karácsony vigíliáján most kinevezett Kovács Gergely új gyulafehérvári érsek évtizedek óta szívvel-lélekkel segítette-támogatta – ahogy maga mindig nagy tisztelettel mondta – „Márton püspök úr” tiszteletének a terjedését, imával, szentmisével, könyvekkel, előadásokkal, zarándokutakkal, falun és városon, hegyen és völgyön át, fiatalok és idősebbek körében egyaránt. Így érthető, hogy a Krisztus-születés karácsonyi örömhírébe valamiként angyali közvetítéssel napra pontosan megismétlődött ugyanaz: XI. Piusz pápa 1938. december 24-én gyulafehérvári püspökké nevezte ki Márton Áront. Ferenc pápa 2019. december 24-én gyulafehérvári érsekké nevezte ki Kovács Gergelyt. Az egybeesés mélyét a Jóisten látja, de a tény önmagában beszédes. Bizonyára nemcsak a naptári év sajátos egyezéséről van szó, hanem lelki rokonságról. Márton püspök úr alakját most a Gyulafehérvári Érsekség honlapjáról Marton József teológiai tanár írásával idézzük meg, aki egy tanulmányban mutatja be az egyházmegye történetét.

Közbelép a Gondviselés: Márton Áron a püspök!               

Az 1938-as év nagy változásokat hozott az egyházmegye belső életében, elsősorban hierarchiájának csúcsán. XI. Piusz pápa elfogadta az évek óta betegeskedő Mailáth G. Károly püspök visszavonulását, és 1938. május 28-án az egyházmegye kormányzását Vorbuchner Adolf addigi segédpüspökre bízta, aki szeptember 10-én meghalt. Egyházmegyénk története szempontjából fontos intézkedése volt, hogy halála előtt húsz nappal, az ideiglenesen plébánosi megbízással lelkipásztorkodó kolozsvári papot, Márton Áront kanonokká és kolozs-dobokai főesperessé nevezte ki 1938. augusztus 21-én.Ezzel a Szentszék figyelmét Márton Áronra terelte. Állításunkkal azt is megkockáztathatjuk, hogy az ő rövid püspöksége útkészítő szerepnek minősült: Vorbuchner nélkül nem biztos, hogy Márton Áron püspök lett volna. A Szentszék már Vorbuchner halála után négy nappal intézkedett: 1938. szeptember 14-én Márton Áront a gyulafehérvári egyházmegye apostoli kormányzójává nevezte ki. Róma gyors intézkedése megnyugtatta a lelkeket. Az erdélyi papok és hívek Márton Áron kormányzói megbízatásában megsejtették püspöki kinevezését, ami 1938 Karácsonyán, december 24-én be is következett.

Bölcs és szilárd helytállás még a „pásztorverés” idején is  

Márton Áron a lehető legkritikusabb helyzetben került az egyházmegye élére. Megfontolt, határozott magatartásával és az emberekhez közel álló személyiségével tartóoszlopa lett az egyensúlyából kibillentett népének, 1980-ig. Olyan idők jártak, amikor a lelkipásztori munkában az építkezésekről a megmaradásra tevődött át a hangsúly. És mégis, minden külső szorítás ellenére, ebben a keresztényüldözési korszakban lelki megújulásról beszélhetünk. Hitükhöz és papjaikhoz ragaszkodó hívek, plébániai hitoktatásra járó gyermekek és fiatalok, templomokban vigaszt kereső és nyerő emberek a megpróbáltatásokban való kitartásukkal és egyházhűségükkel az őskeresztények magatartására emlékeztetnek. Büszkeség tölt el bennünket ma, ha a megalkuvást nem ismerő vértanúinkra és hitvallóinkra gondolunk.

A „pásztorverés” hozadéka, amivel nem számoltak

Az egyház ellenségei nagyon jól tudták, milyen hozadéka van a „pásztorverésnek” (Mt 26, 31), csak éppen a Gondviselést felejtették ki gonosz tervükből. Egyetlen romániai vallásfelekezettel sem bántak el olyan megalázóan és kegyetlenül, mint a katolikus egyházzal. Támadásaikat ördögi fondorlattal hajtották végre. Előbb ígérgetésekkel, demokratikus elvek szépen csomagolt kínálatával hozakodtak elő, s amikor szándékuk szerint nem tudták a katolikus klérust betörni (csak nagyon kis részét), erőszakhoz folyamodtak. Következtek a fenyegetések, a jogtalan büntetések, meghurcoltatások és letartóztatások. Egyházhűségük miatt sokan megjárták a kommunista börtönöket, a 293 erdélyi papból 130, és közülük sokan ott is szenvedtek ki.

Egyenes folytatás: Jakab Antal püspök

Márton Áron püspök-hitvalló azt a papját választotta segédpüspökévé 1971-ben, akinek éppen millenniumi évünkben volt 100. születésnapja, a tizenhárom évig ólombányákban nehéz börtönt szenvedett dr. Jakab Antalt. Jakab Antal püspökutódként folytatta a küzdelmet, és kormányozta az egyházmegyét 1990-ig. 1948–1990 között, a kommunista korszakban, a katolikus egyház nem szerepelt az államilag jóváhagyott 14 egyházfelekezet között, csak megtűrt egyház volt, a felszámolás minden veszélyének kitéve. Márton Áron és püspöktársai nem voltak hajlandók olyan működési szabályzatot (statútumot) szerkeszteni, amilyent elvártak volna az állami hatóságok. Az általuk készített statútum-tervezet nem nyert hivatalos elfogadást, mert az őrizte az egyház függetlenségét.

Az egyetemes bizonytalanság idején a magunk erején kívül csak Istenre támaszkodhatunk

Romániában törvényen kívülre került a katolikus egyház, de megtűrtségének minden hátránya (főleg bizonytalan létezése) mellett megvolt az a nagy előnye, hogy nem kellett megalkudnia, és a papság – az adott körülmények között – lelkiismerete szerint pasztorálhatta a híveket. Az ún. „bizonytalanságban”, a magukra maradottságban papok és hívek erősebben kapaszkodtak a gondviselő Istenbe, Márton Áron püspököt idézve: „Az egyetemes bizonytalanság napjaiban megbizonyosodtunk afelől, hogy egyedül vagyunk és a magunk erején kívül csak Istenre támaszkodhatunk”. S merjük kimondani, hogy kapaszkodtunk is! Egyházmegyei szinten templomaink vasár- és ünnepnapokon teltebbek voltak, a gyóntatószékek előtt sorok kígyóztak, a bérmálások és a papszentelések tömegeket mozgattak, családjainkat a keresztény szellem hatotta át; egyszóval: erősebb volt a hitélet, mint a váratlanul beköszöntött demokrácia éveiben.

A Vatikáni Rádió magyar tagozata és a kedves Hallgatók nevében Isten áldását kérjük az ősi Gyulafehérvár katolikus népére és a most frissen kinevezett új Főpásztorára!