Keresés

A kolonnádok szentjei fölött  az Apostoli Palota ablakában Ferenc pápa   A kolonnádok szentjei fölött az Apostoli Palota ablakában Ferenc pápa   (ANSA)

A szeretet tetteivel közeledjünk célunk, a Mennyország felé – A pápa Regina Coeli imája

Vasárnap délben, Urunk mennybemenetelének ünnepén Ferenc pápa Jézusnak az Atyához való visszatéréséhez fűzte gondolatait. Az Úr nem szakadt el tőlünk, hanem maga után vonz bennünket a végcél felé, mint ahogy a hegymászók haladnak a kötélen a csúcs felé.

Vertse Márta – Vatikán

Ahhoz, hogy Krisztussal együtt felemelkedjünk a mennybe, mint testének tagjai, egységben kell haladnunk, senki sem veszhet el, nem maradhat le az úton, amelynek végcélja az örök élet. Ennek a Hazának a szépségét tárja fel nekünk Jézus Igéjével, a szentségek kegyelmével. Ne a mulandó dolgokhoz ragaszkodjunk, hanem nyissuk meg szívünket és engedjük, hogy „lépésről lépésre” Jézus Lelke átalakítson bennünket – hangsúlyozta a Szentatya.

Folytassuk a mennybe fölment Jézus művét

Ma Olaszországban és egyéb országokban Urunk mennybemenetelét ünnepeljük – kezdte beszédét Ferenc pápa. Idézett a szentmise evangéliumi szakaszából, amely leszögezi, hogy Jézus, miután az apostolokra bízta a feladatot, hogy folytassák művét, “fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet” ( Mk 16,19). Így mondja az evangélium – ismételte meg a Szentatya – „fölment a mennybe és az Isten jobbján foglalt helyet”.

Jézus megelőz bennünket a végcél elérésében

Jézus visszatérése az Atyához nem úgy jelenik meg számunkra, mint egy tőlünk való elszakadás, hanem inkább úgy, hogy megelőz bennünket a cél elérésében, amely a Mennyország.  Mint amikor a hegyekben felmegyünk egy csúcs felé: nagy fáradsággal gyalogolunk, és végül az ösvény egyik kanyarulatában megnyílik a láthatár és megpillantjuk a kilátást. Ekkor egész testünk  újból erőt merít, hogy nekivágjunk az utolsó emelkedőnek. Az egész testünk - a karunk, a lábunk és minden izmunk - megfeszül és arra összpontosít, hogy elérje a csúcsot – fejtette ki a pápa.     

Mindnyájan Jézus Testének a tagjai vagyunk

És mi, az egyház, pontosan az a test vagyunk amelyet a mennybe felment Jézus magával húz, mint ahogy a hegymászók haladnak felfelé a kötélen. És Jézus az, aki feltárja számunkra és közli velünk Igéjével és a szentségek kegyelmével annak a Hazának a szépségét, amely felé utunkon haladunk. Így mi is, mint testének tagjai, örömmel megyünk fel együtt Ővele, a mi vezetőnkkel, tudván, hogy egyikünk lépése mindnyájunk lépése és senki sem veszhet el, nem maradhat le, mert egyetlen test vagyunk – tanította Ferenc pápa hangsúlyozva, hogy mi Jézus tagjai vagyunk.  (vö. „Ő a feje a testnek, az egyháznak” (Kol 1,18), „A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így Krisztus is” (1Kor 12,12-27).          

Lépésről lépésre kövessük Jézus példáját

A Szentatya arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy Jézus lépésről lépésre, fokról fokra mutatja nekünk az utat. Melyek ezek a lépések, amelyeket meg kell tennünk? – tette fel a kérdést, amelyre a vasárnapi evangéliumi szakasz szavai válaszolnak: „hirdessétek az evangéliumot, kereszteljetek, űzzétek ki az ördögöket, szálljatok szembe a kígyókkal, gyógyítsátok a betegeket (vö. Mk 16,16-18), vagyis hajtsátok végre a szeretet cselekedeteit: adjatok életet, vigyétek el a reményt, tartsátok távol magatokat minden gonoszságtól és becstelenségtől, a rosszra válaszoljatok jóval, álljatok a szenvedők mellé. Ezt jelenti az, hogy „lépésről lépésre” – mutatott rá a pápa. És minél inkább így teszünk, annál inkább hagyjuk, hogy Jézus Lelke átalakítson bennünket, minél inkább követjük példáját, annál inkább érezzük, hogy, mint a hegyekben,  a levegő körülöttünk könnyűvé válik és megtisztul, kitágul a láthatár és közel a cél, a szavak és a tettek jóvá válnak, az elme és a szív kitárul és fellélegzik.

A mulandó dolgok helyett vágyakozzunk Isten végtelen szeretetére

A Szentatya ezután arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: él-e bennem a vágy Isten iránt, az ő végtelen szeretete, élete iránt, amely az örök élet? Vagy ellaposodtam és lehorgonyoztam a mulandó dolgoknál, a pénznél, a sikereknél, az élvezeteknél? A Mennyország iránti vágyam elszigetel-e, bezár-e engem, vagy arra késztet, hogy nagy és önzetlen lélekkel szeressem testvéreimet, hogy társaimnak érezzem őket a Paradicsom felé vezető úton? Beszéde végén Ferenc pápa a Szűzanya segítségéért fohászkodott: „Mária segítsen nekünk, ő, aki már célba ért, hogy együtt, örömmel haladjunk a Mennyek dicsősége felé”.

13 május 2024, 09:02

A Regina Coeli (vagy Regina Caeli) egyike a négy Mária-antifónának (a másik három az Alma Redemptoris Mater, az Ave Regina Coelorum és a Salve Regina).

XIV. Benedek pápa 1742-ben rendelte el, hogy az Úrangyala helyett imádkozzuk állva a halál feletti győzelem jeléül a húsvéti időben, vagyis Húsvét vasárnaptól kezdve Pünkösd napjáig.

Az Úrangyalához hasonlóan naponta háromszor imádkozzuk: hajnalban, délben és naplementekor, hogy a napot Istennek és Máriának ajánljuk fel.

Ez az ősi antifóna egy kegyes hagyomány szerint a VI. vagy a X. századra nyúlik vissza, míg elterjedésének első írásos dokumentuma egy XIII. század első feléből származó ferences breviárium. Négy rövid verssorból áll, mindegyik Allelujával fejeződik be. Ezzel az imával a hívek Máriához, a Mennyek Királynőjéhez fordulnak, hogy vele együtt örüljenek Krisztus feltámadásának.

Ferenc pápa 2015. április 6-án, éppen a Regina Coeli elimádkozásakor, a Húsvét utáni napon tanácsolta, hogy milyen legyen a szívünk, amikor ezt az imát mondjuk:

„...Máriához fordulunk és arra hívjuk, hogy örvendezzen, mert Az, akit méhében hordozott, ígéretéhez híven feltámadt, és Mária közbenjárására bízzuk magunkat. Valójában a mi örömünk Mária örömének visszatükröződése, mert Ő az, aki megőrizte, és hittel őrzi a Jézussal történt eseményeket. Mondjuk el tehát ezt az imát a gyermekek meghatottságával, akik boldogok, mert Anyjuk boldog”. 

A legutóbbi Úrangyala / Regina Coeli imádságok

Olvasd el mindet >