Berzeviczy Ádám tábornok, máltai fogadalmas lovag halálának centenáriuma
Somogyi Viktória - Vatikán
A közelmúltban értesültünk arról, hogy a közeljövőben a Magyar Máltai Lovagok szövetsége megemlékezik a kevés magyar máltai jogi illetve fogadalmas lovagok egyikéről: Berzeviczy Ádám tábornokról, halálának centenáriuma alkalmából. Mivel Berzeviczy tábornok életének nagy részét az Osztrák-Magyar monarchia mai szemmel „külföldnek” minősülő részén élte le, úgy gondoltuk, hogy a Vatikáni Rádió Magyar Adásának hallgatóit érdekelheti e kiemelkedő katonatiszt/szerzetes életének története és érdekesebb eseményei. Így megkértük Berzeviczy Klára történész-germanistát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közép-Európa Intézetének igazgatóját, a tábornok rokonát, akinek a közelmúltban érdekes cikke jelent meg róla a Turul nevű tekintélyes történelmi-családtörténeti folyóiratban, hogy röviden foglalja össze ezen érdekes személyiség életpályáját.
BK Távoli rokonom élete valóban nem szűkölködött az érdekes élményekben és sok vonatkozásban tükrözte a Kiegyezés utáni Osztrák-Magyar monarchia viszonyait. A család ősi fészkén, Berzevicén, született 1841-ben, a 48/49-es szabadságharcot még kisgyermekként élte meg, talán ezek az élmények is indították a katonai pálya felé. Egy morvaországi katona-iskolában tanult, de már 19 évesen a frontra vezényelték az 1859-es osztrák-piemonti háborúba. Későbbi pályafutása során számos garnizont megjárt, főként a huszárság keretében, 20 évesen már főhadnagy és 39 évesen pedig őrnagyi rangban a Királyi Lovastestőr században parancsnok lett. Családi háttere révén 23 évesen császári és királyi kamarás lett, majd a Máltai Lovagrend karitatív/hitvédelmi munkájához vonzódva, 1874-ben felvételt nyert a Rendbe, előbb mint „tiszteletbeli” lovag, majd 10 év múlva mint fogadalmas, úgynevezett „jogi” lovag, tehát valódi szerzetes. Úgy látszik katonai feladatait jól össze tudta egyeztetni rendi munkájával, mert 1890-ben a Lipót-rend, igen magas kitüntetésében részesült, a következő évben pedig a Máltai Lovagrend tiszteletbeli, később valóságos kommendátora, majd 1923-ban „tiszteletbeli tartománynagya” (idegen szóval: balí) lett. 1893-tól vezérőrnagy, majd altábornagy lett. Utóbbihoz annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az egész Monarchiában csak igen korlátozott számban osztották az utóbbi rangot.
VR Ez valóban rendkívüli életpálya. Ismer ebből a különleges életútból néhány érdekesebb eseményt?
BK Rokonom élete nem szűkölködött érdekes fordulatokban. Már fiatal kora óta kiváló lovas volt, így került a bécsi udvari lovardával is kapcsolatba. Az itteni tisztek, sőt még Erzsébet császárné-királyné bámulatát is kivívta lovas teljesítményeivel, így például feljegyezték, hogy egyszer fogadásból a bécsi udvari istálló teljes akadálypályáját végig lovagolta, hibátlanul, úgy hogy arccal hátrafelé, azaz „fordítva” ült egy éppen idomítás alatt lévő lovon. Nyilván nem véletlen hogy útja a lovas-testőrséghez is elvezetett, majd 13 éven keresztül a Bécsi Udvari Spanyol Lovasiskola második parancsnoka volt.
Kiváló teljesítményeire a szenvedélyes lovas Erzsébet királyné is felfigyelt. Majd később bizalmába fogadta és számos útjára kíséretébe választotta Berzeviczy Ádámot, így Algirba, Beaulieube, Korzikára, Nápolyba, Korfura, Aix-les-Bainsba, Territetbe, a Karerseehez, Bad Kissingenbe és számos más irányba kísérte a császárné/királynét. Erélyes, katonás fellépésével, találékonyságával igen hasznosnak is bizonyult e nem mindig könnyű félig „fejedelmi”, félig „rangrejtve” lebonyolított utak szervezésében és kivitelezésében. A királyné kíséretében volt akkor is, amikor végzetesnek bizonyult genfi útjára indult – és mindent elkövetett, hogy a királyét erről az útról lebeszélje, de a makacs királyné csak annyi engedményt tett, hogy vitt magával egy férfi kísérőt, sajnos nem Berzeviczyt, aki viszont nem akadályozhatta meg a merényletet mert Erzsébet a hotelban hagyta.... A mai Montreauxben a királynét váró és onnan Genfbe siető Berzeviczy a Monarchia svájci követével Kuefstein gróffal már csak a halott királynét kísérhette Bécsbe. Erzsébet királyné halála nagyon megviselte Berzeviczyt, ezután még jobban elmerült udvari és máltai feladataiban, amíg 1910-ben „lovassági tábornok”-ként ment nyugdíjba. Máltai tevékenységét nyugdíjasként is folytatta, mint a Rend brünni birtokainak kommendátora, majd mint a Rend diplomáciai képviseletének ügyvivője az 1916-23 közötti zavaros bécsi években. A halál nem sokkal később ugyan Bécsben érte, de végakaratának megfelelően az ősi berzevicei Római Katolikus templomban nyugszik, melyet életében ő is szépített. Nyugalmát két ólomüveg ablakon szülei védőszentjeinek képe és a máltai keresztre illesztett családi címer őrzi.
Kalandos életútja irodalmi dimenziót is kapott, Krúdy Gyula Berzeviczy a királyné tisztje című fiktív elemekkel is kevert elbeszélése róla szól.
VR Köszönjük az érdekes áttekintést. A „hivatalos” megemlékezés mikor és hol lesz?
BK Bár Berzeviczy Ádám nem volt a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének tagja, azon egyszerű okból, hogy a függetlenné vált Magyar Királyság Szövetségét csak néhány évvel halála után alapították, a magyar Szövetség a közeljövőben a Budavári Nagyboldogasszony templomban tart emlékmisét, melyet Martos Levente Balázs püspök úr, a Rend magyarországi egyházi elöljárója fog celebrálni. A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége honlapján találhatók majd további információk.
