epaselect BOSNIA SREBRENICA MASACCRE 1995 epaselect BOSNIA SREBRENICA MASACCRE 1995 

A srebrenicai mészárlás „a civilizáció veresége” – Szent II. János Pál megnyilatkozásai

A 25 évvel ezelőtti népirtás az egyik legkegyetlenebb vérengzés volt Európában a II. világháború után. Az évforduló alkalmából felidézzük Szent II. János Pál megnyilatkozásait, amelyeket a világ lelkiismeretéhez intézett a boszniai háború során, a kegyetlenkedések azonnali beszüntetésére, humanitárius segélynyújtásra buzdítva.

Vertse Márta/Vatican News

II. János Pál pápa hiába szólította fel számtalan alkalommal a nemzetközi közösséget az „agresszor lefegyverzésére”. Negyedszázaddal ezelőtt, 1995. július 11-én „etnikai tisztogatás” néven a boszniai szerb hadsereg, Ratko Mladić főparancsnok irányításával lemészárolt több mint nyolcezer boszniai férfit, közöttük serdülőket, kisfiúkat is. 15 évi bujkálás után Mladićot letartóztatták, majd 2017-ben a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bírósága népirtás és emberiség ellen elkövetett bűncselekmények vádjával  életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.

Európa és az emberiség még lejjebb süllyedt a gyalázat  szakadékába

Öt nappal később, július 16-án Szent II. János Pál a következő szavakkal ítélte el a vérengzést: „A Boszniából, különösen Srebrenica és Žepa térségéből érkező képek arról tanúskodnak, hogy Európa és az emberiség még lejjebb süllyedt a gyalázat  szakadékába. Semmilyen ügy, semmilyen terv nem igazolhat ilyen barbár tetteket és módszereket: ezek az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények! Mennyire szeretném, ha szavaim, szeretetem és imáim eljutnának ezekhez a testvérekhez, akiket a legnagyobb nyomorban az elvándorlás útjára kényszerítettek! Könyörgök minden jóakaratú emberhez, hogy továbbra is fáradhatatlanul segítsen a súlyosan meggyötört lakosságnak. Az, ami az egész világ szeme láttára zajlik, a civilizáció széthullása. Ezek a bűncselekmények Európa történelmének legszomorúbb fejezeteiként maradnak majd fenn”.

Karol Wojtyła minden erejével elítélte az erőszak, kínzás és visszaélés sorozatos tetteit

A három éven át tartó háború során, amely Bosznia és Hercegovina 1992. április 6-án kihirdetett függetlenségét követte, és amely a daytoni békeszerződéssel ért véget 1995. december 14-én, Karol Wojtyła minden erejével elítélte az erőszak, kínzás és visszaélés sorozatos tetteit, amelyek a polgári lakosságot sújtották. Ebben a sötét korszakban számtalan felhívást intézett, hogy „fegyverezzék le az agresszort”, valamint figyelmeztetett a „humanitárius beavatkozás” jogára-kötelességére, miközben a világ csaknem tétlenül figyelte a szeme előtt lezajló tragédiát, a helyszínre küldött ENSZ csapatok teljes hatékonytalanságát. Hosszasan vitatkoznak később arról, hogy a srebrenicai muzulmán enklávében a holland kéksisakosok, akiket Mladić tábornok emberei elűztek, milyen mértékben vettek részt a nők és gyermekek különválasztásában, miközben több mint nyolcezer férfit, közöttük kisfiúkat és serdülőket hidegvérrel és gyáván lemészároltak.

„Humanitárius beavatkozás” néven fegyverezzék le az agresszort

II. János Pál a háború első hónapjaitól kezdve hallatta szavát: „Lelkiismeretem nem engedi meg, hogy hallgassak”. Azt kérte az Egyesült Nemzetektől és Európától, hogy legyen bátorságuk és „humanitárius beavatkozás” néven fegyverezzék le az agresszort a volt Jugoszláviában. 1992. december 5-én Rómában felszólalt az Egészségügyi Világszervezet és az Élelmezésügyi Világszervezet által a táplálkozás témájában megrendezett nemzetközi konferencián: „Az emberiség lelkiismerete, amelyet immár a nemzetközi humanitárius jog rendelkezései támogatnak, azt kéri, hogy tegyék kötelezővé a humanitárius beavatkozást azokban a helyzetekben, amelyek súlyosan veszélyeztetik népek és egész népcsoportok életben maradását: ez a nemzetek és a nemzetközi közösség kötelessége”.

Nem törődhetünk bele!

1994. január 23-án, a Balkán békéjéért megtartott imanapon, az Úrangyala elimádkozásakor Karol Wojtyła pápa kifejezte mély fájdalmát a délszláv konfliktus miatt, amelyet látszólag már semmi sem volt képes feltartóztatni: „A volt Jugoszlávia területein a háború továbbra is ellenáll minden megbékélési kísérletnek, mindnyájunkat felzaklat kegyetlensége és az emberi jogok sokrétű megsértése miatt. Nem, nem törődhetünk bele! Nem törődhetünk bele!” – hangzott II. János Pál pápa kiáltása. „Az illetékes szervek felelőssége továbbra is, hogy minden emberileg lehetséges módot felhasználva lefegyverezzék az agresszort és megteremtsék egy igazságos és tartós béke feltételeit”.

Európa szívében hamar újabb falak emelkednek

A keresztények egységéért végzett imahéten II. János Pál még nagyobb nyomatékkal fejezte ki szomorúságát: „Néhány évvel ezelőtt ujjongtunk egy fal leomlása miatt, amely évtizedeken át jelképe volt a világ két egymással szembenálló tömbre való megosztottságának. Egy új világ hajnalának tűnt. Ki gyaníthatta volna, hogy Európa szívében ilyen hamar más falak emelkednek, amelyek testvérek közé a gyűlölet és a vér korlátait állítják fel”.

Európát saját felelősségével szembesítette

1994 szeptemberében, miközben tombolt a háború, II. János Pál pápa a horvát fővárosba, Zágrábba ment. Szerette volna Szarajevót is felkeresni, de erre nem volt lehetőség a háború miatt. Ezt üzente a horvát fővárosból: „Nem vagytok magatokra hagyva. Veletek vagyunk. Mindig veletek leszünk!”. Még ugyanabban az évben Európát saját felelősségével szembesítette „Tertio millennio adveniente” k. apostoli levelében: „1989 után új veszélyek és új fenyegetések jelentkeztek. A volt keleti tömb országaiban a kommunizmus bukása után megjelent a nacionalizmusok súlyos veszélye, mint ahogy sajnos ezt mutatják a Balkán és a szomszédos térségek eseményei. Ez komoly lelkiismeret-vizsgálatra készteti az európai nemzeteket: ismerjék el történelmi vétkeiket és hibáikat, azokat, amelyeket  gazdasági és politikai téren követtek el azokkal a nemzetekkel szemben, amelyek jogait módszeresen megsértették”.

A bosszúállás ösztöne adja át helyét a megbocsátás felszabadító erejének

II. János Pál a boszniai háború befejezése után két évvel, 1997. április 12-én lépett Szarajevó sebzett földjére. Már a repülőtéren hangoztatta: „Soha többé háborút, soha többé gyűlöletet és intoleranciát”. A város utcáin ekkor még vérvörös beton fedi be a rakéták által hagyott lyukakat, a harcok által okozott sebek még nem gyógyultak be, romos épületek övezik az elhíresült „orvlövészek utcáját”, ahol olyan sok ártatlan polgári személy ontotta vérét. Gyakran ott temették el őket, ahol a lövöldözések áldozatai lettek, sírjukat egy fűbe állított kereszt jelezte. A pápa a megbocsátásra szólított fel: „A bosszúállás ösztöne adja át helyét a megbocsátás felszabadító erejének, amely vessen végett a szélsőséges nacionalizmusoknak és az abból fakadó etnikai viszályoknak. Mint egy mozaiktáblán, szükség van arra, hogy a régió minden alkotó elemének biztosítsák politikai, nemzeti, kulturális és vallási önazonossága védelmét”.

A sebek begyógyulásához időre van szükség

Tudatában annak, hogy a sebek begyógyulásához időre van szükség, II. János Pál négy jelképes épületre mutatott rá Szarajevóban: a katolikus székesegyházra, az ortodox katedrálisra, a mecsetre és a zsinagógára. „Ezek nem pusztán az ima helyei, fejtette ki a pápa, hanem látható figyelmeztetés arra, hogy ennek a térségnek a lakói milyen típusú társadalmat akarnak építeni: a béke társadalmát”. A szilárd békéhez olyan sok vér és gyűlölet hátterében szükség van a megbocsátás bátorságára. Tudni kell bocsánatot kérni és tudni kell megbocsátani”.

Ferenc pápa Szarajevóban

Tizennyolc évvel II. János Pál látogatása után, 2015. június 6-án a béke egy másik zarándoka, Ferenc pápa lépett Szarajevó földjére. Csaknem húsz évvel a srebrenicai mészárlás után, egy olyan országban, ahol még nem küzdöttek le minden problémát, ahol a háború mély nyomokat hagyott, Ferenc pápa kijelentette, hogy „a muzulmánok, zsidók, keresztények és más vallási kisebbségek közötti szívélyes és testvéri kapcsolatok” jelentősége jóval túlmutat Bosznia-Hercegovina határain. „Az egész világnak tanúságot tesznek arról, hogy a különböző etnikumok, és vallások közötti együttműködés a közjó érdekében, lehetséges”. A daytoni szerződés értelmében a kollektív államelnökségnek három különböző nemzetiségű – bosnyák, horvát és szerb – tagja van, akik rotációs rendszerben váltják egymást az államelnöki tisztségben. Ferenc pápa az akkori államelnökség tagjaihoz intézett beszédében azt kérte, hogy ismerjék el a közös humanizmus alapvető értékeit az együttműködés, a társadalom építése, a párbeszéd, a megbocsátás, a növekedés érdekében. Ezeket az értékeket kell a „barbárság” és a „gyűlölet fanatikus üvöltésével” szembe állítani – hangoztatta Ferenc pápa szarajevói apostoli látogatása alkalmával.

11 július 2020, 09:25