A Hagia Sophia legyen a béke és a párbeszéd helye
Maria Milvia Morciano/Vertse Márta – Vatican News
Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor fájdalmát fejezte ki az isztambuli Hagia Sophia miatt. Az egykori keresztény bazilikát 537-ben szentelték fel Justinianus keresztény császár uralkodása idején. 1453-ban, Konstantinápoly oszmán meghódítása után vált mecsetté, majd Kemal Atatürk török államfő 1934-ben elrendelte, hogy az épületegyüttes szolgáljon múzeumként. A török hatóságok döntése értelmében, most július 10-től kezdve ismét az iszlám kultikus helye. Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa felkérte Erdoğan török elnököt, hogy gondolja át újra a döntést, a kölcsönös megértés, a tisztelet, a párbeszéd és együttműködés érdekében, kerülve a régi ellenségeskedéseket, kizárásokat és megosztottságokat.
Egy hosszú történet
A VI. században épült Hagia Sophia bizánci székesegyház remekműve a kezdetek óta csodálatot ébresztett lenyűgöző struktúrájával, mint a bizánci főváros, Konstantinápoly legfőbb istentiszteleti helye és ma is a modern török város, Isztambul szimbóluma. A Hagia Sophia a történelmet alakító események kézzel fogható, fizikai helye.
A transzcendens leszáll, hogy tapinthatóvá váljon
Lucian Blaga (1895–1961) román költő és filozófus szerint a „Hagia Sophia a térben függ, felülről lefelé, egy láthatatlan szál kapcsolja az éghez... A székesegyház egésze egy önellátó világot képvisel, semmin sem nyugszik és semmi felé nem emelkedik, hanem csak egyszerűen megmutatja, kinyilatkoztatja önmagát”. Az épület azt fejezi ki, - írta a költő – hogy a transzcendens, a természetfeletti leszáll, hogy tapinthatóvá váljon, hogy lehetséges legyen egy kinyilatkoztatás felülről lefelé, hogy a kegyelem testet öltsön felülről, hogy érzékelhető legyen.
Az isteni Bölcsesség
Az antik bazilikát az isteni Bölcsességnek szentelték, mint ahogy erre utal a görög név: Αγία Σοφία. A bölcsesség fogalma alapvető helyet foglal el a Szentírásban. A Hetvenek, vagyis az Ószövetség első görög fordításában a sophia főnév a héber „hokma” szó fordítása, ami bölcsességet jelent és a Bölcsességi Könyvek központi témáját alkotja. Az Ószövetségben a Bölcsesség (héberül Chokhmah) megszemélyesítését, csakúgy, mint a bölcsesség (sophia) fogalmát a görög filozófia, különösen a platonizmus örökölte. A kereszténységben Isten Fia, a Szentháromság második Személye, a Logos az isteni Bölcsességel egyenlő („Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége” 1Kor 1,24). A Hagia Sophia bazilikában Jézus központiságát a Pantokrátor Krisztus mozaikja fejezi ki, amely az épület optikai középpontjában, a kupolában helyezkedik el.
Az első templom építése
Az első templomot, mivel a legnagyobb volt a városban, méretei miatt Nagytemplom névvel illették (Μεγάλη Ἐκκλησία, Megálē ekklēsía, Megalé Ekklészia; Ecclesia Magna), építését Nagy Konstantin rendelte el és az új főváros székesegyházának szánta. A császár 337-ben bekövetkezett halála után, 360-ban szentelte fel Antiochiai Eudoxiosz pátriárka, II. Constantinus uralkodása idején. Egy tűzvész után II. Teodóziusz építtette újjá és 415-ben újra felszentelték.
A kereszténység legnagyobb bazilikája
Az 532-es Nika-felkelés következtében ismét lángra gyúlt, majd Justinianus uralkodása idején építette újjá a matematikus trallei Anthemius és az építész milétuszi Isidorus. A források ámulattal írják le a bazilika pompázatos nagyságát: méretei alapján a kereszténység legnagyobb székesegyháza; több tízezer mester dolgozott építésén és gyűjtötte össze a hatalmas márványtömböket a kelet-római birodalom minden részéből: Efezuszból, Egyiptomból, Szíriából, a Boszporusz, Thesszália vidékéről. Hatalmas kupolája olyan könnyűnek látszik, mintha a levegőben lenne felfüggesztve. A székesegyház építését 537-ben fejezték be, december 27-én szentelte fel Eutükhiosz pátriárka. Justinianus császár a szertartáson a hagyomány szerint így kiáltott fel: „Dicsőség Istennek, aki méltóvá tett minderre engem!”
A bazilika mecsetté alakítása
1435-ben Konstantinápolyt II. Mehmed szultán seregei hódították meg és a bazilikát ismét kifosztották. Azokat, akik a bazilikában kerestek menedéket, rabszolgává tették. A templomot Aya Sofya néven mecsetté alakították, ismét restaurálták és az iszlám kultusznak megfelelően átalakították. A mozaikokat bevakolták, az épület köré minareteket emeltek. A XVI. századba Mimar Szinán oszmán építész megszilárdította a mecset struktúráját és újabb két nagy minaretet építtetett hozzá. A kupola tetejére arany félholdat helyeztek. A XIX. században számos külső és belső beavatkozás után Abdul-Medzsid oszmán szultán a ticinói Gaspare Fossatit és testvérét, Giuseppét kérte fel, hogy még jobban megszilárdítsák az épületet, főleg a kupolán és a boltíveken. A belső díszítéseket is felújították, nyolc hatalmas pajzsot függesztettek fel a kupola alatti térben, amelyekre felírták Allah, Mohamed, két unokája és négy kalifa nevét.
A mecset magyar vonatkozása: az imafülke (mihráb) két oldalán egy-egy hatalmas bronz gyertyatartó áll több mint 450 éve, amelyeket I. Szulejmán oszmán szultán 1526-ban, Buda első török megszállásakor Konstantinápolyba szállíttatott a budai vár és a templomok egyéb kincseivel együtt.
Az épületegyüttes múzeummá alakítása
1934-ben, a Török Köztársaság alapítója, Musztafa Kemal Atatürk a Hagia Sophia-t múzeummá alakította, évszázadok után napfényre kerültek a padlózatok és a mozaikok. Az évek során a Világ Műemlékei Alap (World Monuments Fund) támogatásával számos szerkezetátalakítási és restaurálási munkát végeztek .
XVI. Benedek Isztambulban: Isten segítsen, hogy megtaláljuk a szeretet és a béke útját
2006. november 30-án, törökországi apostoli látogatása során XVI. Benedek Isztambulban felkereste a Kék Mecsetet és a Haga Sophia-t. A múzeum aranykönyvébe a következőket jegyezte be: „Különbözőségeinkben az egyetlen Istenbe vetett hit előtt állunk. Isten világosítson meg bennünket, és segítsen, hogy megtaláljuk a szeretet és a béke útját”.
