Hogyan élik meg az olasz családok a járványt? Tudósítás a karanténból
Gedő Ágnes tudósítása a karanténból
Lassan ötven nap telt el, túl vagyunk a karantén szó jelentette negyven napos elszigetelésen, de még mindig életben van a járvány megfékezésére hozott biztonsági rendelkezés: csak létszükségletből, illetve munkavégzés miatt hagyhatják el a lakosok otthonaikat. Büntetőjogi felelősségvállalás terhe mellett minden alkalommal kitöltött nyilatkozattal indulhat csak bevásárolni a legközelebbi üzletbe több millió olasz, függetlenül attól, hogy a járvány sújtotta északi tartományokból, Milánóból, Bergamóból való, vagy délről, ahová helyenként egyáltalán nem jutott el a betegség. Szájmaszkos, gumikesztyűs emberek, akik kerülik egymást, megtartva a két méter távolságot, kígyózó sorok az élelmiszerüzletek és a gyógyszertárak előtt. A máskor közvetlenségükről, kedélyes mosolyukról közismert olaszok most vigyáznak a maguk és a mások egészségére és kerülik a kontaktust. Aki nem így tesz, azt megbüntetik. Lépten-nyomon rendőri igazoltatások, helikopterről figyelő biztonságiak juttatják eszébe mindenkinek, hogy most egészségügyi vészhelyzet van, és az emberi élet a legfontosabb.
Egzisztenciális bizonytalanság
Ehhez alkalmazkodott a katolikus egyház is, amikor felfüggesztette a nyilvános szentmiséket, vallási szertartásokat, és a világhálóra költözött. Hasonlóképpen az oktatás is a digitális térben rendezkedett be, az osztálytermek helyett most zoomos körkapcsolásba gyűjtik a kisebb gyerekeket és az egyetemistákat egyaránt. Mindez egyik napról a másikra ment végbe, ami sokkszerűen hatott 60 millió emberre. Hogyan menjek dolgozni? Megszűnik a munkám? Miből fogok élni? Hogyan tartom el a családomat? Számos szektorban azonnal leállt minden tevékenység: a turizmus, a vendéglátás, a kereskedelem (az élelmiszerboltok kivételével), a különböző szolgáltatások… hogy csak néhányat soroljunk. A kormány a humánus olaszokra jellemző intézkedésekkel igyekszik enyhíteni a felmerült rendkívüli egzisztenciális gondokat.
A segítség nem marad el
Különösen nehéz helyzetben vannak a fogyatékkal élőket vagy állandó betegeket gondozó családok, akiket például a római Gyermek Jézus kórház pszichológusai telefonon, skype segítségével próbálnak támogatni. A plébániákon önkéntesek szerveződtek, akik bevásárolnak a magukra maradt időseknek. Segélyutalványokat kérhetnek azok, akiknek megszűnt a munkájuk, nem kell fizetni a közüzemi számlákat, hiteleket. Egy lefagyasztott ország, amely lélegzetvisszafojtva várja, hogy mikor engedhet fel újra és térhet be a megszokott kávéjára az 50 méterenként jelen lévő kis kávézókba, mikor foghat kezet a szomszéddal, ahelyett, hogy visszacsukná az ajtót, amikor meglátja őt a folyosón.
Elcsendesedés, befelé figyelés
Ebben az időbuborékban, ahol minden normális külső tevékenység leállt, az emberek visszatérnek a családi tűzhely melegéhez: nem véletlen, hogy a világhálót ellepik a saját sütésű cipók, kalácsok – vagy itáliai módra – a pizzák képei. Előkerülnek a szekrények mélyén porosodó társasjátékok, és a mindig rohanó, elfoglalt felnőttek most leülnek gyermekeikkel játszani. Nem kifelé figyelnek – csak amennyire a hírek követése miatt muszáj -, mert a világ most mi vagyunk, itt, bent és fölfedezik ennek az új életnek az előnyeit is. Mert a korlátozásokon, megvonásokon túl sok lehetőséget is rejt magában a szigorú karantén. Önkéntelenül is feltolulnak a kérdések, vajon jó irányba haladtunk eddig? Mi az, ami tényleg fontos az életben, kik számítanak igazán? A kocsik dübörgése helyett beálló csöndben élesebben hallatszik a templom harangja, mintha visszamentünk volna az időben kétszáz évet, és a nagyvárosok reggeli forgalmi dugója, az ideges dudálás helyett fülünk rááll a rigók, fecskék, vörösbegyek csivitelésének hullámhosszára.
Iskola és szabad tér helyett lakás
Mivel az olasz oktatás nem készült fel a digitális rendszerre, jelentős eltérések mutatkoznak az egyes iskolák között, ki, hogyan boldogul a másfél hónapja tartó karantén idején a tanítás biztosításával. Az általános iskolások esetében a tananyag átadása, begyakoroltatása és a tanároknak való visszajelzés nagy része a szülők vállát nyomja. Az ő helyzetük azért sem könnyű, mert a home office – távmunka jelentősen leköti őket, nincs iskolai menza, ahol a gyerekek ebédelnének, tehát arról is napi szinten gondoskodni kell. Szerencsések a vidékiek, akik kertes házban élnek, és nem a zsúfolt nagyvárosok szűk lakásaiban, ugyanis kimenni a gyerekekkel egyáltalán nem szabad. És mégis, ebben a feszültségtől terhes légkörben, ahol nem tudni, milyen jövő vár a családokra, sikerül megteremteni a harmóniát.
A gyermeki mosoly ereje
Nagy szerepe van ebben az édesanyáknak, akik a történelemben már számtalanszor bebizonyították, hogy képesek édenkertet varázsolni a pokoli körülmények között is. Most, amikor a világ az otthoni falak közé szorult, berendezik azt a mikrokozmoszt, amiben helye van imának, iskolának, munkahelynek, finom ételeknek, törődésnek, odafigyelésnek. Az édesapa vállát sokszor a megélhetés terhe nyomja, a gyerekek érzik az iskola, az osztálytársak, kis barátaik hiányát, fáj nekik, hogy nem találkozhatnak a nagyszüleikkel. És mégis, a mosoly letörölhetetlenül ott van az arcukon reggeltől estig, lelkesen belevetik magukat a közös sütés-főzésbe, és örülnek, amiért ilyen sokat lehetnek a szüleikkel. Kreatív feladatokat kapnak az iskolából, dalokat írnak, verseket a tavaszról és a jövőről, amikor újra ki lehet menni és találkozni egymással, szabadon futkosni az utcán, a parkokban. Addig is megelevenednek a háztetők, sétáló, egymásnak integető emberek tűnnek föl az antennák és a száradó ruhák között. Közös éneklés, imádság, az összetartozás érzését segítő kezdeményezéseknek se szeri, se száma az olasz csizma teljes hosszában, mely az egész világot meghatotta.
Új reneszánszra várva
Minden rendben lesz – ezt üzenik a gyermekrajzok, az erkélyekre kitett szivárványszín feliratok. Ezért imádkozzák a rózsafüzért, ajánlják föl a szentmiséket. A remény kézzel fogható, a bizakodás a tavasz előrehaladtával növekszik. Ahogy a vihar sötét fellegeit elfújja a szél, és az eső után kibújik a nap, hogy meleg sugaraival megsimogassa a repülő fecskék szárnyát, úgy várja egész Itália a járvány elmúlását, a természettel együtt az élet újjászületését.
Photogallery
