Keresés

Vatican News
Minden rendben lesz - hirdeti a lepedőre festett felirat egy genovai ablakból Minden rendben lesz - hirdeti a lepedőre festett felirat egy genovai ablakból   (ANSA)

Hogyan élik meg az olasz családok a járványt? Tudósítás a karanténból

Olaszország az elsők között tapasztalta meg a koronavírus-járvány veszélyeit. Március 5-e óta zárva tartanak az iskolák, fokozatosan átállt az ország az otthoni munkavégzésre; az egészségügyben, kereskedelemben és a szállításban dolgozók pedig tartják a frontot, hogy ellássák a lakosságot. Az egyház is alkalmazkodott a helyzethez és virtuális templomokba gyűjti a híveket.

Gedő Ágnes tudósítása a karanténból

Lassan ötven nap telt el, túl vagyunk a karantén szó jelentette negyven napos elszigetelésen, de még mindig életben van a járvány megfékezésére hozott biztonsági rendelkezés: csak létszükségletből, illetve munkavégzés miatt hagyhatják el a lakosok otthonaikat. Büntetőjogi felelősségvállalás terhe mellett minden alkalommal kitöltött nyilatkozattal indulhat csak bevásárolni a legközelebbi üzletbe több millió olasz, függetlenül attól, hogy a járvány sújtotta északi tartományokból, Milánóból, Bergamóból való, vagy délről, ahová helyenként egyáltalán nem jutott el a betegség. Szájmaszkos, gumikesztyűs emberek, akik kerülik egymást, megtartva a két méter távolságot, kígyózó sorok az élelmiszerüzletek és a gyógyszertárak előtt. A máskor közvetlenségükről, kedélyes mosolyukról közismert olaszok most vigyáznak a maguk és a mások egészségére és kerülik a kontaktust. Aki nem így tesz, azt megbüntetik. Lépten-nyomon rendőri igazoltatások, helikopterről figyelő biztonságiak juttatják eszébe mindenkinek, hogy most egészségügyi vészhelyzet van, és az emberi élet a legfontosabb.

Fegyelmezetten sorban álló emberek Milánóban
Fegyelmezetten sorban álló emberek Milánóban

Egzisztenciális bizonytalanság

Ehhez alkalmazkodott a katolikus egyház is, amikor felfüggesztette a nyilvános szentmiséket, vallási szertartásokat, és a világhálóra költözött. Hasonlóképpen az oktatás is a digitális térben rendezkedett be, az osztálytermek helyett most zoomos körkapcsolásba gyűjtik a kisebb gyerekeket és az egyetemistákat egyaránt. Mindez egyik napról a másikra ment végbe, ami sokkszerűen hatott 60 millió emberre. Hogyan menjek dolgozni? Megszűnik a munkám? Miből fogok élni? Hogyan tartom el a családomat? Számos szektorban azonnal leállt minden tevékenység: a turizmus, a vendéglátás, a kereskedelem (az élelmiszerboltok kivételével), a különböző szolgáltatások… hogy csak néhányat soroljunk. A kormány a humánus olaszokra jellemző intézkedésekkel igyekszik enyhíteni a felmerült rendkívüli egzisztenciális gondokat.

Rendőri ellenőrzés
Rendőri ellenőrzés

A segítség nem marad el

Különösen nehéz helyzetben vannak a fogyatékkal élőket vagy állandó betegeket gondozó családok, akiket például a római Gyermek Jézus kórház pszichológusai telefonon, skype segítségével próbálnak támogatni. A plébániákon önkéntesek szerveződtek, akik bevásárolnak a magukra maradt időseknek. Segélyutalványokat kérhetnek azok, akiknek megszűnt a munkájuk, nem kell fizetni a közüzemi számlákat, hiteleket. Egy lefagyasztott ország, amely lélegzetvisszafojtva várja, hogy mikor engedhet fel újra és térhet be a megszokott kávéjára az 50 méterenként jelen lévő kis kávézókba, mikor foghat kezet a szomszéddal, ahelyett, hogy visszacsukná az ajtót, amikor meglátja őt a folyosón.

Fehér lepedővel jelzik, hogy követik a szentmisét
Fehér lepedővel jelzik, hogy követik a szentmisét

Elcsendesedés, befelé figyelés

Ebben az időbuborékban, ahol minden normális külső tevékenység leállt, az emberek visszatérnek a családi tűzhely melegéhez: nem véletlen, hogy a világhálót ellepik a saját sütésű cipók, kalácsok – vagy itáliai módra – a pizzák képei. Előkerülnek a szekrények mélyén porosodó társasjátékok, és a mindig rohanó, elfoglalt felnőttek most leülnek gyermekeikkel játszani. Nem kifelé figyelnek – csak amennyire a hírek követése miatt muszáj -, mert a világ most mi vagyunk, itt, bent és fölfedezik ennek az új életnek az előnyeit is. Mert a korlátozásokon, megvonásokon túl sok lehetőséget is rejt magában a szigorú karantén. Önkéntelenül is feltolulnak a kérdések, vajon jó irányba haladtunk eddig? Mi az, ami tényleg fontos az életben, kik számítanak igazán? A kocsik dübörgése helyett beálló csöndben élesebben hallatszik a templom harangja, mintha visszamentünk volna az időben kétszáz évet, és a nagyvárosok reggeli forgalmi dugója, az ideges dudálás helyett fülünk rááll a rigók, fecskék, vörösbegyek csivitelésének hullámhosszára.

A velencei Szent Márk-téren trikolór hirdeti a felszabadulás ünnepét április 25-én
A velencei Szent Márk-téren trikolór hirdeti a felszabadulás ünnepét április 25-én

Iskola és szabad tér helyett lakás

Mivel az olasz oktatás nem készült fel a digitális rendszerre, jelentős eltérések mutatkoznak az egyes iskolák között, ki, hogyan boldogul a másfél hónapja tartó karantén idején a tanítás biztosításával. Az általános iskolások esetében a tananyag átadása, begyakoroltatása és a tanároknak való visszajelzés nagy része a szülők vállát nyomja. Az ő helyzetük azért sem könnyű, mert a home office – távmunka jelentősen leköti őket, nincs iskolai menza, ahol a gyerekek ebédelnének, tehát arról is napi szinten gondoskodni kell. Szerencsések a vidékiek, akik kertes házban élnek, és nem a zsúfolt nagyvárosok szűk lakásaiban, ugyanis kimenni a gyerekekkel egyáltalán nem szabad. És mégis, ebben a feszültségtől terhes légkörben, ahol nem tudni, milyen jövő vár a családokra, sikerül megteremteni a harmóniát.

Gyermekrajz: Köszönet nektek!
Gyermekrajz: Köszönet nektek!

A gyermeki mosoly ereje

Nagy szerepe van ebben az édesanyáknak, akik a történelemben már számtalanszor bebizonyították, hogy képesek édenkertet varázsolni a pokoli körülmények között is. Most, amikor a világ az otthoni falak közé szorult, berendezik azt a mikrokozmoszt, amiben helye van imának, iskolának, munkahelynek, finom ételeknek, törődésnek, odafigyelésnek. Az édesapa vállát sokszor a megélhetés terhe nyomja, a gyerekek érzik az iskola, az osztálytársak, kis barátaik hiányát, fáj nekik, hogy nem találkozhatnak a nagyszüleikkel. És mégis, a mosoly letörölhetetlenül ott van az arcukon reggeltől estig, lelkesen belevetik magukat a közös sütés-főzésbe, és örülnek, amiért ilyen sokat lehetnek a szüleikkel. Kreatív feladatokat kapnak az iskolából, dalokat írnak, verseket a tavaszról és a jövőről, amikor újra ki lehet menni és találkozni egymással, szabadon futkosni az utcán, a parkokban. Addig is megelevenednek a háztetők, sétáló, egymásnak integető emberek tűnnek föl az antennák és a száradó ruhák között. Közös éneklés, imádság, az összetartozás érzését segítő kezdeményezéseknek se szeri, se száma az olasz csizma teljes hosszában, mely az egész világot meghatotta.

A milánói dóm fölött is elszáll a remény madara
A milánói dóm fölött is elszáll a remény madara

Új reneszánszra várva

Minden rendben lesz – ezt üzenik a gyermekrajzok, az erkélyekre kitett szivárványszín feliratok. Ezért imádkozzák a rózsafüzért, ajánlják föl a szentmiséket. A remény kézzel fogható, a bizakodás a tavasz előrehaladtával növekszik. Ahogy a vihar sötét fellegeit elfújja a szél, és az eső után kibújik a nap, hogy meleg sugaraival megsimogassa a repülő fecskék szárnyát, úgy várja egész Itália a járvány elmúlását, a természettel együtt az élet újjászületését.

A húsvéti szentmise a háztetőkön
A húsvéti szentmise a háztetőkön

Photogallery

Felvételek a karantén idejéről
25 április 2020, 13:07