Pablo Fajardo: a földművesből lett ügyvéd, aki harcol Amazóniáért: a tét a jövő nemzedékek élete
Gedő Ágnes / Manuel Cubías és Jean Charles Putzolu – Vatikán
A szegénység, a küzdelem és az elkötelezettség alapvető részét képezi a latin-amerikai történelemnek. Sok férfi és nő hitt benne és életét adta azért, hogy megvalósítsa azt hazájában vagy helyi közösségeikben. Pablo Fajardo közéjük tartozik. Népe és szülőföldje iránti szeretete vitte arra, hogy ügyvéd legyen és megvédje az amazóniai őserdő harmincezer lakóját egy környezetszennyezéssel vádolt óriási kőolajvállalattal szemben. 2011-ben a Texaco-Chevron vállalatot 9 milliárd dollár fizetésére kötelezték az okozott társadalmi és környezeti károkért.
Mélyszegénységből indult
Az ecuadori partokon, mélyszegénységben élő földműves családba született Pablo kilenc testvérével és szüleivel együtt távol otthonától, az amazonasi régióban keresett megélhetést. Itt találkozott először az őserdő hangjaival, illataival, ízeivel, élettel teli melegségével. De itt szembesült a környezetszennyezés következményeivel is. Pénz híján egyik testvére sem tanulhatott, Pablo azonban a helyi lakosok, a kapucinus atyák támogatásának köszönhetően beülhetett az iskolapadba.
Bizottságot alapít az emberi jogok képviseletéért
Az ecuadori fiú előtt az ország északi részén nyílt munkalehetőség. 14 esztendősen előbb pálmaültetvényen, majd egy olajvállalatnál dolgozott. Szabadidejében a kapucinus plébániára járt. Ő is, mint sokan mások, sokat dolgozott és keveset keresett. „Ott tapasztaltam meg a sok igazságtalanságot, kizsákmányolást” - mondja. Két évvel később, Amazóniába érve a plébánia és a lakosság támogatásával bizottságot hozott létre az emberi jogok védelmében. Addig ugyanis az őslakosok, a nők, a földművesek és a fekete bőrű lakosság nem tudott kihez segítségért fordulni az őket ért sorozatos jogsértések miatt.
Az ügyvédi hivatás születése
16 évesen a bizottság elnökeként faluról falura jár a kapucinusokkal, hogy tanúvallomásokat gyűjtsön az elszenvedett sérelmekről. Amikor azonban a hatóságnál feljelentést akarnak tenni, mindig ugyanazt a választ kapják: keressenek maguknak ügyvédet. „Az az igazság, hogy abban az időben nem voltak segítőkész ügyvédek. Egy nap azt mondtam magamnak: ügyvéd leszek”. A tanuláshoz szükséges összeget ezúttal is a közösség adta össze. Pablo lediplomázott és ügyvéd lett, de még sok akadályt kellett legyőznie.
Üldözés, fenyegetések, gyilkosság
2004-ben, miután sorozatosan üldözték és megfenyegették Pablót, egyik fivérét kegyetlenül halálra kínozták. Pablo családját biztonságos távolságra menekítették, ő maga pedig hónapokig minden este máshol hajtotta álomra a fejét. Valójában a bérgyilkosok célt tévesztettek, mert Pablót akarták megölni. A fenyegetések nem szűntek meg azóta sem. „Minden este köszönetet mondok Istennek, amiért egy nappal tovább élhettem. Reggel így imádkozom: Uram, óvj meg, hogy tovább élhessek!”
Megismerte és megszerette Amazóniát
„Harminc év elteltével rá kell jönnöm, hogy tanultam és folyamatosan tanulok az őslakosoktól. Sokat adnak az emberiségnek” – vallja Pablo. Az Amazonas-medence bennszülöttei két lábon járó könyvtárak – teszi hozzá mosolyogva. 2003-ban, amikor elkezdődött a Chevron (amerikai olajvállalat) elleni per Ecuadorban, az emberek minden nap tüntettek. Az időseken soha nem volt cipő. Egy fiatal amerikai, aki a perre érkezett, megdöbbent ennyi mezítláb ember láttán. Hat hónap alatt összegyűjtött 5000 pár cipőt és elküldte az indiánoknak, akik azonban továbbra sem hordták. Hogy miért? Nem azért nem jártak cipőben, mert szegények voltak, hanem azért, mert a cipő megszakítja az ember és a föld közötti köteléket.
A Texaco-Chevron olajvállalat esete
A perben az őslakosok ügyvédjükön keresztül bizonyítékokat szolgáltattak a földet és a vizet ért mérgező szennyezésre, és bemutatták a nyersolaj kitermelés maradványait. A szennyezés halakat pusztított el, az őserdő állatait, az őslakos törzseket sújtotta. A környezeti katasztrófával szemben az őslakosok védtelenek voltak, mert nem tudták, hogyan szálljanak szembe a kőolajóriással. Még az állam sem tudta megvédeni az őslakosok jogait, sem tájékoztatni őket a negatív következményekről. A Texaco-Chevron ügyben kiderült, hogy mennyire nem ismerik, és nem tisztelik a bennszülött törzseket. Ugyanakkor az is napvilágra került, hogy milyen keményen küzdenek jogaikért. Sok őslakó nem olyan szerencsés, hogy tanulhasson. Pablo apjához hasonlóan sokan nem tudnak írni-olvasni. Nem bíznak az írott dokumentumokban, az adott szónak tulajdonítanak igazi értéket. Amikor Pablo kicsi volt, az apjuk mindig azt mondta nekik: „A papírt szét lehet tépni. A szót nem”. Mára minden megváltozott, mindent le kell írni, dokumentálni, aláírni, lepecsételni. Hivatalos okmány nélkül a szó nem érvényes. Az őslakosok védelmében Pablo híd volt az indiánoknak adott szava és az olajvállalat elmarasztaló írásos ítélete között, amelyet a bírósági aulákban ért el.
Az információ teljessége kedvért megjegyezzük, hogy 2018. augusztus 30-án a Hágai Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy a Chevron elleni eljárást korrupció tette érvénytelenné és így az olajtársaságot felmentették minden felelősség alól. A Hágai Bíróság tehát olyan ítéletet hozott, mely Ecuadort arra kötelezi, hogy semmisítse meg a bíróságai által a nemzetközi társaság ellen hozott ítéletét.
A világ hallgasson meg minket, a jövő a tét!
Amazóniában ma a népek és a jövő nemzedékek élete forog kockán. „Talán sokan az Egyesült Államokban vagy Európában nem fogják föl, hogy Amazónia mit jelent a világnak, a bolygónak. Az eljövendő generációk élete a tét”. Pablo Fajardo, a földművesből lett ügyvéd a remény szavaival zár: „A világ hallgasson meg minket!”
