Római szeminárium a megbocsátás erejéről - Interjú Frivaldszky Jánossal
Gergácz Dóra - Vatikán
Április 3-án, szerdán Frivaldszky János szemináriumot vezetett Antonio Malo "A megbocsátás antropológiája" c. könyvéről "Jogfilozófiai megfontolások a megbocsátásról" címmel a Szent Kereszt Pápai Egyetemen Rómában. Az előadását követően adott interjút a Vatikáni Rádiónak.
Milyen alkalomból érkezett Rómába, mi a látogatásának a célja?
“Egy két napos konferencián vettem részt, amely a klasszikus természetjogi gondolkodásmód három nagy “öregét”, munkásságát veszi számba, tehát olyan három nagy katolikus természetjogász gondolkodónak a gondolatatit, amelyekből nagyon sokan, többek között én is, kiindultunk, amikor elkezdtük a pályafutásunkat és akiknek az alapján több írásunk, könyvünk megjelent. Sergio Cotta, Michel Villey és Javier Hervada katolikus természetjogász gondolkodókról van szó. A célja az volt ennek a konferenciának, hogy egy nagyobb munka kezdeteként áttekintsük azt, hogy hol tart manapság és milyen örökséggel számulhatunk, mint kincsestárral, amikor belevágnánk abba a feladatba, hogy az ún. tomista jogi realizmust újraélesszék, tehát hogy az emberi viszonyokba tekintsék a jogot.”
A Szent Kereszt Pápai Egyetemen tartott előadásának mi volt a témája?
“Ide egy egészen személyes okból érkeztem. Egy barátom, Antonio Malo professzor írt egy csodálatos könyvet a megbocsátásról és úgy éreztem, hogy olyan gondolatokat tartalmaz, amely nekem, jogfilozófus számára, de mindannyiunk számára, keresztények, illetőleg nem hívők számára is nagyon fontosak. Az a legfőbb állítása ezen könyvnek, hogy a megbocsátásról csak személyközi kapcsolatokban lehet gondolkodni, amely abból indul ki, hogy nekünk megbocsátottak - elsősorban Isten - és ebből a munícióból és egyben kötelezettségből fakadóan nekünk is meg kell a többieknek bocsátani. Tehát számos más próbálkozás volt, nagy kortárs francia gondolkodókról kell itt most számot adnunk, köztük katolikusokról is, akik nem tudták megoldani ezt a számukra is nagyon vonzó témát és amibe igazából “beletört a bicskájuk”, hogy mi az a megbocsátás. A megbocsátás végső célját tekintve az, hogy túl a büntető jogszolgáltatáson újraszőjük azokat a kapcsolatokat, amelyeket a bűn megszakított és megtört. Az a mondanivalója, az örömhíre ennek a könyvnek - alátámasztva számos filozófiai érvvel -, hogy igen, mindig meg lehet bocsátani másnak és magunknak is.”
A római Szent Kereszt Pápai Egyetem és a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem tagintézmények, testvérintézmények. Milyen kapcsolatban állnak jelenleg?
“Én csak a saját szempontomból tudok nyilatkozni és azt mondhatom, hogy csodálatos személyiségekről van itt szó a Szent Kereszt Pápai Egyetem vonatkozásában. Évek óta kölcsönös barátságban vagyunk némelyikükkel és nagyon sokat kapunk ebből a szellemi keresztény közösségből, ami kézzelfogható és tapasztalható közöttük. Jogfilozófusok, kánonjogászok, morálteológusok, filozófusok vagy Szentháromság-kutatók. Nemcsak tudományos értelemben csodálatra méltó az, amit ők az asztalra letettek, hanem az a személyiség is, az a keresztényi közösség is, ami sugárzik a kapcsolatukból és amiből létrejönnek a konferenciák és kötetek. Abból én is, mint pázmányos oktató rendszeresen táplálkozom.”
