Keresés

Az irgalmasság Szűzanyja kegyhely Vilniusban Az irgalmasság Szűzanyja kegyhely Vilniusban 

A litván egyház múltja és jelene: Ferenc pápa balti látogatása elé

Ferenc pápa szeptember 22-25-e között keresi föl a három balti államot: Litvániát, Lettországot és Észtországot. Rövid áttekintést adunk a litván egyház gyökereiről, XX. századi üldöztetéséről és a rendszerváltás utáni újjászerveződéséről.

Gedő Ágnes – Vatikán

Kis ország, nagy lélek

A kétharmad Magyarországnyi területen fekvő, de ritkábban lakott Litvánia - hivatalos nevén Litván Köztársaság a Balti-tenger partján fekszik. Északról Lettország, dél-keletről Fehéroroszország, délről Lengyelország, míg dél-nyugatról Oroszország Kalinyingrádi területe határolja. Fővárosa Vilnius. Hivatalos nyelve a litván, mellette az oroszt és a lengyelt beszélik. A lakosság 85%-a litván, 7%-a lengyel, 6%-a orosz. Zömében katolikus ország, a hívek az összlakosság 80%-át teszik ki. Az orosz ortodoxok aránya 5%, a lutheránusoké 1%. 2014-től az EU és a NATO tagja, hivatalos fizetőeszköze az euró. Az egy főre jutó GDP szerinti országok között a 44. helyén áll (Magyarország az 51.)

Az evangelizálástól a függetlenségig

Litvániát az európai államokhoz képest később evangelizálták. Az első keresztény misszionáriusok a XI. század elején vették fel a kapcsolatot a lakossággal, de a litván nemzet megkeresztelésére 1387-ig kellett várni, amikor is Jagelló nagyfejedelem nőül vette lengyelországi Hedvig hercegnőt és a két korona perszonálunióban egyesült. A reformáció idejét erős katolikus megújulás követte, majd a XIX. században az orosz cár foglalta el az országot. Az egyház hozzájárult a litván nép nemzeti identitásának megőrzéséhez az oroszosítás és az erőszakos ortodox hitre térítés ellenében.

1918 fontos év volt a nemzet és a litván egyház történetében egyaránt: akkor nyerte el a cári Oroszországtól való függetlenségét, amit 1926-ban a litván egyháztartomány megalakítása, majd egy évre rá az új állam és a Szentszék közötti konkordátum megkötése követett.

A szovjet megszállás rémségei és a hősies ellenállás

A második világháború és az azt követő szovjet megszállás megtörte az egyházi struktúrák további kialakulását. Az üldöztetés, a szenvedés, deportálás, kínzások és gyilkosságok sötét évtizedei következtek. Ötven éven keresztül a katolikus egyház működését az istentiszteletre korlátozták, tilos volt bármilyen nyilvános tevékenység, az iskolákban kötelező volt az állami ateizmus, az egyháztól megtagadták a jogi személy státuszt. A katolikus ellenállás egyik jelképes alakja Vincentas Sladkevičius bíboros, akit házi őrizetben tartottak és húsz évig nem gyakorolhatta püspöki szolgálatát. Kiemelkedő Julijonas Steponavicius érsek tanúságtétele is, akit 1961 és 1988 között tiltottak el küldetésétől és szenvedett a szovjet keresztényüldözéstől.

A remény jelei és II. János Pál pápa kiállása

A 80-as években a kommunista rezsim gyengülésével párhuzamosan éledezni kezdett az egyház. Ennek az időszaknak három jelképes állomása volt. Az első 1984-ben, amikor Szent II. János Pál pápa a Szent Péter-téren megünnepelte Litvánia védőszentje, Szent Kázmér halálának 500. évfordulóját. Ekkor a pápa nyilvánosan bejelentette, hogy Litvániában szerette volna megtartani a megemlékezést, de Moszkva nem engedte. A második 1987-ben Litvánia megkeresztelésének 6. centenáriuma volt, erre Wojtyła pápa egy apostoli levelet tett közzé. A harmadik fontos lépés ugyanebben az évben Jurgis Matulaitis boldoggá avatása volt a Szent Péter-bazilikában. II. János Pál számos alkalommal felemelte szavát a litván egyház érdekében.

A független egyház újraszervezése

Litvánia 1991-ben elnyerte függetlenségét a Szovjetuniótól, majd megkezdődhetett a helyi egyház újraszervezése, püspökök kinevezése, új egyházmegye kialakítása, a püspöki karon belül új szervezetek létrehozása. Ezzel párhuzamosan a lelkipásztorkodás is feléledt, újra megnyitotta kapuit több szeminárium, hittudományi intézetek létesültek teológusok és katekéták képzésére, egyházmegyei és plébániai központok alakultak a hitoktatás, a család és a fiatalok segítésére. Kiépült az egyházi információs központ és a karitász-hálózat.

Az állam és az egyház kapcsolata

A független Litvániában az egyház visszanyerte jogi személyi státuszát, ami 1991-ben lehetővé tette a diplomáciai kapcsolatok teljes helyreállítását a Szentszékkel. Egy évre rá apostoli nunciust küldtek a három balti állam: Litvánia, Lettország és Észtország ellátására vilniusi székhellyel. Az állam és az egyház együttműködése tovább erősödött 2000-ben azzal a három egyezménnyel, melyek a kultúra és a nevelés, a fegyveres erők lelki ellátása, valamint a jogi kapcsolatok további aspektusait szabályozzák. Ezek közé tartozik a szabadon választható iskolai hittan bevezetése, a katonai püspökség felállítása, valamint a kommunista rezsim által elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatása.

A litván egyház mai arculata

A közel félévszázados ateista diktatúra nyomot hagyott az egyházon, a litván társadalom erősen szekularizált. A szovjet rabiga alóli felszabadulás ugyanakkor buzgó vallási megújulást indított el. A szabadság újbóli elnyerésének három emblematikus mozzanata volt. Ezek a következők: 1990. június 14-én fölajánlották a litván nemzetet Jézus Szent Szívének, majd 1991. szeptember 8-án Mária Szeplőtelen Szívének, de a legmeghatározóbb II. János Pál pápa történelmi látogatása volt 1993 szeptemberében. A plébániai struktúrák újjáépítésén túl a püspökök nagy hangsúlyt fektetnek a világi hívek képzésének és szerepének. Ezért támogatják a katolikus szervezeteket, amelyek hagyományosan erősek voltak a szovjet megszállás előtti Litvániában.

19 szeptember 2018, 12:31