Béta verzió

Cerca

Vatican News
Anders Arborelius svéd bíboros Rimini Meetingen Anders Arborelius svéd bíboros Rimini Meetingen 

Rimini Meeting: Don Giussani teológiája

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának helyszíni tudósítása a Rimini Meetingről.

Köszöntöm a Vatikáni Rádió kedves hallgatóit a Rimini Meetingről!

Az egy hetes rendezvénynek a rimini vásárváros 12 pavilonja ad helyet, számos kiszolgáló helyiséggel, szabadtéri felületekkel. 

Az idei évben változtattak a korábbi elrendezésen. Amellett, hogy megmaradtak a kiállítások és standok, valamint a nagyelőadó, a kisebb programokhoz, kerekasztal-beszélgetésekhez, film- és könyv bemutatókhoz tematikus tereket alakítottak ki, az un. arénákat: a történelem, az életutak, az innováció, a találkozások, az asztrofizika, a mobilitás, az egészségügy arénáit. Az "aréna" szónak a körszínház, porond, közösségi, találkozási hely jelentése szerint.

Amint Sandro Ricci a Meeting igazgatója elmondta: Mindezt nem tervező asztalnál álmodták meg, hanem az utóbbi évek próbálkozásainak, kihívásainak, fejlődésének eredménye. Ez az elrendezés jobban lehetőséget ad az előadókkal való beszélgetésre és az adott téma iránt érdeklődők közötti párbeszédre, a találkozásra. 

Don Giussani teológiai gondolatmenete

2017 decemberében - Európában először - 3 napos konferenciát tartottak Luganóban Luigi Giussaniról, amelynek anyagát kötetben is kiadták Luigi Giussani – teológiai gondolatmenet és ökumenikus nyitás címmel. René Roux a Luganoi Katolikus Egyetem rektora és Don Stefano Alberto beszéltek az esemény kapcsán Giussani teológiájáról és annak hatásáról a XX. század egyházára, gyümölcseiről, mint a Comunione e Liberazione és maga a Meeting.

Roux kiemelte: „még a CL mozgalomhoz tartozók is azt mondták, hogy felfedeztek olyan új dimenziókat Giussani gazdag gondolatrendszerében, amelyeket nem ismertek…ez segít újraélni a kezdeteket.”

Don Stefano így folytatta: „Nem fedezzük fel Krisztust, hacsak nem abból kérdésből kiindulva: ki vagyok én valójában? Ha Krisztus a múlt egy nagy személyisége, a morál mestere, egy tanító, de nem egy jelenlévő valóság, akkor a kereszténység legfeljebb egy jámbor emlék lehet, de nem valami, ami megváltoztatja az életemet, érdekesebbé, jobb ízűvé téve azt. Ha nem egy kortárs valóság, akkor a kereszténység morálra és tanításra (doktrinára) redukálja magát. A kereszténység esemény, tapasztalat – de ki beszélt erről 50 éve?!”

A Luganoi Egyetem rektora kifejtette: „Don Giussani teológiai gondolatmenete a vallásos érzékből indult ki, amelyet természetesen meg kellett tisztítani a modernista rárakódásoktól, és amelynek lényege, hogy iskolázni, nevelni kell. Ma is láthatjuk, mennyi szörnyűséget lehet elkövetni egy deformált vallásos érzékből fakadóan.

Nem a történeti-kritikai exegézissel, hanem az emberi tapasztalat tanúsága szerint az Isten szavával, Krisztussal való találkozásra épülő és ebből a szempontból olvasott szövegek alapján tudjuk 100 %-osan elérni azok történelmi hitelességét. Éppen ez a személyes tapasztalatra való odafigyelés teszi lehetővé a helyes hermeneutikát. Egy tegnapi találkozást talán minden résztvevő kicsit másképp mesél el, de a találkozó igazsága megmarad és ez az, ami számít - magyarázza Roux. Ha így olvassuk a Szentírást, akkor jutunk el a központi mondanivalóhoz. Ez a megközelítési mód láttatja azt, amit a szöveg mondani akar.

Ez nem valami egészen új dolog, mindig így álltak hozzá az Írásokhoz, mint valamihez, ami élő egy közösségben az Egyház hagyományában.

Ami új, hogy Giussani egy kritikus kontextusban tette mindezt. 

Ez az ő eredetisége, hogy újra megnyitotta ezt az utat, hogy hihetővé tette az Írások megközelítésének ezt a módját emberi-intellektuális alapon.

Ami sokakat megfogott Giussaninál, hogy kitárta a Szentírás ajtaját egy olyan tapasztalatra, ami más egyházi közegben addig ismeretlen volt.

Történelmi kontextusba akartam helyezni az exegézisnek ezt a formáját, megmutatni mi a logikája annak, ahogyan Giussani közelített a Bibliához – fejezte be a rektor.

Don Stefano hangsúlyozta: Az első századok keresztényei is így látták az Írásokat, mint egy élő valóságot, mint egy zajló történetet. Amit Giussani mindig is hangsúlyozott, hogy nem akart alapítani, létrehozni semmi újat! Nem tartott igényt az eredetiségre, hanem újra akarta javasolni izgalmasan és egzisztenciálisan vonzó módon a kereszténységet annak lényegi elemei szerint. Csak ebből a hozzáállásból, hogy nem akart semmi újat, született egy újdonság, egy eredeti valóság, azaz újra megtörtént a kezdet.

Amit megmutatott Roux az egy alapállás, hogy hogyan űzi valaki a teológiát, kell tanulni, vizsgálni, asztalnál elemezni, de ez egy élet. Nincs más teológia, kritikus reflexió, mint ami tanul az általa létrehozott életből.

Anders Arborelius bíboros a Meeting vendége

Remény Svédországból – Dolgozni, élni, hinni együtt címmel Anders Arborelius bíboros volt a Meeting vendége.

A svéd főpásztor 1949-ben született, lutheránusként keresztelték, majd egy szerzetesnővérrel való találkozás hatására, 20 évesen katolizált, 2 év múlva belépett a Kármelita Rendbe, 1979-ben szentelték pappá, 1998 óta Stokholm püspöke, a 2017-es svédországi pápalátogatás és ökumenikus találkozó után kreálta bíborossá Ferenc pápa.

Kiemelte: a remény, amely Peguy nyomán egy kislány a másik két erény mellett, nagyon szükséges, főleg egy szekularizált társadalomban.

Svédországban hiányzik a munkaerő, pl. az öregotthonokban. Individuális társadalom, a család, a közösség gyenge. Hála a migránsoknak, van remény az öregek számára. Azt mondják, több szeretetet, segítséget kapnak tőlük, mint a honfitársaiktól. Arborelius hangsúlyozta: az egész üdvösségtörténeten végig vonul a migráció Ábrahámtól Jézusig.

Nem új jelenség ez, főleg a katolikusok körében, ahol 80 % külföldi. A svédek kisebbségben vannak, a svéd katolikusoknak kell integrálódniuk… Ez nehéz, de hasznos valóság – mondja – meg kellett tanulni nem mi vagyunk a világ közepe, megéljük az alázatot.

Mivel a lutheránus felekezet aránya csökken - 50 éve 90 % volt, most 60 % - ezért a katolikus egyház evangelizációs feladatai egyre nagyobbak.

A remény üzenete Europa számára, hogy lehet keresztényként élni egy szekularizált társadalomban. Az Egyház kisebb, szegényebb, alázatosabb lesz, de talán így közelebb kerül Krisztushoz.

Az ökumenizmusban két közös terület meghatározó: a lelkiség, és a társadalmi jelenlét. Baráti légkör van, ami segít megélni a hitet, segíti a dogmatikus akadályokon való átlépést is. Az egység jele, hogy együtt nyitottak az érkezőkre. Fontos a felekezetek közötti barátságot erősíteni egy szekularizált társadalomban, ahogy itt Riminiben teszitek – mondta a bíboros. A legnagyobb remény, hogy Krisztus. nem hagyja el nyáját, ez az Ő folyamatos kegyelme. A svéd főpásztor egy imával fejezte be előadását.

Találkozások egy éve – az Új generációktól Olaszország reményéig

Fergeteges hangulatú volt az a találkozó, ahol második generációs migráns fiatalok beszéltek beilleszkedésük tapasztalatairól.

Két évvel ezelőtt A migránsok, tavaly pedig Az új generációk című kiállításban közreműködő fiatalok az év során is részt vettek abban a programban, amit egyszerűen csak Giro d’Italianak neveznek, azaz, hogy a kiállítással és az ahhoz kapcsolódó találkozókkal bejárták az országot.

Az egyik közreműködő elmondta, amikor bejelentkezett, hogy részt vegyen a kiállítás programjában, nem gondolta volna, hogy a találkozások által ilyen gazdagságban lesz része.

A résztvevők között, mint általában a migránsok között muszlim vallásúak is voltak. Egyikőjüket örökbefogadta egy olasz család, akik mecsetbe is elvitték, de együtt imádkoztak esténként, majd saját elhatározásából – ahogy mondja – átölelte a kereszténységet. Másikuk lelkesen és meggyőződéssel idézi Ferenc pápát, amit a hidakról és az irgalomról mondott. A híd összeköt két dolgot, mi most hidat építünk, a remény hídját - mondja. Egyébként ő lett az első afrikai származású olasz ügyvéd, de pontosan tudja, hogy a migráció kérdése evvel nincs megoldva: teljesen el vagyunk késve – szögezi le. Ha a hitben nem is azonos mindenki, az általános emberi tapasztalatban igen, hogy találkozások által, a másikkal szemben lehet megismerni sajátmagunkat és tud változni valami a világban. Ezek a fiatalok az események főszereplői voltak nyitottságukkal, emberségükkel, avval hogy vállalták önmagukat.

A találkozó jól megmutatta, hogy az integráció lehetséges, ha van rá szándék, és ha vannak olyan személyek, akik bizalommal fordulnak az idegenből érkezettek felé. Ha letörjük az előítéleteket és megváltozatjuk a látásmódot. Ebben segített mindkét kiállítás, és azok utóélete is.

A találkozó végén a többnemzetiségű Elikya kórus vezetője Raymond Bahati olyan ajándékot kínált föl a hallgatóságnak, amit – mint mondta – nem lehet visszautasítani. Megtanított egy éneket szuahéli nyelven, amely a befogadásról szól: „Ciao amico – szia barátom! Hogy vagy? Nagyon jól! A házadban, családodban? A mi Itáliánkban! Semmi probléma!”

Csütörtök este Davide Rondoni író, költő beszélt Leopardi verseiről Egy huszonéves, aki azt mondta: végtelen címmel.

Rendhagyó műsorra is sor került: a Biblia Paolo Cevoli, olasz komikus előadásában. A programot a Crescendo zenekar szabadtéri komolyzenei koncertje zárta.

Varga Jánost hallották Riminiből. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának tudósítása a Rimini Meetingről 5.
24 augusztus 2018, 16:59