Béta verzió

Cerca

Vatican News
VI. Pál pápa fogadja Aldo Morót 1964-ben VI. Pál pápa fogadja Aldo Morót 1964-ben 

Aldo Moro tragédiája és Montini pápa - Szabó Ferenc SJ jegyzete

Pénteki adásunkban hírt adtunk arról, hogy a Szentté avatási Kongregáció kinevezte Aldo Moro olasz kereszténydemokrata politikus boldoggá avatási ügyének domonkos posztulátorát, tehát elkezdődik az egyházmegyei eljárás, a mélyen hívő politikus példás életének kivizsgálása. Most röviden felidézzük a Vörös Brigádok által 1978-ban meggyilkolt olasz miniszterelnök tragédiáját.

P. Szabó Ferenc - Vatikán

1978 mozgalmas év volt ez az egyház történetében: két pápa halála, VI. Pálé és I. János Pálé  és két konklávé, pápaválasztás:  I. János Pál egy hónapos szolgálata után októberben a lengyel Karol Wojtyla/II. János Pál megválasztása. A világpolitikai helyzet változása is felgyorsult. Szolzsenyicin leleplezte a GULAG-birodalom rettenetét, a bolsevizmusból és maoizmusból kiábrándult ún. „új filozófusok” is  kezdtek világosan látni és megvilágítani a kommunista  diktatúra igazi természetét; továbbá a lengyelországi Szolidaritás-szakszervezet forrongása  és a vele rokonszenvező 1956-os magyar szabadságharc is közrejátszott, hogy recsegni kezdtek a szovjet kommunista birodalom eresztékei. A bolsevizmus leáldozóban volt, bár még egy jó évtized kellett teljes összeomlásához. Egyes kommunisták hátat fordítottak a kommunizmusnak, vagy mint Olaszországban Berlinguer vezetésével a kommunista párt igyekezett a szovjet hatomtól független úton haladni. Ebbe az összefüggésbe kell helyeznünk Aldo Moro tragédiáját. 

Az olasz belpolitikai helyzet

A világháború utáni  kavargó olasz politikai életben, a pártok közötti viszályban, a sorra következő kormányváltásokban  meghatározó szerepet játszott Aldo Moro, a kereszténydemokrata  párt vezető politikusa, többször is a többségi párt miniszterelnöke. 1978 tavaszán egyre bonyolódott az olasz  politikai élet, a nemzetközi helyzet hatására is. Erre  fontos kihatása volt az 1956-os magyar forradalom/szabadságharc  és annak eltiprása a  szovjet hatalom részéről. Aldo Moro  keresztényszocialista miniszterelnök – főleg az 1976-os választások után - úgy látta, hogy lehetséges párbeszédet folytatni az erősödő olasz kommunista párt vezetőjével, Enrico Berliguerrel, minthogy ő pártjával szabadulni akart a szovjet függéstől. A cél a „nemzeti szolidaritás” kormányának létrehozása volt, amelyben a kommunisták is helyet kaptak volna, ha nem is miniszteri posztot. A tervet és az elkezdett tárgyalásokat több oldalról támadták: a kereszténydemokraták és más pártok a „történelmi kompromisszum” visszatérésétől, a kommunista befolyás erősödésétől féltek. A Vörös Brigádok, a Milánóban 1970-ben alapított szélsőbaloldali terrorista csoport viszont szemben állt az olasz kommunista párt mérsékeltebb  irányával. (1970 és 1987 között a csoport 73 merényletet és számtalan bank- és emberrablást követett el.)

VI. Pál megkísérelte politikus barátja kiszabadítását

A terrorista merényletre 1978. március  16-án került sor.  Moro lakásáról indul 5 védő személy kíséretében a képviselő házba, hogy részt vegyen a negyedik Andreotti kormány bemutatkozásán, amikor a terroristák lemészárolták kíséretét, őt pedig elrabolták. Útjukban volt a Berlinguerrel paktumot kereső 61 éves Aldo Moro kereszténydemokrata miniszterelnök. 55 napig fogságban tartották.  Moro számos levelet írt családjának, politikus társainak. E leveleket persze a terroristák diktálták. E levelekkel nem tudtak célt érni. Nem hatotta meg őket Montini/VI. Pál könyörgő levele sem. VI. Pál megkísérelte politikus barátja kiszabadítását: könyörgő levelet írt a terroristáknak, sőt nagy összegű váltságdíjat is kilátásba helyezett, de azok hajthatatlanok maradtak. Nem sikerült a „közvetítés” a bonyolult politikai helyzetben, hiszen nem egyszerű emberrablásról volt szó, a radikális Vörös Brigádok az olasz politikai élet irányát akarták megváltoztatni.

Merénylet

1978. május 9-én Róma Via Caetani utcájában, egy gépkocsi csomagtartójában találták meg a politikus holttestét. Jelképes volt a terroristák tette: a Kereszténydemokrata Párt (DC) és a Kommunista Párt (PC) székháza között fekvő kis utcában hagyták az autót.

A rettenetes merénylet megrázta  az olasz és nemzetközi politikai életet. Különösen is nagy fájdalmat okozott Montini/VI. Pál pápának, aki Milánóban a 30-as évektől baráti kapcsolatban volt Aldo Moroval és feleségével, minthogy a katolikus egyetemi ifjúsági szervezetben (FUCI) együtt dolgoztak: Aldo Moro a szervezet elnöke volt, Giovanni Battista Montini pedig lelkésze (spirituális asszisztense).  Eleonora asszony is  a szervezetben dolgozott. Valószínű, hogy a megrázkódtatás sietette az idős pápa halálát: augusztus 6-án Castel Gandolfo-ban elhunyt.

VI. Pál megdöbbentő búcsúbeszéde

Aldo Moro temetési szertartását VI. Pál pápa végezte vezető politikusok részvételével. Eleonóra asszony kívánságára férje holttestét nem vitték el a szertartásra. VI. Pál megdöbbentő búcsúbeszédet, vagy inkább imát mondott. Istenhez fordult: „Te nem hallgattad meg esedezésünket Aldo Moro megmentéséért; ezért a jó, szelíd, bölcs ártatlan emberért, barátunkért…” De végül a pápa hitét és reménységét fejezte ki e szavakkal: „Nem hiábavaló nekünk, hívő lényeknek a programja: testünk feltámad és örök élet vár ránk.”

14 július 2018, 13:22