A kereszt azonosít és önazonosságot ad – P. Vértesaljai László SJ jegyzete
Pál apostol még úgy vallott, hogy „nem akar tudni másról, mint Jézus Krisztus keresztjéről” (vö Gal 6,14; 1Kor 2,2). Igaz, azóta sok víz lefolyt a Szajnán és a Rajnán… Nyugat kereszténysége napjainkban feledni látszik a páli tanítást és feladni látszik a kereszt jelét. Kényelmetlen a kereszt Franciaországban és Németországban, ezért vagy eltávolíttatják vagy levetetik, letakarják. Nem, nem a döntően ateista jellegű baloldali-liberális gondolkodásra gondolok, sem annak politikai vetületére, hanem arra a félénk, korrekteskedő magatartásra, mely némelykor egyháziak között akár a bíborszínig is elér Európa nyugati felén.
Ezt tudva ütöm fel a fejemet a „jelre”, amit pontosan 526 éve rejtettek el. Most úgy képzelem el Krisztust, mint aki mosolyog az ügyetlenségünkön, de mégis örül annak, hogy észleltük a jelet. Kösz, Uram!
Miről is van szó? Az észak-olaszországi Bergamo Carrara múzeuma raktárában 1300 egyéb más kép között rátaláltak arra a Mantegna festményre, mely valójában a felső, nagyobbik része a Krisztus-feltámadás témának. 1492-ben festette meg egyetlen jelenetben a hitvallásunk két tételét: alászállt a poklokra és feltámadt harmadnapra. A feltámadás elterjedt és örök témája mellett, főként a bizánci hatáson nyugvó Velence közelében, a pokolraszállás ikonográfiai megjelenítése is közismert volt, noha Nyugat ezt a témát lassan már a gótikával elfelejtette. Andrea Mantegna (1431 Pádua – 1506 Mantua) azonban összekapcsolta a két témát és egyetlen képben ábrázolja, ahogy az ősszülőkhöz lehajló Krisztus az egész emberiséghez elviszi az üdvösség hírét és kézen fogva őket, annak részesévé is teszi. A fára festett tempera-arany képet valamikor kettéfűrészelték és a két jelenet önálló életre kelt.
Az alsó részről tudjuk, hogy egy bizonyos Barbara Piasecka Johnson (egy amerikai gyógyszeripari mágnás felesége) tulajdona volt, ami 2003-ban a New York-i Sotheby’s kalapácsa alá került 28 millió dollárért (ma hét és fél milliárd forint!). A másik rész létéről tudott ugyan a szakértői világ, de a kép eredetét és pláne hites társát nem ismerték. Bergamo Carrara múzeuma raktárában korábban neves szakértők is megnézték és a vélemények erősen megoszlottak: „Talán Mantegna, de inkább a fia, Francesco, vagy a páduai iskola a szerző, esetleg egy ügyes másolat…” – vélekedtek, mire a kép visszakerült 1300 társa mellé… és a sötétben mind több por szállt rá.
Egy valaki azonban nyugtalankodott, mégpedig a kép művészeti gazdája, Giovanni Valagussa, a bergamói múzeum művészeti felügyelője. Feltűnt neki, hogy a kép alján kereszt felső része lóg bele a képbe a boltozat alatti sötétbe. A boltozat fölött nyugszik Krisztus szarkofágja, körötte alvó katonák ébrednek meg és tekintenek riadtan a sírból kilépő Feltámadottra. Ha a sír alatti sötét üreg az alvilág, akkor az a kereszt az alvilágba leszálló új Ádám keresztje. Az ötlet megvillanása után az a két rész pontoson, egészében és a legkisebb részleteiben, valamint tónusaiban is összeillett.
A szakma egyöntetűen jóváhagyta, még a nagytekintélyű Keith Christiansen is a New York-i Metropolitan múzeumból. Az összevetés révén - ebből ered a szimbólum szó - az eleddig raktár-sorsú kép is legalább annyit ér most, az ismert társa. Ennek eddigi raktári értéke 23-30 ezer dollár volt. Ezerszeres értéknövekedés.
De nem a pénz a fontos! Hanem az egymásra találás. A kereszt és én. Mert összetartozunk, mert Jézus kereszttel váltotta meg az egész világot, és mert ebbe a megváltott világba kerültünk bele mi a keresztségünkkel. Bibliai gyökerek nyomán vallja az egyház, hogy a keresztség során eltörölhetetlen jegyet kapunk. Ott abban az Országban, az Atyáéban, ahová kerülünk, nem számít majd sem digitális ujjlenyomat, se chip kártya, még a DNS láncunk is felesleges, de ez az eltörölhetetlen jegy igen. A Gazdánk megismer bennünket. Az ő része vagyunk.
Ja és még egy gondolat! Mi minden van még és mi minden van már raktáron? Ennek utána kellene menni!
