Don Giussani születése centenáriumára: Az egység Krisztus művének megnyilvánulása
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A napi olvasmány Saul és Dávid konfliktusát mondja el: „Dávid tiszteletben tartja Saul felkentségét, azt nézi benne, ami az Isten műve és eltekint a király cselekedetétől, mellyel az életére tör. Nem annak alapján ítéli a másikat, amit tesz, hanem amit az Úr művelt benne” – szólt első gondolatával a pápa helynöke, majd a páli tanítás jegyében az Ádám és az új Ádám, Krisztus kapcsolatát elemezte: Ádám az első élőlény, míg az új Ádám az élet adója.
Krisztust semmi sem helyettesítheti!
A föltámadt Krisztus úgy adja a Szentlelket a tanítványainak, mint ahogy a Teremtő Isten adta azt az első ember megalkotásakor. Dávidban már titokzatos módon működött ez az életmentő Lélek, hiszen megbocsátott Saulnak. Az ellenségszeretet napi evangéliuma is erről szól: Jézus azt kéri tanítványaitól, hogy legyenek irgalmasok, mint az ő mennyei Atyja. Ez a felhívás arra szólít, hogy legyünk Isten gyermekeivé, amit csak a szülőhöz való legnagyobb hasonlatosság révén érhetünk el. Éppen ez a tanítás volt meghatározó don Giussani számára – állapította meg De Donatis bíboros. Don Giussani számára a hit nem egy homályos érzés vagy belső inspiráció, amely etikai és társadalmi elkötelezettségre sarkall. De nem is csak egyszerű tanbeli ragaszkodás, amely életidegen maradhat. Giussani atya élesen érzékeli Krisztus mostani konkrét valóságát és egyediségét. Krisztust semmi sem helyettesítheti! – tanította. A történelem eseményeiben Krisztus egyedüli módon marad kezdeményező. Krisztussal való kapcsolatát így fogalmazta meg: Életem élete Krisztus maga!
Az élő Krisztus-kapcsolatból sajátos miss ziós lendület fakad
Ebből a Krisztus-kapcsolatából fakad az a sajátos missziós lendület, amely don Giussani tevékenységét jellemezte. A Krisztus iránti szeretetét akarta megismertetni másokkal. A Krisztust ismerő embereknek ezzel a lelkülettel kell tekinteni azokra, akik számtalan módon keresik a boldogságot és mégsem sikerül boldogulniuk. Krisztus nélkül ugyanis az embereknek éppen az hiányzik, ami az öröm pillanataiban betölti, beteljesíti az elvárásaikat és ami reményt ad nekik akkor is, amikor úgy tűnik, nincs már miben reménykedniük.
A küldetés soha nem lehet magányos erőfeszítés don Giussani számára. Ami a keresztény igehirdetést a világ előtt valóban hitelessé teszi, az mindenekelőtt a hívők egysége. Az egység don Giussani számára Krisztus emberek közötti cselekvésének a megnyilvánulása. Ez pedig olyan dolog, amit az emberek egyedül, maguktól soha nem tudnának elérni. Az emberek nagyon könnyen összeállnak annak érdekében, hogy szembeszálljanak valakivel. A hívők egysége viszont nem áll senki ellenében. Ez az egység nagyobb mindannál a sikernél, amit az ember egyedül vagy akár közösségileg elérhet el. Másrészt a hívők egysége, amelyről don Giussani beszél, egy „mozgalomnak” az egysége. De Donatis bíboros homíliájában ezt a mozgalom jelleget a Ferenc pápa által elindított szinodális úttal kapcsolta össze, melynek lényege, hogy a hívek egysége nem akkor valósul meg, amikor szilárdan közös meggyőződést és álláspontot képviselnek, hanem akkor, amikor felfedezik, hogy együtt haladnak Krisztus követésében.
Azért engedelmeskedik az Egyháznak, mert engedelmeskedni akar Krisztusnak
Krisztus követése don Giussani számára az Egyház tekintélye és különösen is a pápa tekintélye iránti engedelmességben valósul meg. Az ő megélt engedelmességében nincs semmi szolgai, formai vagy nyerészkedő jelleg. Don Giussani azért engedelmeskedik az Egyháznak, mert engedelmeskedni akar Krisztusnak és felismeri, hogy a vele való kapcsolat azokon keresztül valósul meg ténylegesen, akiknek a feladata, hogy Krisztus Egyházát vezessék.
De Donatis bíboros beszédében hangsúlyozta, hogy don Giussani és a Communione e Liberazione mozgalom számára is mennyire alapvető és meghatározó szempont a Krisztussal való kapcsolat, amelyből missziós lendület születik valamint egy mélységes vágy a hívek egysége iránt. Giussani atya életének és munkásságának ezeket a dimenzióit elsősorban azok értik meg és élik meg, akik a Communione e Liberazione mozgalomban az ő nyomdokaiba lépnek és eljutnak arra a személyes Krisztus-barátságra, amit az Alapító ajánl nekik – zárta homíliáját Angelo De Donatis bíboros, a Szentatya római helynöke azon a szentmisén, melyet don Giussani születésének centenáriuma alkalmából tartottak a Lateráni Szent János bazilikában múlt vasárnap.
