Határozat a római rítusú liturgikus könyvek idegen nyelvre való fordításáról

Vatican News / Horváth Hajnalka – Vatikán

Egy olyan reformról van szó, amely a Püspöki Konferenciák felelősségét szögezi le a római rítusú liturgikus szövegek saját nyelvre való fordításának „nagyszabású feladatában” az Apostoli Szentszékkel párbeszédben – magyarázta Arthur Roche érsek, a Kongregáció prefektusa a Motu proprióra vonatkozó dekrétum bemutatásakor. A Magnum principium k. Motu proprio 2017. szeptember 3-án jelent meg, amellyel Ferenc pápa megváltoztatta a Kánonjogi Kódex 838. kánonját, azaz a liturgikus könyvek népnyelvre történő fordításának szabályozását, míg a most bemutatott rendelkezés ismerteti és egyértelműsíti a változtatások végrehajtásának módjait, amelyek a püspökök és a vatikáni dikasztérium hatáskörébe tartoznak.

A dekrétum főbb előírásai

A Postquam Summus Pontifex címet viselő dekrétum emlékeztet arra, hogy „mivel a felelősség a püspököket illeti meg, ezért a Püspöki Konferenciáknak kell felvállalniuk ezt a feladatot a megfelelő személyek közreműködésével, azaz szakfordítók és a szükséges szakértők együttműködésével. Az intézkedés célja, hogy garantálja a katolikus egyház hitének helyes és teljes mértékben megfelelő továbbadását egy adott nyelven, amely az egyház tanítása és az ahhoz szükséges pontos szókincs szerint kerül bemutatásra. A recognitio (elismerés) és a confirmatio (megerősítés) ezt követően az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációt illeti meg. A recognitio a Püspöki Konferencia által elfogadott változat felülvizsgálatát jelenti, amely figyelembe veszi a munkafolyamatokat, valamint az adott ország kultúráját, hagyományait és lelkipásztori szükségleteit is. A confirmatio pedig abban áll, hogy a Püspöki Konferencia által végzett jóváhagyási eljárás jogszerűségéről megbizonyosodva az Apostoli Szentszék ratifikálja a Biblia és liturgikus szövegek fordítását.

A püspöki konferenciák és az Apostoli Szentszék együttműködéséről

Arthur Roche érsek, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa a Vatikáni Rádiónak adott interjújában ismertette a dekrétum által bevezetett újdonságokat a 2017 óta érvényben lévő pápai rendelettel kapcsolatban. Fontos hangsúlyozni a liturgikus szövegek kiadására, elismerésére és megerősítésére vonatkozó normatívák meghatározását, amely a püspöki konferenciák és az Apostoli Szentszék közös feladata.

A rendelet felépítése

A rendelet egy bevezetőből és két fő részből áll. Ebben a liturgikus könyvek kiadásánál követendő normák és eljárások vannak megfogalmazva, amelyek a fordításokra és a Sacrosanctum Concilium zsinati konstitúció 40. pontja szerinti „mélyebb” átdolgozások bevezetésére vonatkoznak.

Ferenc pápa reformja tehát a Püspöki Konferenciák felelősségére és jogkörére vonatkozik a hatáskörükbe tartozó térségek liturgikus szövegeinek fordításakor. A reform továbbá vonatkozik az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációra, amely a jóváhagyott fordításokat ellenőrzi és véglegesen megerősíti. A kongregáció szorosan együttműködik a püspöki konferenciákkal Ferenc pápa kérésének megfelelően, amelyet a „Magnum principium” Motu proprióban megfogalmazott.

A cél, hogy Isten népe közelebb kerüljön a liturgiához és a liturgia Isten népéhez

Arthur Roche érsek végül kifejti, hogy az elmúlt években pozitív és gazdagító élményekben volt része, hiszen a liturgikus szövegek kapcsán az egyház egyetemességét és a helyi egyházak sajátosságait lehet megismerni. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció Ferenc pápa kérése szerint az egyetemes egyházat szolgáló eszköz kíván lenni a Motu proprio alkamazásában. A változtatásnak az a célja, hogy Isten népe közelebb kerüljön a liturgiához és a liturgia pedig Isten népéhez.