Ökumenikus emlékezés az örmény népírtásra: a vallásüldözöttek 80 százaléka ma keresztény

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Az ökumenikus szertartás során a János evangéliumából Jézus búcsúbeszédének ezt a részét olvasták fel: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” (Jn 14,1-4).

Az ember földi életének a célja a menny!

Koch bíboros a Mennyei Atya házának képéhez fűzte a gondolatait, hiszen ennek a háznak különös jelentősége van az emberek életében. Házunkat a földön rendszerint a magunk módján rendezzük be, saját kedvünkre, hogy élvezhessük az élet minőségét. Az evangélium szavai örömmel töltenek el bennünket és hálásak vagyunk Jézus ígéretéért, hogy az Atya házában sok hely van számunkra. Ez egyúttal ki is jelöli világosan az emberi élet célját, vagyis azt a tényt, hogy az ember földi zarándoklata teljességre akkor jut, amikor véglegesen Isten mellett lakik és közösségben él vele mindörökké.

Jézus számunkra a legeslegelső vértanú                         

A keresztény ember hiszi, hogy ez az ígéret már beteljesedett azok számára, akik olyan állhatatosággal követték őt, hogy részt nyertek a sorsában és ők a vértanúk - szögezte le beszédében Koch bíboros. Jézus szeretetté alakította a rajtuk gyakorolt erőszakot és életét adta az emberekért a kereszten, mert az ő keresztje a legradikálisabb formájú szeretet. Jézus számunkra a legeslegelső vértanú. Mint eredeti vértanúság, Jézus missziója egyidejűleg minden mártírium őstípusa annak, aki követi őt, vagyis aki részt vesz húsvéti misztériumában, miként ez megnyilvánult Szent István proto-mártír, vagyis első-vértanú esetében. István vértanúsága a szent iratok tanúsága szerint Jézus passiójának a megjelenítése, egészen a megbocsátás szaváig menően, ahogy Lukács evangélista hozza Jézus Atyjához intézett imájában a halála előtt: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34). Ugyanezt mondja István is a halála előtt imájában: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” (ApCsel 7,60).

A keresztény vértanúság megkülönböztető jele a szeretet      

Ahogy Jézus teljesen magára vette az Atya akaratát értünk emberekért, és meghalt irántunk való szeretetből, éppúgy a keresztény vértanú jellemzője, hogy nem keresi a vértanúságot önmagában, hanem azt a Jézus Krisztusba vetett hite következményeként fogadja. A keresztény vértanúság megkülönböztető jele tehát a szeretet. Minthogy a vértanú gyakorlatba ülteti át a szeretet győzelmét a gyűlölet és a halál felett, a keresztény vértanúság az Isten és a testvérek iránti szeretet legfőbb formájának bizonyul, ahogy azt a II. Vatikáni Zsinat tanítása hangsúlyozta: „A vértanúságot tehát – mellyel a tanítvány hasonlóvá válik a Mesterhez, aki a világ üdvösségéért szabadon fogadta a halált, és a vérontásban olyan lesz, mint Ő – az Egyház a legnagyobb ajándéknak és a szeretet legnagyobb próbájának tekinti. Keveseknek adatik meg, de mindenkinek készen kell lennie arra, hogy megvallja Krisztust az emberek előtt, s Őt az Egyház történelméből soha nem hiányzó üldözések közepette kövesse a keresztúton” (LG 42).               

A kereszténység mind jobban a vértanúk egyháza napjaikban is

A zsinat „a szeretetnek ezt a legfőbb bizonyítékát” elismeri nemcsak a katolikus egyház vértanúiban, hanem más egyházak és keresztény egyházi közösségek mártírjaiban is. Ez a mély elismerés mindjobban elterjedt a keresztények között, főként az utolsó évszázadban, melynek elején történt az örmény keresztények nagy és véres vértanúsága az örmény nép genocídiuma során, aminek emlékezetére összejöttünk ma – utalt Koch bíboros a közös imádság alapjára. Attól kezdve a kereszténység mind jobban a vértanúk egyháza lett, összehasonlíthatatlan módon. Valójában ma több vértanú van, mint az első századok keresztényüldözései során. A hitük miatt üldözött személyek nyolcvan százaléka keresztény. A keresztény hit ma a világon a leginkább üldözött vallás – állapította meg a Keresztények Egysége Pápai Tanácsának elnöke.

A keresztényeknek létezik már egy „közös martirológiuma”

Ez a helyzet ma együtt jár azzal a ténnyel, hogy minden egyháznak és keresztény egyházi közösségnek megvannak a maguk vértanúi. A keresztényeket ma nem azért üldözik, mert ortodox vagy keleti ortodox, katolikus vagy protestáns keresztények, hanem azért mert keresztények. A vértanúság ma ökumenikus és ezért a vértanúság igazi és valódi ökumenizmusáról kell beszélni. Koch bíboros utalt Szent II. János Pál pápának az ökumenizmusról szóló „Ut unum sint” kezdetű enciklikájára, hogy a keresztényeknek létezik már egy „közös martirológiuma”: „Az istenközpontú látásmód szerint nekünk keresztényeknek már megvan a közös Martirológiumunk. Ez magában foglalja századunk vértanúit is, akik többen vannak, mintsem gondolnánk, és mutatja, hogy nagyon mélyen Isten fönntartja a közösséget a megkereszteltek között a hit legnagyobb követelményében, mely az élet föláldozásában nyilvánul meg. Ha meg lehet halni a hitért, ez azt mutatja, hogy célba lehet jutni, amikor egy és ugyanazon igény különböző formáiról van szó” (UUS 84). A vértanúk ökumenizmusában – folytatta Koch bíboros – megtaláljuk a keresztények közötti egység alapját és remélni lehet, hogy a keresztény vértanúk segítenek a teljes egység megtalálásában. A korai egyház ilyen hitbéli meggyőződését fejezi ki a híres megállapításuk: „Sanguis martyrum semen Christianorum, a vértanúk vére új keresztények magja”. Ebből adódóan remélhetjük, hogy oly sok mai vértanú vére a jövőben Krisztus egyetlen Teste egységének magja lesz.

A vértanúság nem peremjelenség a kereszténységen belül, hanem az egyház sarokpontja               

Az örmény vértanúk megnyitották a szemünket erre a látásra a huszadik század elején történt véres harcok nyomán. Arra emlékeztetnek, hogy a vértanúság nem peremjelenség a kereszténységen belül, hanem az egyház sarokpontja. A vértanúság a kereszténység lényegi jegye, amiért is a kereszténység nem létezhet vértanúság nélkül, hiszen Krisztus követésével együtt jár a mártírium. A vértanú keresztény ugyanis nem egy nemes eszméért hal meg, legyen az akár az emberi méltóság legmagasabb ideálja, hanem Jézus Krisztussal együtt feszítik meg, ahogy a svájci Hans Urs von Balthasar mondta: „A vértanú meghal azért, aki már meghalt érte”. Az örmény vértanúk kiváltságos módon tettek tanúságot erről a krisztusi dimenzióról. Miként a világ történelmében az elő keresztény állam tagjai hűségesek maradtak az apostoli hitükhöz, és életüket adták Krisztusért. Az eredeti görög szó – „martüsz -tanúságtevő” – értelmében ők valóban nemcsak szóval tettek tanúságot, hanem hitüknek az életükkel adott konkrét válaszával. Példájukban az evangélium ígérete valóban beteljesedett, lakást vettek az Isten mellett, egy örökkévalóságra. Miközben hálát adunk példaszerű tanúságtételükért, kérjük egyúttal a közbenjárásukat földi zarándoklásunk számára – zárta homíliáját Kurt Koch bíboros, a Keresztények Egysége Pápai Tanácsának elnöke, az örmény népírtásra emlékező ökumenikus szertartáson mondott homíliájában.