Andrzej Koprowski atya, a Vatikáni Rádió egykori programigazgatója emlékére
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Andrzej Koprowski 1940. március 11-én Łódź-ban született,1956-tól 1961-ig a varsói egyetem bölcsész-hallgatója lengyel nyelv és irodalom szakon. Ezután lépett be a jezsuita rendbe. Filozófiát a rend krakkói főiskoláján, teológiát a varsói Collegium Bobolanumban tanult. 1969. június 24-én szentelték pappá. 1971 és 1979 között a Lublini Katolikus Egyetemen egyetemi lelkész, közben 1977-ben doktorátust szerzett. 1979 és 1983 között a varsói Bobolanum” rektora volt. Az említett lengyel jezsuita Bobola Szent András 1591 és 1657 között élt, amikor a lengyel - orosz háborúban kozákok elfogták és megölték. 1938-ban avatták szentté. Koprowski atya 1983–1989 között Rómában a Jézus Társasága általános rendfőnökének közép- és kelet-európai asszisztense. A rendszerváltás során 1989-ben nevezték ki a Telewizja Polska, a Lengyel TV újonnan létrehozott katolikus műsorainak főszerkesztőjévé. 1997-től hat éven át az észak-lengyel Mazóvia jezsuita rendtartomány vezetője. 2003-ban hívták Rómába a Vatikáni Rádió szolgálatára, ahol rövid ideig a programigazgató asszisztense majd utóda lett 2015-ig. Ekkor visszatért hazájába és Varsóban dolgozott. A közelmúltban kapott Covid-19 fertőzés következtében hunyt el január 29-én, múlt hét péntekén. Koprowski atya 2005. november 5-én lett a Vatikáni Rádió programigazgatója, miután elődjét P. Federico Lombardit XVI. Benedek pápa a rádió főigazgatójává nevezte ki.
II. János Pál pápa sokszor kikérte a véleményét
Lombardi atya a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában méltatta egykori kollégáját: Koprowski atya „a jezsuita lelki életnek nagyon jelentős személyisége volt, aki nagy tapasztalatot szerzett a lengyel nemzeti katolikus televízió és rádió irányításában, az egyetemi hallgatók lelki vezetésében, az egyetemi oktatásban és a rendtartomány irányításában. Komoly és felelős megbízatásokat töltött be, személyesen ismerte II. János Pál pápát még lengyelországi tevékenysége idejéből és aki aztán pápaként több alkalommal meghívta őt magához, olykor közös ebédre is, hogy meghallgassa a véleményét”. Lombardi atya a riportban elmondja, hogy páter Koprowski Rómába indulása előtt, 65 éves korában, rákos daganattal súlyos műtéten esett át, ezért élete hátralévő részét Isten kegyelméből „ráadásnak” tartotta és azt hálás köszönettel élte meg. A rádióban programigazgatóként nagy figyelmet szentelt a helyi egyházaknak és különösen azok iránt volt fogékony és segítőkész, akik éppen csak „elindultak”. Gyakran beszélt az „egyház dinamizmusáról”, megújulásának a benső erejéről. Tudatában volt a jelenlegi mély társadalmi és technikai változásoknak, de „a választ ezekre a kihívásokra az egyház mély lelki örökségében kereste”. „Az utóbbi években, amikor a Ratzinger-Alapítvány ügyeiben Lengyelországba látogattam, mindig felkerestem őt és kikértem a véleményét, főleg a lengyel témák esetében. Már nem volt hivatalban, de talán éppen ezért tudott az objektív szempontokon túl szabad, személyes és mégis felelős válaszokat adni” – emlékezett vissza Lombardi atya.
Kezében bottal és ételhordóval, arcán derűs mosollyal
Szerdán reggel P. Krzysztof Oldakowski jezsuita, a Vatikáni Rádió lengyel adásának vezetője mutatott be szentmisét a Canisius rendházunk kápolnájában, amikor együtt imádkoztunk egykor rádiós elöljárónk lelkiüdvéért. Krzysztof atya személyes és baráti hangon emlékezett páter Koprowskira, aki neki többszörösen elöljárója, így többek között tartományfőnöke is volt. „Koprowski atyát nagyon szerették, nemcsak a jezsuita rendtársak, hanem a lengyel tv és rádió munkatársai is, mert először mindig az ő mély emberi szeretetét tapasztalták meg. Utolsó pillanatig látogatta és segítette idős és beteg édesanyját. „Emlékszem – szólt Oldakowski atya visszaemlékezése –, hogy a Bobola kollégiumban ebéd után ételhordóba kérte édesanyja számára a levest és főként a főzeléket és így indult el Anyukájához, egyik kezében a bottal, másikban az ételhordóval. Ami soha nem változott, az arcának a bíztató mosolya. Ezt mindenkinek odaajándékozta. Nyugodjék Isten derűs békéjében!”
