Az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció jegyzéke Isten Szava vasárnapjáról
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció jegyzékének célkitűzése, hogy „Isten Szava vasárnapja fényénél tudatosítsa a Szentírás jelentőségét a hívek életében, kezdve Isten Szava liturgikus meghirdetésével, mely élő párbeszéd-kapcsolatot teremt Isten és Népe között”. A jegyzék mindenekelőtt figyelembe ajánlja a „szentmise-olvasmányok rendjének általános rendelkezéseit (praenotanda), melyek összefoglaló jelleggel mutatják be Isten Szavának teológiai, liturgikus és pasztorális alapelveit a szentmise, a szentelmények és a zsolozsma végzésekor”. A tíz pontból álló jegyzék legfontosabb gondolatai a következők:
Isten Szava hirdetésének és magyarázatának méltósága
A liturgiában felolvasott szentírási üzenet révén Isten szól a népéhez, Krisztus maga hirdeti meg az örömhírét, melynek csúcspontja az evangélium felolvasása, amit jól kihangsúlyozhat a bevonulás az evangéliáriummal és annak oltárra helyezése. A szentmise olvasmányos könyve, a lekcionárium, a miseolvasmányok rendjével Isten Szava egészének megismerésére vezet. Éppen ezért kell figyelembe venni az adott olvasmányokat, illetve azokat nem szabad mással helyettesíteni. Használjuk a liturgia számára készített szentírásfordítást - buzdít a jegyzék és külön ajánlja a válaszos zsoltár énekelt formáját, amivel az imádkozó egyház válaszol az Urának. A homíliák az elhangzott Isten Szavából induljanak ki és a liturgikus év során összefüggően fejtsék ki a hit titkait. A lelkipásztorok nagy felelőséggel értessék meg a hívekkel a Szentírás üzenetét. Biztosítsanak különleges helyet a csendnek, hogy a meditáció, az elmélkedés révén elmélyíthessék a szívükben Isten Szavát. Az egyház mindig is nagy jelentőséget tulajdonított azoknak a személyeknek (pap, diakónus és lektor), akik felolvassák Isten Szavát. Ez a szolgálat azonban mély benső és külső felkészülést igényel, hogy méltó módon hirdessék a Szentírás szövegét, kerülve mindenféle rögtönzést (improvizálást).
A liturgikus tárgyak és használatuk méltósága
Legyen az egyház gondja, hogy a felolvasóhelynek (ambó) megfelelő méltóságot biztosít, az oltárral összhangban, hiszen az egyik Isten Szavának, a másik Isten Testének az asztala. Az ambónál olvassák és éneklik az olvasmányokat, a zsoltárt, az evangéliumot, a húsvéti Exultet öröméneket, itt hangzik fel a hívek könyörgése, de kevésbé alkalmas ez a hely a hirdetésekre, technikai közlésekre. A liturgikus olvasmányos könyvek anyaguknál és használatuknál fogva szítsanak tiszteletet Isten misztériuma iránt, ezért méltatlan dolog közönséges lapok, fénymásolatok vagy éppen segédkönyvek használata, szabályos liturgikus könyvek helyett. A jegyzék ajánlja, hogy Isten Szava vasárnapja közelében tartsanak olyan találkozókat, melyek felkészítenek a Szentírás értékelésére és megértésére, ahogy az Egyház imádságban olvassa folytatólagosan Isten Szavát. Isten Szavának a vasárnapja egyúttal jó alkalom arra, hogy elmélyítsük a Szentírás és az Imaórák Liturgiája, a Szent Zsolozsma közötti kapcsolatot, ezzel is segítve a reggeli és esti dicséret közösségi imádkozását.
Kövessük Szent Jeromos példáját
Az egyház számos szentje között, akik valamennyien Jézus Krisztus evangéliumának a tanúságtevői, javasolhatják Szent Jeromos példáját, aki különlegesen nagy szeretetet tanúsított a Szentírás iránt. Az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció jegyzéke „Isten Szava vasárnapjáról”, Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű apostoli leveléből vett idézettel zárul: „Az egész evangelizáció Isten meghallott, átelmélkedett, megélt, ünnepelt és tanúsított szavára épül. A Szentírás az evangelizáció forrása. Éppen ezért állandóan nevelődnünk kell az ige meghallására. Az Egyház nem evangelizál, ha nem engedi, hogy folyamatosan evangelizálódjon. Elengedhetetlen, hogy Isten szava „egyre inkább minden egyházi tevékenység szíve legyen” (EG 174).
