Új vatikáni dokumentum jelent meg a plébániai közösségek megújulásáról

Gedő Ágnes / Isabella Piro – Vatikán

Az egyházban mindenkinek jut hely, mindenki megtalálhatja a saját helyét hivatásának megfelelően: ez a lényege az új vatikáni dokumentumnak, mely alapvető jogi újdonságokat nem tartalmaz. Ehelyett az érvényben lévő szabályozás jobb alkalmazására törekszik, elősegítve a megkereszteltek közös felelősségét, a lelkipásztori odafigyelést és a plébániák közötti együttműködést. A dokumentumból világosan kitűnik, hogy sürgős szükség van a missziós megújulásra, a plébánia lelkipásztori megtérésére, hogy visszanyerje azt a lendületet és kreativitást, mely nyitottá teszi kifelé, valamennyi megkeresztelt hozzájárulásával.

Misszió és plébánia, a közösség tevékeny szerepe

Az instrukció 11 fejezetből áll, két fő részre osztható: az első hat fejezet a lelkipásztori megtérés témakörét fejti ki alaposan, a misszió lényegét, illetve a plébánia értékét a mai világban. A második rész (7-11. fejezet) a plébániai közösségekről szól, a benne rejlő különféle szerepekről és a vonatkozó szabályozás alkalmazási módozatairól.

Minden megkeresztelt vállaljon részt az evangelizálásban

A Papi Kongregáció július 20-án tette közzé az instrukciót, mely június 29-én kelt a Vatikánban. A dokumentumot bevezető közleményben kifejtik, hogy a plébániai közösségek lelkipásztori gondozása, a hívek nagyobb részvétele, valamint a papi és világi szolgálatok témájának újragondolásáról szól, bevonva valamennyi megkereszteltet a közös felelősségbe. A világ számos püspöke kérésének eleget téve dolgozta ki a dikasztérium a kánonjogi-lelkipásztori instrukciót. Ez a plébániai közösségek megreformálását célzó különböző tervekre és az egyházmegyék újraszervezésére vonatkozik, melyek már folyamatban vannak vagy még csak terv szintjén léteznek. Ehhez kapcsolódik a lelkipásztori egységek és térségek témája is. A dokumentum tehát azokat a lelkipásztori döntéseket igyekszik szolgálni, melyeket egyes papok egy ideje meghoztak és Isten népe megtapasztalt, hogy ezáltal hozzájáruljon e döntések mérlegeléséhez, összehangolva a partikuláris jogot az egyetemes joggal.

Fontos a plébános szerepe, de a diakónusoké és a világiaké is

Ebben az összefüggésben megerősíti a plébános, mint a közösség saját lelkipásztorának szerepét, ugyanakkor érvényre juttatja a diakónusok, a megszentelt világiak, a világi hívők szerepét is a lelkipásztori szolgálathoz kapcsolódóan. Ők ugyanis arra hivatottak, hogy tevékeny részt vállaljanak – saját hivatásuknak és szolgálatuknak megfelelően – az egyház egyetlen nagy evangelizáló küldetésében – áll a Papi Kongregáció közleményében.

Gyakorlati megfontolások a papi, diakónusi, világi szolgálatokról

Az instrukció többek között olyan gyakorlati megfontolásokat tartalmaz, mint hogy a plébánosi szolgálat - melyet csak és kizárólag felszentelt pap végezhet - szóljon határozatlan időre, hiszen a közösséget egy életen át kell szolgálnia. Ő rendelkezik a plébánia anyagi javaival, képviseli jogilag a közösséget. 75 éves korában a pap kérvényezze a nyugdíjazását. A diakónusokat ne tekintsék félig papnak, félig világiaknak, hiszen ők is részesültek az egyházi rend szentségében. Vállaljanak szerepet az evangelizálásban, a szeretetszolgálatban, a javak kezelésében, az evangélium hirdetésében és a miseszolgálatban. Kerülendő tehát a klerikális és a funkcionalista megközelítés – utal a dokumentum Ferenc pápa szavaira.

Világiak oltárszolgálata

A plébániához tartozó megszentelt világiaktól Krisztus radikális követését kéri az instrukció, vagyis nem annyira a cselekvést, mint inkább a hiteles tanúságtételt várja el. A világi hívektől aktív részvételt várnak az egyházi szolgálatban. Megfelelő képzést követően lehetnek lektorok és akolitusok (vagyis végezhetnek oltárszolgálatot). Ezt avatásuk után végezhetik állandó jelleggel, hiszen teljes szeretetközösségben állnak a katolikus egyházzal, amennyiben példamutató életet élnek. Különleges alkalmakkor, szentszéki jóváhagyással az illetékes püspök megbízhatja őket az igeliturgia vezetésével, temetéssel, kereszteléssel, a házasságkötés szertartásán való szolgálattal, illetve szükség esetén templomi prédikációval. Semmi esetre nem mondhatnak ugyanakkor homíliát a szentmiséken.

Gazdasági és lelkipásztori tanács a plébániákon

Az anyagiakra is kitér a Papi Kongregáció új dokumentuma. Minthogy a plébániai javak a közösség és nem a plébános tulajdonát képezik, gazdasági tanács felállítását javasolja, melyet a plébános vezet és legalább három tagja van. A tanács feladata a közös felelősség, az átláthatóság, illetve az egyház szükségleteinek kiszolgálása. Hasonlóképpen javasolja az instrukció a plébániai lelkipásztori tanács felállítását, mely távolról sem a bürokráciát hivatott növelni, sokkal inkább a közösségi szellemet, kiemelve Isten népének központi és aktív szerepét az evangelizálásban. Fő feladata gyakorlati javaslatok keresése és tanulmányozása a lelkipásztori és karitatív kezdeményezésekre a plébánián belül, összhangban az egyházmegyével. A javaslatok megvalósításához a plébános jóváhagyása szükséges.

A szentségek kiszolgáltatása szabad felajánlásra történjék

A dokumentum záró fejezete a szentségek ünneplésére, illetve a hívek felajánlásaira vonatkozik. Aláhúzza, hogy az adakozás mindig önkéntes kell, hogy legyen, nem szabad elvárni, egyfajta adónak vagy díjnak minősíteni. A szentségi életet nem szabad kiárusítani, nem szabhatnak hozzá ártáblázatot, nem lehet alku vagy kereskedés tárgya. Ehelyett a papokat felszólítják, hogy példamutatóan használják a pénzt, éljenek józan életet, kezeljék átláthatóan a plébániai javakat. Ily módon fogékonnyá tehetik a híveket, hogy szívesen hozzájáruljanak a plébánia szükségleteihez, mely az övék is.

Az eddigi szabályozás

Itt jegyezzük meg, hogy a Papi Kongregáció jelenlegi dokumentuma az 1997-es, illetve a 2002-ben kiadott instrukciókat követi, melyek a világi hívek és a papok együttműködéséről, valamint a plébánia vezetéséről szóltak.