VATIKÁN

2. nagyböjti elmélkedés Aricciában: Egészséges utópiákat ápoljunk magunkban és élesszük föl a Krisztussal való találkozás parazsát

Harmadik napjához ért Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlata, a Róma közelében található Ariccia Isteni Mester lelkigyakorlatos házában. A bencés atya hétfőn délután arról beszélt, hogy föl kell élesztenünk magunkban Isten karizmájának lángját, és készen kell állnunk a lelki újjászületésre minden életkorban.

Gedő Ágnes/Barbara Castelli – Vatikán

A második elmélkedés témája: „Azért vagyunk itt, hogy leheletünkkel felélesszük a parazsat”. Mint ismeretes, Bernardo Francesco Maria Gianni, a firenzei San Miniato al Monte bencés kolostor apátja az elmélkedések témáját Mario Luzi 1997 decemberében írt „Ezért vagyunk itt” című költeményéből választotta: „Az égő vágyak városa” – Húsvéti pillantásokért és gesztusokért a világ életében. A költeményekkel, idézetekkel átszőtt és álmokkal gazdagított elmélkedések a remény és a bizalom parazsának felélesztését célozzák. Giorgio La Pira alakja, aki a béke fáradhatatlan építője volt, és Mario Luzi költészetének megszólító ereje, valamint Romano Guardini üzenete egyaránt nagy hatást vált ki a hallgatóságban. Az elmélkedések vezérfonala a toszkán város, Firenze, és rajta keresztül egy evangéliumi szemléletű kitekintés az összes városra, hogy azok a szeretet, a béke és az igazságosság égő helyei lehessenek. Olyan hely, ahova eljár az Úr.

Feléleszteni Isten karizmájának lángját

Az olivetánus ághoz tartozó bencés apát arról beszélt a pápának és a Római Kúria tagjainak, hogy Jézus szeretetének tüzét valamennyiünknek őriznie kell. Nagyböjt idején lehetőséget kapunk arra, hogy felszítsuk a lángot, ami a beletörődés, a megszokás, a langyosság miatt kevésbé izzik – amint arra maga a Jelenések Könyve is rámutat. „Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj!” (Róm 11,20) Szent Pálnak a rómaiakhoz írt levele emlékeztet minket: Isten ajándékai és meghívása visszavonhatatlanok. De hogyan gondolhatjuk, hogy nem kell szenvedélyesen keresnünk a fűtőanyagot ahhoz, hogy égjen a hivatásunk lángja, melyet kaptunk?

Az elbizakodott azt hiszi, hogy nincs szüksége semmire

Úgy tudjuk életben tartani ezt a lángot, ha imádkozunk, meghallgatjuk Isten szavát, táplálkozunk a szent és isteni Oltáriszentségből, radikális testvériséget élünk meg, amely által az isteni élet utat talál hozzánk. Ez pedig a Szentlélek erejének misztikus megnyilvánulása – magyarázta a bencés apát. A Szentlélek erejének lehelete, amely átalakítja gyengeségeinket, törékenységünket, és képessé tesz rá, hogy újra felélesszük az égő vágyak lángját.

Részesei leszünk a húsvéti eseménynek

Giorgio La Pira, vagyis a remény prófétájának a szavait idézve a lelkigyakorlat vezetője emlékeztetett: az ember öregen is megszülethet. Ez akkor következik be, ha ráébredünk arra, hogy „szükségünk van a szükségre, és vágyunk a vágyra”. Amikor valóban részt veszünk ebben a húsvéti eseményben, amely egy hiteles, felülről jövő újjászületés. Ezáltal újra rácsodálkozunk a bensőnkben lévő szimfóniára, a sokszólamú lelkiségre, amelyik sokkal gazdagabb, mint azt az órával mérhető mechanikus idő sugallhatná nekünk. Szent Pál a Korintusiakhoz írt második levelében nagyon szemléletesen, lelki és emberi igazsággal mutat rá: „Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul” (2Kor 4,6).

Álljunk ellen a világ hamujának

Nem szabad megadni magunkat a külső-belső romlásnak, hamunak, mert ez a második teremtés minden emberben megvalósulhat, egy szón vagy egy eseményen keresztül. Ez a távlat visszaadja az emberi lét méltóságát, ami nem merülhet ki egy bűnös öntetszelgésben. Éppen ellenkezőleg, egy olyan nyugtalanságot kell keltenie bennünk, ami bárhol és bármikor Húsvétot teremt. Olyan távlatban, amit a városi együttélésben szemlélünk, mert ott fészkel a nagy kísértés, hogy egyedül érezzük magunkat, mint a tehetetlen hamu, mely az új nemzedékek felrobbant, reményei és álmai után maradt. Nem szabad tehát azonnali eredményeket hajszolni, egy könnyű, gyors és rövidéletű politikai hozadék reményében. Új dinamizmusokat kell létrehozni a társadalomban, amelyek felvirágoztatják az emberi nemet.

Egy új kezdet lehetősége: egészséges utópiák

Az élet persze megszokás, mint egy kényszer, egy óra, de mindig ott van a döntés pillanata. Ez pedig a kezdet ereje, az újdonság ereje, amelyik a lélekből, a szívből születik. A döntésben megnyilvánul az ember szabadságának lényege, aminek Krisztus példáját kellene követnie, nem pedig csalódott és boldogtalan embereket, akik cinikusan nem remélnek az életben, és minden lelkesedést lehűtenek azzal, hogy semmilyen ügy nem ér annyit, hogy rááldozzuk az életünket. Ne hallgassunk az öregszívűekre, akik elfojtják a fiatalkori eufóriát. Azokhoz az öregekhez menjünk, akiknek remény csillog a szemében. Tápláljunk magunkban egészséges utópiákat – buzdított a bencés apát. Isten azt akarja, hogy vele együtt úgy tudjunk álmodni, mint Ő, mialatt a valóságra figyelve járjuk utunkat. Álom, tűz, láng. Egy másik világot álmodjunk, és ha az álom kihunyt, akkor álmodjuk újra. Merítsünk a kezdetetek emlékeiből, abból a parázsból, amelyik egy talán nem túl jó élet után ott bújik meg a Jézussal való első találkozás hamvai alatt – zárta a pápának és a Római Kúriának tartott második nagyböjti elmélkedését Bernardo Francesco Maria Gianni, a firenzei San Miniato al Monte bencés kolostor apátja.