VI. Pál pápa szentföldi zarándokútja - 2. rész: Ahol János keresztelt és Lázár házánál

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán   

Damaszkuszt is meglátogatta volna a pápa

VI. Pál pápa szentföldi útját az Államtitkárság beosztottja, a francia Jacques Martin prelátus készítette elő, teljes titokban. A pápa kifejezett kérése volt, hogy zarándokútján szeretne megállni Damaszkuszban is és a Népek Apostolának a nyomdokaiba lépni. Annál is inkább, mert megválasztásakor az ő nevét vette fel, de akkor a terv, Szíria fővárosába látogatni, kivitelezhetetlennek tűnt.

Lelkigyakorlat indulás előtt 

A zarándokútra a pápa alaposan fel akart készülni, ennek jegyében felkérésére Giulio Bevilacqua oratoriánus atya lelkigyakorlatot tartott a Szentatyának és kísérete minden tagjának. A szentföldi ferences Kusztódiára bízta a Vatikán a különféle egyházi szertartások előkészítését és ők gondozták az információs központot is, melynek az utazásról hírt adó újságírók sokaságát kellett tájékoztatnia.              

Rómában a köztársági elnök és a kormányfő búcsúztatta  

1964. január 4-én szokatlanul fagyos idő járta Rómában, amikor az Apostoli Palota pápai lakosztályában fény támadt. Ennek ellenére a Szentatyát reggel hét órakor ezrek fogadták és búcsúztatták a Szent Péter téren. A Fiumicino repülőtérről a pápa az Alitalia gépével indult, melynek farok-szárnyát a Pápai Állam színeire, sárga-fehérre festették. Minden új volt, nem volt előzménye az utazásnak, aminek külön rangot adott, hogy a pápa nem egy országot látogatott meg, hanem a Szentföldet, Jézus Krisztus egykori hazáját kereste fel, mely akkor és jelenleg is Izrael, illetve Jordánia területén feküdt. A pápa repülőtéri búcsúztatására megjelent Antonio Segni köztársasági elnök és Aldo Moro miniszterelnök.

A jordániai fővárosban szállt le a pápa gépe  

VI. Pál repülőgépe Jordánia fővárosában, Ammánban landolt, ahol érkezésekor Husszein uralkodó, Jordánia királya fogadta és egy olajfából készült emlékplakettel ajándékozta meg. Hideg volt, a repülőgép késett és a repülőtéri fogadóteremben tartott hivatalos ceremónia csak pár percig tartott. A katonai egyenruhát viselő jordániai király láthatólag mély megindultsággal köszöntötte a fehér reverendás pápát, aki így szólt: „Aki szeretni akarja az életet és boldog napokat akar látni, keresse a békét és kövesse azt”. A rövid találkozás után a pápai konvoj a mintegy 70 kilométerre fekvő Jeruzsálembe indult. Husszein király repülőgépről követte a határig a pápai menetet. 

Diplomáciai háttér

Hogy miért is kellett Jordániába repülnie a pápának, azt a kor diplomácia helyzetéből érthetjük meg. 1964-ben nem létezett még nagykövetség és apostoli nunciatúra szintjén kapcsolat a Szentszék és Izrael között. Erre még harminc évet kellett várni, amikor II. János Pál pápa alatt eljött az ideje a két fél közötti Alapmegegyezés aláírásának. Erre 1993. december 30-án került sor, majd a megállapodás a rögzített módon 1994. május 10-én lépett életbe.

Az utat az Útkészítő szolgálati helyének meglátogatásával kezdte

Az út mentén amerre a pápa elhaladt, emberek álltak sorfalat és kinyújtott kézzel, lelkesen integetve köszöntötték a római pápát. Délután 15 óra 20-kor a Jordán folyó partja jelentette az első állomást. Azon a helyen állt meg VI. Pál pápa, ahol a hagyomány szerint Keresztelő János, az Útkészítő próféta megkeresztelte Jézust. A Szentatya fehér kabátban és piros kalapban közeledett a folyóparthoz. Csúszott a talaj, de ő mindenáron közel akart menni a vízhez, hogy szinte kezével érinthesse azt. Meg is ingott többször, de két testőre erősen tartotta a karjait. A Jordán vize örvényezve került meg egy sziklát és amikor a pápa a parton állt, a zarándokvezető előénekelte a Pater Nostert, a Miatyánkot, majd az imádság után a Szentatya áldást adott.

Betánia olajfaligetében Lázár házánál 

A Jeruzsálembe vezető pápai zarándokút második állomása Betánia volt, az Olajfák hegye közelében fekvő kicsi falu. VI. Pál pápa a szentföldi ferences Kusztódia szerzetesei kíséretében látogatta meg Lázár egykor házának a maradványait. Imádságra a szomszédos kis sárga kápolnába tért be, majd onnan kilépve egy fehér galambot szabadon engedett. A gesztus az olajfák ágaira utalt és azok béke szimbólumára.          

A Szent Város falainál…

Aztán tovább folytatódott a zarándokút Júdea pusztáján át, ahonnét már messziről láthatta a pápa a Szent Város falait. Igaz, hogy ezek már nem eredeti dávidi, sem pedig az utána újjáépített falak, mert a most látható várfalat a 16. század elején a várost elfoglaló oszmán-törökök I. Szulejmán parancsára újraépítették. Ekkor nyerte el az óváros a jelenlegi szerkezetét.

A damaszkuszi kapun át

Már esteledett, a nap éppen lebukott a tenger felé, amikor az észak-keletről érkező, pápai zászlócskával díszített autó behajtott Jeruzsálembe. A damaszkuszi kapun Jordánia és a Szentszék zászlói lengtek, a kapu fölé pedig VI. Pál és Husszein király fekete-fehér nagy fotóit helyezték. Ahogy megérkezett a pápa, azonnal körülvette a tömeg és ettől kezdve senki sem tudta biztosan garantálni a pápa épségét. Mégis minden a legnagyobb rendben történt. Valaki mégiscsak oltalmazta Szent VI. Pál pápa jeruzsálemi zarándokútját.