Dokumentumfilm egy papról, aki a szegénységet reménnyé alakította

Somogyi Viktória / Massimiliano Menichetti – Vatikán

Van, aki „harcos szentnek” vagy a „csodák emberének” nevezi Paolo Pedro Opeka atyát. A szenvedők iránti szeretetéről szóló történet körbejárja a földet. Elviszi a hit és Krisztus arcának erejét a világ perifériáira. A lazarista misszionárius szlovén származású argentin.

Madagaszkár

1975-ben került Madagaszkárra, ahol megismerte emberek ezreinek kétségbeesettségét és szegénységét, akik a szemétdombon éltek. A szerzetes nem fogadta el ezt a helyzetet: a gyengék mellé állt és különböző projekteket indított útjára, többek között a remény városa, Akamasoa kezdeményezést. Az „akamasoa” madagaszkári nyelven „jó barát”-ot jelent. A sziget fővárosában Antananarivóban nemcsak szemét van, amelynek turkálásával foglalkoznak sokan, hanem ott magasodik egy kőhegy is.

Az első kőműves

Pedro atya volt az első kőműves, aki murvává törte a kemény követ, hogy azt építkezésre lehessen használni. Ezzel továbbadta azt a mesterséget, amelyet apjától tanult, a kőművességet, valamint a reményt. Évekkel később ennek eredményeként átalakította a jövőt. Több mint 23 ezer ember, aki egykor a szemétturkálásból élt, ma falvakban él, ahol biztosítva van számukra az orvosi ellátás, az óvoda és az iskola illetve parkok veszik körül a házakat.

Az emberi méltóság és az újjászületés a középpontban

A lazarista szerzetes történetét feldolgozták egy dokumentumfilmben, amelyet most a Vatikánban is bemutattak. A rendezvényt Szlovénia szentszéki nagykövetsége és a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériuma szervezte. Jože Možina, a szlovén állami televízió újságírója a film képeit úgy válogatta össze, hogy az emberi méltóságra és az újjászületésre helyezze a hangsúlyt – Opeka atya életéhez hasonlóan –, nem a szenvedésre és a pusztulásra, ahogy az gyakran történik.