Keresés

Leonardo Sandri bíboros látogatása a Szentföldön Leonardo Sandri bíboros látogatása a Szentföldön 

Mindannyian Jeruzsálemben születtünk. Sandri bíboros a Szentföld védelméről

November 26-án kezdődött a szentföldi biztosok és a vatikáni képviselők 4. nemzetközi kongresszusa, melynek december 2-ig Jeruzsálem ad otthont. Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa a Szent Sír-templomban mutatott be szentmisét hétfőn, majd a Szent Megváltó kolostorban tartott előadásával nyitotta meg a kongresszust.

Gedő Ágnes – Vatikán

A Szentföld védelme keresztény kötelesség

Megváltásunk szent helyeinek gondozása, és e föld mai lakóinak, „az élő köveknek” a tényleges támogatása nem lehet kérdés a keresztények számára. A szentföldi biztosok nem pusztán a rászoruló testvérek és a misszionáriusok segítésével foglalkoznak, hanem sokkal inkább annak a mélyebb identitásnak a megőrzésével, amely szerint Jeruzsálem valamennyiünk szülőhelye – fogalmazott nyitó beszédében Sandri bíboros.

Jeruzsálem státuszának megőrzése

A vatikáni főpásztor idézte Szent VI. Pál „Nobis in animo” – kezdetű apostoli buzdítását, amely 1964-ben jelent meg. Tanítása rendkívül időszerű, semmit nem veszített érvényességéből, sőt, még sürgetőbbé vált. „A jeruzsálemi egyház kiemelt helyet foglal el a Szentszék és az egész világ aggodalmaiban, míg a szent helyek iránti érdeklődés – főként Jeruzsálem városa esetében – a nemzetek és főbb nemzetközi szervezetek magas rangú ülésein is megmutatkozik, hogy megóvják épségét és garantálják a szabad vallásgyakorlást.”

Keresztények, zsidók és muzulmánok egyenrangú állampolgárok

Szent VI. Pál pápa így folytatta 54 évvel ezelőtt: „Az elhúzódó közel-keleti feszültség és a béke felé vezető döntő lépések hiánya súlyosan és folyamatosan fenyegeti nemcsak az ott élő népek nyugalmát és biztonságát – illetve a világ egészének békéjét -, hanem azokat az igen becses értékeket, melyek az emberiséghez tartoznak. A világos, nemzetközileg elismert és garantált jogi alapot nélkülöző helyzetek kialakulása csak tovább nehezíti a méltányos és elfogadható összetételt, amely mindenki jogait figyelembe venné: gondoljunk itt elsősorban Jeruzsálemre, a szent városra, az egyistenhívő vallások fővárosára (…), amelyben Krisztus követői, a zsidókkal és a muzulmánokkal egyenlő szinten teljes értékű állampolgároknak kell, hogy érezzék magukat”.

Keresztények nélkül a Szentföld múzeummá válik

Szent VI. Pál „Nobis in animo” – kezdetű apostoli buzdításában azt sem rejtette véka alá, hogy a szentföldi keresztény közösségnek, noha élő egyház, számos fájdalmas próbatételt kellett kiállnia. Ezek között is első helyen említette a belső megosztottságot, majd a külső üldözést és az elvándorlást. Ennek következtében a közösség meggyengült, nem képes önmagát fenntartani, ezért erkölcsi és anyagi segítségünkre szorul. „Ha jelenlétük megszűnne, kihunyna a kegyhelyeken az élő tanúság melege, a jeruzsálemi keresztény szent helyek és maga a Szentföld múzeumra hasonlítana.” Szent VI. Pál meggyőződéssel vallotta, hogy „Az évszázadok során a Szentföldön született különböző civilizációknak össze kell tartaniuk (…) és ebben a közelítő folyamatban a szentföldi keresztények jelenléte a zsidókéval és muzulmánokéval együtt az egyetértés és a béke együtthatója lehet.”

A ferences kusztódia feladatai

Leonardo Sandri bíboros a szentföldi biztosok kongresszusán szólt a ferences kusztódia szerepéről is. A ferencesek gondozzák a kegyhelyeket, az ő hatáskörükbe tartoznak a lelkipásztori, segítő, nevelési és szociális tevékenységek. A Keleti Egyházak Kongregációja garantálja, hogy a világ minden tájáról adakozó keresztények segítsége eljusson a többi katolikus közösséghez is: a Palesztinán, Cipuros, Izraelen és Jordánián kívüli latin hívekhez, illetve a keletiekhez, mint a koptok, maroniták, melkiták, szírek, káldok és örmények. Az adományokat 65%-ban a kusztódiának és 35%-ban a kongregációnak juttatják.

Az egész keresztény világ segít a Szentföldnek

Örömmel mondta el a vatikáni bíboros, hogy a Szentföld iránti felelősségét nagyon sok keresztény átérzi, függetlenül anyagi helyzetétől igyekszik segíteni testvérein. Nápolyban még a mai napig szinte házról házra gyűjtik az adományokat. A Hong Kong-i szentszéki képviseletre a kontinentális Kínából is érkeznek felajánlások, de még a háború sújtotta Irakban sem feledkeznek meg az üldözött és szenvedő keresztények arról, hogy adakozzanak a Szentföld javára. Mindez kézzel foghatóvá teszi előttünk, hogy Krisztus nemcsak feltámadt és él, hanem hogy az általa adott evangélium is él, és megérinti, megtéríti az emberek szívét a találkozásra.

27 november 2018, 14:25