Interjú Pál József Csaba temesvári püspökkel a romániai püspökök ad limina látogatásáról

Gedő Ágnes - Vatikán

Nem kényelmes dolog tanúságtevőnek lenni

Nagy öröm volt találkozni a Szentatyával, ez volt az ad limina-látogatás csúcsa, a leginkább várt nap. Csütörtökön korán reggel a vatikáni Szent Márta-házban szentmisén vettek részt a pápával, amelyet az egyszerű, testvéri lelkület jellemzett. Homíliája megérintette a főpásztorokat, ahogy Pál József Csaba püspök fogalmazott: minden szava mögött érezhető volt a személyes meggyőződés. Különösen megragadó volt az a felhívása, hogy tanúságtévő életet kell élnünk. Nem könnyű tanúságot tenni, hiszen sokan moroghatnak, zúgolódhatnak azok, akiket zavar, bánt a tanúságtétel, mert azt érzi, hogy változniuk kellene. 

Pápai audiencia: egyszerűség, testvéri légkör

Kevéssel 11 óra után fogadta Ferenc pápa a romániai püspököket. A kihallgatást is az egyszerűség jellemezte, körülülték a pápát, aki őszinte, nyílt párbeszédre buzdította őket. Ne féljenek a kritikát sem elmondani. Sok mindenre kitértek a romániai helyzettel kapcsolatban. A Szentatya nagyon figyelt, sok mindenre válaszolt, néha humorosan is. Azt éreztük, hogy ő a mi Szentatyánk és ismeri a helyzetünket - mondta a püspök.

Pál József Csaba püspök ezután az ad limina-látogatás azon részéről beszélt, amely az egyes vatikáni kongregációknál, dikasztériumoknál zajlik. A szokásnak megfelelően a püspökök fölkeresik az illetékes szerveket (összesen 10-et), a Püspöki, Papi, Hittani, Keleti Egyházak, Szentté avatási Kongregációt, az Államtitkárságot, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsát, de jártak többek között a Kommunikációs Dikasztériumnál is. Az összbenyomás a valamennyi intézménynél a testvéri, emberi légkör volt. Arra kérték a püspököket, hogyha ügyeikben a Vatikánhoz fordultak és nem kapnak választ, nyugodtan sürgessék meg, kérdezzenek rá, hol akadt el az ügyük, hiszen emberek vagyunk és szívesen segítenek. 

Megélni az egységet a püspökök között

Az ad limina-látogatás egyben jó alkalom arra, hogy jobban megismerjék, értékeljék egymás munkáját a püspökök, akik jellemzően évente kétszer ülnek csak össze. Rómában viszont együtt látogatják az intézményeket, együtt imádkoznak, étkeznek, közös programokon vesznek részt, több beszélgetésre nyílik alkalom. Római, görögkatolikus, román és magyar püspökök egy-egy lépéssel közelebb kerülnek az egység elmélyítéséhez.

Látogatás a Német-Magyar Kollégiumban

A magyar püspökök egy szép estét töltöttek el a Collegium Germanicum et Hungaricumban, ahol együtt vacsoráztak és beszélgettek az ott tanuló magyar papokkal, papnövendékekkel. Szép volt látni, hogy a Magyarországról, Szlovákiából, Szerbiából vagy Romániából érkező magyarok hogyan építik a kapcsolataikat, az összetartozást a tanulmányi évek alatt. 

Az ad limina-látogatás egyik kicsengő mondata a temesvári püspök számára: Egyesítsük az erőinket! 

Fontos kapcsolatban lenni egymással

Minden egyházmegyében munka folyik, de jó, ha tudnak egymástól tanulni, tapasztalatokat cserélni, odafigyelni egymásra. Ami a tömegkommunikációt illeti, fölmerült az igény az együttgondolkodásra, egy országos fórum létrehozására - akár több nyelven is. Egy kis csoportot alakítva együtt gondolkodni, közös sajtónyilatkozatokat kiadni. Ennek még nincs kialakult formája, de ahogy a Szentatya is említette, fontos hálózatban lenni, kapcsolatban lenni egymással. 

Megtartva sajátosságainkat, gazdagítsuk egymást. Nem kell uniformizálni, de együtt kell működni - ez egy állandóan visszatérő gondolata volt az ad limina-látogatásnak. Közösséget kell ápolni a püspöki karon belül is, az egyházmegyék között is.

Az ökumenizmus csendben halad előre

Sok szó esett az ökumenizmusról is, amelyben ugyan vannak nehézségek, de egy-egy kis gesztus is építheti az egységet. Még akkor is, ha a másik fél nem válaszol rögtön, de mi tegyük meg a magunk részét, ezzel a reménységgel álljunk hozzá a dolgokhoz. A Jó Isten is annak örül, ha a gyermekei, a különféle felekezetekhez tartozó gyermekei szeressék egymást. Apró lépésenként, de haladunk előre. A temesvári püspök egy hasonlattal élt: az ökumenizmus olyan, mint a repülő. Amikor elindul, a levegőbe emelkedik, minden rázkódik és mozgásban van, de aztán amikor eléri az utazómagasságot, látszólag mozdulatlan, nincs történés, de mégis halad előre. A Szentlélek nem állt meg, előre viszi a keresztények egységének ügyét még akkor is, ha mi nem érzékeljük eléggé.