VI. Pál levele a Vörös Brigádokhoz Aldo Modo kiszabadításáért
P. Szabó Ferenc - Vatikán
„Én írok nektek, Vörös Brigádok emberei: bocsássátok szabadon, adjátok vissza családjának és a polgári életnek Aldo Moro képviselőt! Én nem ismerlek benneteket, és nem áll módomban, hogy kapcsolatba lépjek veletek. Ezért írok nektek nyilvánosan, kihasználva a maradék időt, amelyet haladékként meghagytatok, amikor bejelentettétek a halállal való fenyegetést e jó és becsületes ember ellen, aki ellen senki sem emelhet semmilyen bűnvádat, vagy nem lehet szociális érzéketlenséggel és mulasztással vádolni az igazságosság és a békés együttélés érdekében végzett szolgálata terén. Nekem nincs semmiféle megbízatásom felétek, és nem vezérel semmiféle magánérdek irányában. De szeretem őt mint a nagy emberi család tagját, mint tanulmányi kollégát, és egészen különös címen mint testvéremet a hitben és mint Krisztus Egyházának fiát.
Térden állva könyörgök, engedjétek szabadon Aldo Moro képviselőt
És éppen e Krisztus nevében fordulok most hozzátok, aki biztosan nem ismeretlen számotokra, hozzátok ismeretlen és kérlelhetetlen ellenfelei ennek a tiszteletre méltó és ártatlan embernek; és térden állva könyörgök, engedjétek szabadon Aldo Moro képviselőt, egyszerűen, feltételek nélkül, nem annyira az én alázatos és megrendült közbenjárásom miatt, hanem tekintettel közös embertestvérünk méltóságára, és amiatt is, amit remélni akarok: a ti lelkiismeretekre hivatkozom, akik az igazi szociális haladást akarjátok, amelyet nem szabad ártatlan vérrel beszennyezni, sem fölösleges fájdalommal gyötörni. Már túlságosan sok áldozatot kell siratnunk és fájlalnunk, nagyon sok személy halálát, akik elkötelezték magukat saját kötelességük teljesítésében. Mindannyiunknak félnünk kell a gyűlölettől, amely bosszúvá fajul, vagy tehetetlen kétségbeesésbe süllyed. És mindannyiunknak félnünk kell attól, hogy Isten megbosszulja az ok és vétek nélküli halálokat. Vörös Brigádok emberei, hagyjátok meg nekem, aki számtalan honfitársatok nevében szólok, azt a reményt, hogy lelketekben még ott honol az emberiesség győzedelmes érzése. Én imádkozva várom, hogy erről bizonyságot tegyetek, mindig szeretve benneteket.”
Vatikán, 1978. április 21.