Párbeszéd Kínával: apostoli folytonosság és a püspökszentelés legitimálása
Sergio Centofanti és P. Bernd Hagenkord SJ/ Szabó Ferenc SJ
Ezek szerint a katolikus Egyház ott van, ahol a helyi egyházban a püspök közösségben van Róma püspökével, aki világon szétszórt valamennyi egyház élén jár a szeretetben. Ez a garanciája a helyi egyház „katolicitásának”. Ha viszont a püspök nem „születik” /nem szentelődik/ egységben Róma püspökével, és nem fejezi ki a pápával való közösségét mindennapi működésében, súlyos problémák keletkeznek. Ezért a kánonjog súlyos szankciókat (kiközösítést) helyez kilátásba az olyan püspök számára, aki apostoli (pápai) megbízatás nélkül szentel püspököt és annak is, akit felszentel. Az ilyen szentelés ugyanis súlyos sebet ejt az egyházi közösségen, amikor megsérti a kánoni előírást.
Ezért a Kínában a pápai megbízatás nélkül felszentelt püspökök legitimációjának folyamata nem pusztán bürokratikus rendezés, hanem megköveteli az eredendően egyháztani megkülönböztetést: meg kell vizsgálni egyes esetekben, hogy a szóban forgó püspöknél megvannak-e az alapvető feltételek, hogy visszahelyezzék a teljes katolikus közösségbe. E folyamat azzal kezdődik, hogy az illető világos és őszinte bocsánatot kér a Szentatyától, esetleg ismételten is. Ezután a pápa mérlegeli a helyzetet és esetleg megbocsát. Következik a kánoni cenzúra (főleg a kiközösítés) alóli feloldozás, majd a szentség feloldozás; a teljes közösség helyreállításához hozzátartozik, a hívők közössége is elfogadja a feloldozott püspök visszatérését a teljes katolikus közösségbe, miután megtapasztalta az illető főpásztor őszinte megtérését. Lényeges tehát a befogadás a hívő közösség részéről.
Megjegyezzük: A Szentszék és a kínai hatóságok párbeszédéről és tárgyalásról szól sorozatunk lényegében XVI. Benedek 2007-ben a kínai katolikusokhoz intézett hosszú levelét magyarázza, amely viszont visszautal a II. vatikáni zsinat, VI. Pál és II. János Pál párbeszédről szóló tanítására.
