Új vatikáni dokumentum a pénz és a gazdaság etikájáról: A tőzsdei spekuláció elitélendő!
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A két vatikáni dikasztérium közös gondozásában megjelent dokumentumot azok vezetői, Ladaria érsek és a Turkson bíboros mutatták be csütörtökön a sajtó képviselőinek.
A közjó szeretete a fejlődés kulcsa
A társadalom iránti szeretet és a közjóért vállalt elkötelezettség kiváltképpen is a karitász megjelenési formái, mely nemcsak az egyének közötti kapcsolatokat illetik, hanem a makro-kapcsolatokat, a társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokat is. A hiteles fejlődés kulcsa a közjó szeretete, mely elszakíthatatlan az igazság szeretetétől. Az ilyen fejlődés előmozdításához elengedhetetlen az etikai megkülönböztetés. Az egyház elsődleges feladatai közé sorolja, hogy alázatos bizonyossággal felhívja mindenki figyelmét néhány világos erkölcsi alapelvre.
A világot még mindig elavult kritériumok szabályozzák
A dokumentum vizsgálat alá veszi a világgazdasági szerkezet legutóbbi történetét. A mostani gazdasági válság alkalom lehetett volna egy új gazdaság kifejlesztésére, mely figyelmesebb az etikai alapelvekre és a pénzügyi tevékenység új szabályozására, ezzel semlegesítve a ragadozó és spekulatív szempontokat, értékelve egyúttal a valódi gazdaság szolgálatát. Eltekintve a különféle szinteken vett néhány kezdeményezéstől, valójában nem született válasz az elavult kritériumok újragondolására.
A tőzsdei spekuláció elitélendő tevékenység
A dokumentum szerint elfogadhatatlan a spekuláció, mert a spekuláns a pénzpiacon saját domináns helyzetét kihasználva jogtalan előnyökre tesz szert, illetve a közös jólét megkárosításával gazdagszik meg. Ez a gyakorlat morális szempontból különösképpen is elítélendő, amikor kevesek pusztán nyerészkedő érdeke, a spekuláció hazárdjátéka mesterségesen provokálja az államadósság kötvényeinek olyan árcsökkenéseit, mely országok egész sorát teszi tönkre gazdaságilag.
Új közgazdasági modellek kidolgozására van szükség
Ez a torz gazdasági modell hozzájárul ahhoz a jelenséghez, amit Ferenc pápa a leselejtezés kultúrájának nevez, kockáztatva ezzel a föld lakói nagyobb részének valódi jólétét. Mindez együtt jár kevesek mértéktelen gazdagodásával és mind nagyobb tömegek peremre szorításával. Ez az önzés azonban megfizetteti az árát a maga nagyon durva negatív következményeivel. A dokumentum szerint szükség van a gazdasági modellek újragondolására. Ki kell tágítani a szív és az értelem horizontját az igazság, a közjó és az emberi méltóság követelményei szerint.
