Az Egyház és a Szentszék termékenysége Krisztus keresztjétől függ – Leó pápa homíliája
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Kedves Testvéreim, ma abban az örömben és kegyelemben van részünk, hogy a Szentszék jubileumát ünnepelhetjük Mária, az Egyház Anyjának liturgikus emléknapján. Ez a szerencsés egybeesés a Szentlélek fényének és belső ihletének forrása, aki tegnap, Pünkösdkor bőségesen kiáradt Isten népére. Ebben a lelki légkörben mi különleges napot élvezünk ma, először a VI. Pál aulában hallott elmélkedéssel, most pedig itt az Ige és az Eucharisztia asztalánál. Isten Igéje ebben az ünneplésben megérteti velünk az Egyház és benne a Szentszék misztériumát, a Lélek által írt két bibliai ikonkép fényében, az Apostolok Cselekedeteinek lapján (1,12-14) és a János evangéliumában (19,25-34) – kezdte beszédét Leó pápa.
A kereszt alatt, a többi asszonnyal együtt ott volt Jézus anyja
Induljunk ki abból az alapvető tényből, amely Jézus halálát mondja el. János, aki a tizenkettő közül egyedül volt jelen a Golgotán, látta és tanúságot tett róla, hogy a kereszt alatt, a többi asszonnyal együtt ott volt Jézus anyja (25. v.). János saját fülével hallotta a Mester utolsó szavait, többek között ezeket: „Asszony, íme, a te fiad!”, majd őhozzá fordulva: „Íme, a te anyád!” (26-27. v.). Mária anyasága a kereszt misztériuma által egy elképzelhetetlen ugrást tett: Jézus anyja az új Évává lett, mert a Fiú összekapcsolta őt megváltó halálával, az új és örök élet forrásával minden ember számára, aki erre a világra jön. A termékenység témája nagyon is jelen van ebben a liturgiában – folytatta a pápa. A szentmise bevezető könyörgése rögtön kiemeli ezt, azt kérve az Atyától, hogy a Krisztus szeretete által fenntartott Egyház „legyen egyre termékenyebb a Lélekben”.
Az Egyház és a Szentszék egész termékenysége Krisztus keresztjétől függ
Az Egyház termékenysége ugyanaz, mint Mária termékenysége; és ez olyan mértékben valósul meg tagjainak életében, amennyiben „kicsiben” újra átélik azt, amit az Anya élt át, vagyis ha Jézus szeretete szerint szeretnek. Az Egyház és a Szentszék egész termékenysége Krisztus keresztjétől függ – állapította meg hangsúlyosan Leó pápa. Máskülönben mindez csak látszat, hacsak nem rosszabb még annál is. Egy nagy kortárs teológus írta: „Ha az Egyház egy fa, amely a kereszt kicsi mustármagjából nőtt ki, akkor ez a fa arra hivatott, hogy a maga részéről ismét mustármagot teremjen, és így olyan gyümölcsöt hozzon, amely a kereszt formáját ismétli, mert éppen a keresztnek köszönheti létét” – utalt a Szentatya Hans Urs von Balthasar gondolatára (Cordula ovverosia il caso serio, Brescia 1969, 45-46). A bevezető miseimádságban azt is kértük, hogy az Egyház „örüljön gyermekei szentségének”. Valóban, Máriának és az Egyháznak ez a termékenysége elválaszthatatlanul összefügg az ő szentségével, vagyis Krisztushoz való igazodásával.
Az Apostoli Szék megőrzi gyökereinek szentségét
A Szentszék szent, ahogyan az Egyház is szent, eredeti magjában, annak rostjaiban, amelyből szőtték. Így az Apostoli Szék megőrzi gyökereinek szentségét, miközben éppen azokat őrzi. De nem kevésbé igaz az is, hogy minden egyes tagjának szentségében is él. Ezért a Szentszék szolgálatának legjobb módja az, ha igyekszünk szentté lenni, mindannyian életállapotunknak és a ránk bízott feladatnak megfelelően. Például egy pap, aki személyesen súlyos keresztet hordoz a szolgálata miatt, de mégis minden nap elmegy a hivatalába, és igyekszik a legjobb tudása szerint, szeretettel és hittel végezni a munkáját, akkor ez a pap részt vesz és hozzájárul az Egyház termékeny működéséhez. Éppen így egy családapa vagy egy családanya is, aki nehéz helyzetet él át otthon, vagy egy gyermek, aki gondolkodik, vagy egy szülő, aki beteg, és elkötelezetten végzi a munkáját, ők mindnyájan Mária és az Egyház termékenységével termékenyülnek meg.
Mária az emeleti teremben Jézus élő emléke, vonzó pólus
Most érkeztünk el a második képhez, amelyet Szent Lukács írt az Apostolok Cselekedeteinek elején, és amely Jézus Édesanyját az apostolokkal és a tanítványokkal együtt ábrázolja az emeleti teremben (1,12-14). A szöveg Mária anyaságát mutatja be a születő Egyháznak, egy olyan „archetipikus” anyaságot, amely minden időben és minden helyen aktuális marad. Ez a termékenység ugyanis mindenekelőtt és mindig a húsvéti misztérium, a megfeszített és feltámadt Úr ajándékának a gyümölcse. A Szentlélek, aki hatalommal száll alá az első közösségre, ugyanaz, akit Jézus az utolsó leheletével átadott nekünk (vö. Jn 19,30). Ez a bibliai kép elválaszthatatlan az elsőtől: az egyház termékenysége mindig a kegyelemhez kapcsolódik, amely Jézus átszúrt Szívéből áradt ki a vérrel és a vízzel együtt, a szentségek jelképével (vö. Jn 19,34). Mária az emeleti teremben, a kereszt lábánál kapott anyai küldetésnek köszönhetően, a születő közösség szolgálatában áll: ő Jézus élő emléke, és mint ilyen, mondhatnánk az a vonzó pólus, amely harmonizálja a különbségeket, és a tanítványok imáját összefogja. Az apostolok ebben a szövegben is név szerint szerepelnek, és mint mindig, az első éppen Péter (vö. 13. v.). De őt magát, valójában elsőként éppen őt, Mária támogatja a szolgálatában.
A máriás pólus biztosítja a péteri karizma termékenységét és szentségét
Hasonlóképpen, az Anyaszentegyház a máriás karizmával támogatja Péter utódainak szolgálatát is. A Szentszék egészen különleges módon éli meg a két pólus, a máriás és a péteri pólus együttes jelenlétét. Éppen a máriás pólus az, amely biztosítja a péteri karizma termékenységét és szentségét, Mária anyaságával, Krisztus és a Lélek ajándékával. Szeretteim, dicsérjük Istent az ő Igéjéért, amely lámpás, amely megvilágítja lépteinket, és mindennapi életünket is a Szentszék szolgálatában. Megvilágosodva ettől az Igétől, újítsuk meg imánkat: „Add meg nekünk, Atyánk, hogy Egyházad, melyet Krisztus szeretete támogat, egyre termékenyebb legyen a Szentlélekben, örvendezzen gyermekeinek szentségében, és gyűjtse kebelébe az egész emberi családot” – idézte Leó pápa befejezésül a Szűz Mária, az Egyház Anyja szentmiséjének bevezető könyörgését.
