Leó pápa a Kúria, a Kormányzóság és a Helynökség dolgozóihoz: emlékezet, misszió, élet
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Az aulában megjelenő Leó pápát a résztvevők felállva hosszú tapssal köszöntötték, mire a Szentatya megjegyezte: „Köszönöm! De ha a taps tovább tart, mint a beszéd, akkor hosszabb beszédet kell tartanom! Szóval... legyetek óvatosak! Köszönöm!, majd keresztvetés után hangzott a liturgikus köszöntés: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Béke legyen veletek!
Köszönet az Önök által végzett szolgálatért, amelyet „megörököltem” elődeimtől
Beszéde kezdetén Leó pápa örömmel köszöntötte a Római Kúria, a Vatikáni Kormányzóság és a Római Vikariátus munkaközösségeinek tagjait. Köszöntötte a dikasztériumok vezetőit, a többi elöljárót, a hivatalok vezetőit és az összes tisztviselőt, valamint a Vatikánváros hatóságait, vezetőit és alkalmazottait. Annak külön örült Leó pápa, hogy sok családtag is jelen van, kihasználva a szombati napot. Ez a mi első találkozónk természetesen nem programadó beszéd megtartására szolgál, hanem inkább egy lehetőség számomra, hogy köszönetet mondjak az Önök által végzett szolgálatért, amelyet úgymond „megörököltem” elődeimtől. Igen, mint tudják, csak két évvel ezelőtt érkeztem a Vatikánba, amikor a szeretett Ferenc pápa kinevezett a Püspöki Dikasztérium prefektusává. Akkor hagytam el a perui Chiclayo egyházmegyét, és jöttem ide dolgozni. Micsoda változás! És most akkor... Mit is mondhatnék? Csak azt, amit Simon Péter mondott Jézusnak a Tiberiás-tónál: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged” (Jn 21,17).
A pápák jönnek-mennek, a Kúria marad, őrizzük a püspökök szolgálatának történelmi emlékét
A pápák jönnek-mennek, a Kúria marad. Ez minden részegyházban igaz a Püspöki Kúriákra. És érvényes a római püspöki kúriára is. A Kúria az az intézmény, amely megőrzi és továbbadja egy egyház, püspökei szolgálatának történelmi emlékét. Ez nagyon fontos. Az emlékezet az élő organizmus lényeges eleme. Nemcsak a múltra irányul, hanem táplálja a jelent és betájolja a jövőt. Emlékezet nélkül az út eltévelyedik, elveszíti az irányt. Íme, kedves barátaim, ez az az első gondolat, amelyet szeretnék megosztani veletek: a Római Kúrián dolgozni azt jelenti, hogy hozzájárulunk az Apostoli Szék emlékezetének életben tartásához, az imént említett életfontosságú értelemben, hogy a pápai szolgálatot a lehető legjobban lehessen végezni. És analóg módon ez elmondható a Vatikáni Állam szolgálatáról is.
A péteri szolgálathoz kapcsolódik az intézmény missziós dimenziója
Aztán van egy másik szempont is, amelyet szeretnék felidézni, és amely kiegészíti az emlékezés szempontját, nevezetesen a Kúria és minden, a péteri szolgálathoz kapcsolódó intézmény missziós dimenziója. Ferenc pápa nagyon ragaszkodott ehhez, aki az Evangelii gaudium apostoli buzdításban megfogalmazott tervvel összhangban, a Praedicate Evangelium apostoli konstitúcióval az evangelizáció perspektívájában reformálta meg a Római Kúriát. Tette ezt elődei, különösen VI. Pál és II. János Pál nyomdokain haladva. Leó pápa saját missziós tapasztalatára utalva kijelentette: Azt hiszem, tudják, hogy a missziós tapasztalat része az életemnek, és nem csak mint megkeresztelt személynek, miként minden keresztény számára, hanem azért is, mert ágostonos szerzetesként misszionárius voltam Peruban, és a perui nép körében érlelődött meg bennem a lelkipásztori hivatás. Nem tudom eléggé megköszönni az Úrnak ezt az ajándékot! Aztán a meghívás, hogy az Egyházat szolgáljam itt a Római Kúrián, egy új küldetést jelentett, amelyet az elmúlt két évben megosztottam önökkel. És folytatni fogom, amíg Isten úgy akarja, ebben a rám bízott szolgálatban.
Közösen kell keresnünk, hogyan lehetünk missziós egyház
Ezért megismétlem, amit május 8-án este az első köszöntőmben mondtam: „Közösen kell keresnünk, hogyan lehetünk missziós egyház, egy olyan egyház, amely hidakat épít, párbeszédet folytat, mindig nyitott arra, hogy [...] tárt karokkal fogadjon mindenkit, mindazokat, akiknek szükségük van a mi szeretetünkre, jelenlétünkre, a párbeszédre és a szeretetre”. Ezeket a szavakat akkor a római egyházhoz intéztem. Most megismétlem őket, gondolva ennek az egyháznak az összes egyház és az egész világ felé irányuló küldetésére, hogy a közösséget, az egységet szolgálja, szeretetben és igazságban. Az Úr ezt a feladatot Péterre és utódaira bízta, és ti mindannyian különböző módon közreműködtök ebben a nagyszerű munkában. Mindnyájan hozzájárultok a magatok részéről azzal, hogy elkötelezetten és hittel végzitek mindennapi munkátokat, mert a hit és az imádság olyan, mint a só az ételhez, ízt adnak neki.
Mindenki az egység építője lehet a munkatársaihoz való hozzáállásával…
Ha tehát mindnyájunknak együtt kell működnünk az egység és a szeretet nagy ügyében, akkor mindenekelőtt a mindennapi helyzetekben tanúsított viselkedésünkkel próbáljuk ezt megtenni, akár a munkahelyünkön is. Mindenki az egység építője lehet a munkatársaihoz való hozzáállásával, türelemmel és alázattal leküzdve az elkerülhetetlen félreértéseket, mások helyébe képzelve magát, elkerülve az előítéleteket, még egy jó adag humorral is, ahogy azt Ferenc pápa tanította nekünk.
Kedves testvéreim, még egyszer szívből köszönöm! Május hónapban vagyunk, kérjük együtt Szűz Máriát, hogy áldja meg a Római Kúriát és a Vatikánvárost, valamint az Önök családjait, különösen a gyermekeket, az időseket, a betegeket és a szenvedőket – zárta beszédét Leó pápa, majd a VI. Pál aulát megtöltő alkalmazottakkal, vagyis munkatársaival együtt közösen imádkozták az Üdvözlégy Mária imát.
