Ferenc pápa egyetemi lelkészekkel és az egyetemi pasztoráció felelőseivel találkozott
Devin Watkins / Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápa pénteken fogadta az egyetemi lelkészek és az egyetemi pasztoráció felelősei találkozójának résztvevőit. A tanácskozást a Kulturális és nevelési dikasztérium rendezte. A pápa beszédében kiemelte, hogy fontos az egyház lelkipásztori tevékenysége az egyetemi hallgatók és dolgozók körében. Elismerését fejezte ki a találkozó témaválasztását illetően: „A poliéder jellegű szemlélet felé”. Megjegyezte, hogy ez a szívéhez közelálló kép. A találkozót Ferenc pápa „Evangelii gaudium” kezdetű apostoli buzdításának 10. évfordulóján tartották. A dokumentumban a pápa megfogalmazta az egyház lelkipásztori gondozását illetően, hogy alkalmazza a poliéder-modellt, egy háromdimenziós formát, sima sokszögű lapokkal, egyenes élekkel és éles csúcsokkal.
Az Isten által elvetett magvak
Ferenc pápa ebből a képből kiindulva mutatott rá az egyetemi hallgatók lelkipásztori gondozásának három aspektusára: értékeljük a különbségeket, gondoskodással kísérjük el őket és bátran cselekedjünk. Megállapította, hogy a poliédernek éles csúcsai vannak, „ahogyan a valóság is lehet időnként ilyen”. A pápa hangsúlyozta, hogy a poliéder forma „bonyolultsága a szépségének az alapja”. A poliéder különféle tónusokban és mértékben tükrözi a fényt, miközben különféle árnyalatokat hoz létre. A lelkipásztori gondozásról szólva megállapította, hogy „a poliéder jellegű látásmód azt jelenti: a szemünket arra készteti, hogy megragadja és értékelje ezeket az árnyalatokat”. A nevelés egy igazi küldetés, „amelyben az egyéneket és a helyzeteket minden fényükkel és árnyékukkal együtt elfogadjuk egyfajta „szülői” szeretettel. A különbségek elismerése elősegíti „azoknak a magoknak a növekedését, amelyeket Isten minden emberben elvetett”.
Csodák forrása
Az egyetemi hallgatók lelkigondozásának szükségességéről elmélkedve Ferenc pápa sürgette a pasztoráció felelőseit, hogy figyeljenek oda a rájuk bízott fiatalok „zavart gondolataira, vágyaira és érzelmeire”. „Ha eltávolítjuk az éleket, és eltöröljük az árnyékot egy geometriai szilárd anyagban, akkor lapos formára redukáljuk, szélesség vagy mélység nélkül” – figyelmeztetett. „De ha bölcsen értékeljük azt önmagában, akkor műalkotássá tehetjük.” Az Úr felkínál egy modellt a „gondoskodás művészetére”, amely a legjobbat hozza ki az emberekből azáltal, hogy a leginkább törékeny és tökéletlen aspektusaikat gondozza. „Gondoskodjatok mindegyikükről anélkül, hogy azonnali eredményeket várnátok, de abban a biztos reményben, hogy amikor elkíséritek a fiatalokat és imádkoztok értük, akkor csodák történnek.”
Bátorság a küzdelmek leküzdésére
A pápa ezután arra buzdította az egyetemi lelkészeket, hogy bátran cselekedjenek, amikor arra törekszenek, hogy „az Evangélium örömét táplálják az egyetemi környezetben”. Kiemelte Szűz Mária bátorságát, amikor elfogadta Isten meghívását, hogy Fiát világra hozza. Ferenc pápa rámutatott: az egyetemi pasztoráció felelőseinek munkája magában foglalja, hogy segítenek az embereknek legyőzni a belső küzdelmeiket azáltal, hogy az élet legfontosabb dolgaira összpontosítanak. „A bátorság lehetővé teszi számunkra, hogy áthidaljuk még a legmélyebb szakadékokat is, mint például a félelmet, a határozatlanságot és a kifogásokat, amelyek akadályoznak minket a cselekvésben, és az elkötelezettség hiányára ösztönöznek.”
Az erőforrások megosztása
Végül Ferenc pápa elismerését fejezte ki az ülésen gyakorolt kölcsönös nagylelkűségért. Kiemelte, hogy számos egyetem és magánszemély nyújtott pénzügyi támogatást egyeseknek, hogy részt tudjanak venni a tanácskozáson, akik egyébként források hiányában nem tudtak volna jelen lenni. „Ez egyben arra is jó, hogy emlékeztessük egymást: szükségünk van egymásra és következésképpen mindig tudunk valami értékeset adni.”
