Ferenc pápa a Centesimus Annus pro Pontifice alapítványhoz: személyesen és közösségben

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán     

„Emlékezet a jövő építéséhez: közösségben gondolkodás és cselekvés” címmel tartja összejövetelét ezekben a napokban az immár harminc éves alapítvány, melynek Szent II. János Pál adott kezdetet XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű enciklikájának a centenáriumára emlékezve. Ferenc pápa örömmel köszöntötte az alapítvány tagjait, akik éppen ennek a hagyománynak az útján járnak, elkötelezetten az Egyház társadalmi tanításának tanulmányozása és terjesztése terén, nem is csupán az elmélet síkján maradva, hanem annak erényes életmóddá változtatásával. A személy központi szerepe, a közjó, a szolidaritás és a szubszidiaritás konkrét tettekké változott az alapítvány történetében, amivel az eltelt harminc évben hozzájárultak az egyház társadalmi tanításának a fejlődéséhez, újabb hozzájárulások befogadásával és elindításával.

A helyes út az embert helyezi a középpontba

A pápa hangsúlyozta, hogy az Evangelii gaudium apostoli buzdításában a gazdaság egészségtelen életének veszélyére akart figyelmeztetni. „Ez a gazdaság öl” mondta 2013-ban és elítélte a leselejtezésre építő gazdasági modellt, amelyet a „közömbösség globalizációjaként” lehet értelmezni. A helyes út az embert helyezi a középpontba, amely nem csorbítja a dolgozó érdekeit és próbál mindenki javára működni. A Laudato si’ enciklikájában pedig az uralkodó technokrata modell helyett az átfogó ökológia logikáját javasolta, ahol „minden összefügg”, „és minden kapcsolatban áll a másikkal”, mert a környezeti kérdés elválaszthatatlan a társadalmi kérdéstől. Vagyis egyszerre kell gondoskodni a környezetről és figyelni a szegényekre, hiszen egyedül senki sem tudja magát megmenteni, szükség van a testvériség és a társadalmi barátság újrafelfedezésére. A pápa szerint a szolidaritás kifejezést nem mindig kedvelik, mert az sokkal többet mond, mint pár alkalmi nagylelkűség. Az ugyanis közösségben gondolkodást és cselekvést jelent, mindenki javára, nem pedig csak egyesek hasznára.

A közösségben gondolkodás és cselekvés helyet ad másoknak

A pápa végül a nemrég elhunyt Giampiero Neri milánói költő gondolatát idézte: „Egyes emberekről mondják, hogy amikor belépnek egy szobába, az egész teret elfoglalják. Képzelhetjük, hogy amikor elmennek, nagy űrt hagynak maguk után. Ezzel szemben inkább azt gondolom, hogy az alázatos és csendes emberek hagynak maguk után űrt, mert ők csak a szükséges helyet foglalják el, ám ők megszerettetik magukat”.

A közösségben gondolkodás és cselekvés tehát helyet ad másoknak, olyan jövőt képzel el és dolgozik érte, ahol mindenki megtalálja a helyét és szükséges terét a világban. Mindnyájunknak szüksége van egy közösségre, amely tudja, hogyan adhat hangot azoknak, akiknek nincs hangjuk –zárta beszédét Ferenc pápa a Centesimus Annus pro Pontifice alapítvány 300 tagjához.