Ferenc pápa fiatal spanyol gazdálkodókhoz: a föld Isten ajándéka, gyermekeitek öröksége
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A pápa elismeréssel szólt lelkesedésükről, mellyel részt vesznek a földművelés és az állattenyésztés szolgálatában, hogy munkájukat a társadalom javára fordítsák. A természet védelme, az ökológia számukra nem annyira szakértők beszámolóira, a hírekre, az információs projektekre épül, hanem személyes tapasztalatra. Ezek lehetnek szükségesek vagy előnyösek, de még sem ezek állnak az első helyen. Tudjátok, szólt a pápa hozzájuk, Argentína elsősorban az állattenyésztés országa és bár én városból származom, lehetőségem volt megismerni a szántóföldek valóságát is. Ez lehetővé tette számomra, hogy felismerjem: egy terület, egy ország, egy földrész első természetvédő ökológusai ti vagytok, azok az emberek, akik állatokkal, növényekkel foglalkoztok, mert azokkal együtt éltek, ismeritek gondjaikat, problémáikat. A téma kapcsán a pápa spontán felidézte egyik régi emlékét, amikor teológiát tanult. Egyik osztálytársa, aki városban született és mindig városban élt, azzal a hírrel jött, hogy „haldoklik egy tehén”. A teológiai kar épülete mögött volt egy mező és azon állatok. „Egy tehén haldoklik és nincs, aki segítsen rajta” – mondta. Egy szombati nap volt, késő volt, amikor ő elment oda azzal a diákkal. Odaérve látta, hogy egy szegény tehén állt ott és éppen ellett, de az a diák nem tudta megkülönböztetni a haldokló tehenet egy borjú születésétől. Ott jöttem rá, mondta a pápa, hogy van olyan tudomány, amit csak az életben és tapasztalat révén lehet megszerezni.
Istentől nyert hivatásuk arra hívja őket, hogy az átfogó ökológia tanúi legyenek, amelyre a világnak ma szüksége van. Ősi ez a hivatás, mert a Teremtés könyve szerint Isten szavában gyökerezik, mellyel felkérte az emberiséget, hogy munkájuk révén működjenek közre a teremtésben (vö. Ter 1,28-31). Sokoldalú ez a hivatás, hiszen egyesíti a földdel való közvetlen kapcsolatot, annak gondozását és művelését a társadalomnak nyújtott szolgáltatással. Ezért a termőföldre úgy gondoljanak, mint ajándékra, amit majd a gyermekeikre kell hagyniuk. Munkájuk gyümölcse csillapítja az emberek éhségét és szomját, de ez az éhség nemcsak kenyérre, hanem Istenre is vágyik, aki nem habozott, hogy ő maga ételünkké váljon a megtestesülésével. Ebből adódik a pápa szerint a fiatal spanyol gazdálkodók személyes felelőssége, együtt azokkal, akik részt vesznek az élelmiszerek előállításában, feldolgozásában és forgalmazásában. Fáradoznunk kell azon, hogy a föld java, amit az Isten ad nekünk, ne váljon fegyverré, a spekuláció eszközévé. A földdel és az állatokkal visszaélni nemcsak őket bántja, hanem sérti a teremtő Istent is. Végül a Szentatya arra buzdította őket, hogy ne csüggedjenek, hiszen minden hivatásnak megvan a maga keresztje, nekik pedig keményen kell dolgozniuk a földdel és az állatokkal, amiknek nincs ünnepük és nem és nem is sztrájkolnak. A Szűzanyára bízta munkájukat, érezzék mindig közel magukhoz az ő szent Fiát, aki a kereszten felajánlotta értünk testét és vérét, s így ételünkké lett, hogy azt bőségben adja nekünk.
