Isten végtelen szeretete nem hagy el bennünket – Ferenc pápa Regina Coeli imája

Vertse Márta / Vértesaljai László  – Vatikán

A Szent Péter bazilikában tartott pünkösdi szentmise után a Szentatya arra buzdította a Szent Péter teret megtöltő híveket, hogy ne zárkózzanak be félelmeik, aggodalmaik labirintusába, hanem fohászkodjanak a Szentlélekhez, aki érezteti velünk a Mindenható Isten végtelen szeretetét.

A Szentlélek megszabadít a félelemtől

Ma, Pünkösd ünnepén, az evangélium a Cenákulumba vezet el bennünket, ahol az apostolok Jézus halála után menedéket kerestek (Jn 20, 19-23) – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd elemezte a pünkösdvasárnapi evangéliumi szakaszt. A Feltámadt Krisztus Húsvét estéjén éppen ebben a félelemmel és szorongással teli helyzetben jelenik meg az apostoloknak és rájuk lehelve ezt mondja: „Vegyétek a Szentlelket”. Jézus így, a Lélek ajándékával kívánja megszabadítani az otthonukba bezárkózó tanítványokat a félelemtől, hogy megszabadulva a félelmektől, képesek legyenek kilépni, képesek legyenek az evangélium tanúivá és hirdetőivé válni - mondta Ferenc pápa, majd a következő gondolatot kívánta részletesen kifejteni: A Lélek, aki megszabadít a félelemtől.

Ne zárkózzunk be aggodalmaink labirintusába

Az evangélium szerint a tanítványok „félelemből” bezárták az ajtókat. Jézus halála megrendítette őket, álmaik szertefoszlottak, reményeik elszálltak. És bezárkóztak, nemcsak abba a terembe, hanem belülről, a szívükben – mutatott rá Ferenc pápa, majd arra kívánta helyezni a hangsúlyt, hogy „bezárkóztak”. Feltette a kérdéseket: hányszor történik meg velünk is, hogy magunkba zárkózunk? Hányszor fordul elő, hogy valamilyen nehéz helyzet, valamilyen személyes vagy családi probléma, a ránk nehezedő szenvedés vagy a körülöttünk lévő rossz miatt fennáll a veszélye annak, hogy lassan reményvesztettségbe süllyedünk és nincs bátorságunk tovább lépni? Sokszor megtörténik ez. És akkor az apostolokhoz hasonlóan mi is bezárkózunk, elbarikádozzuk magunkat az aggodalmak labirintusában.

Ne adjunk teret a hamis félelmeknek

Kedves Testvérek! – folytatta beszédét a Szentatya - ez a „bezárkózás” akkor történik meg, amikor a legnehezebb helyzetekben megengedjük, hogy a félelem legyen úrrá rajtunk és „nagy hangon” megszólaljon bennünk. Amikor belép a félelem, mi bezárkózunk. Az ok tehát a félelem: a félelem a sikertelenségtől, attól, hogy egyedül kell szembenéznünk a mindennapok küzdelmeivel, attól, hogy kockáztatnunk kell és végül csalódunk, attól, hogy rossz döntéseket hozunk.  A félelem leblokkol, a félelem megbénít és elszigetel – fejtette ki Ferenc pápa, példának hozva fel a félelmet a másiktól, az idegentől, a másmilyentől, a másként gondolkodótól. És még előfordulhat az Istentől való félelem is, félelem attól, hogy megbüntet, mert haragszik rám… Ha teret adunk ezeknek a hamis félelmeknek, a kapuk bezárulnak: a szív kapui, a társadalom kapui, de az egyház kapui is! Ahol félelem van, ott bezárkózás van és ez nem jó – szögezte le Ferenc pápa.

A Szentlélek érezteti velünk Isten közelségét

Az evangélium azonban felkínálja nekünk a Feltámadt Krisztus gyógymódját, vagyis a Szentlelket. A Szentlélek megszabadít bennünket a félelem börtöneiből. Az apostolok, amikor megkapják a Szentlelket - ma ezt ünnepeljük, – tette hozzá a Szentatya - elhagyják a Cenákulumot, és kimennek a világba, hogy megbocsássák a bűnöket és hirdessék az örömhírt. A Szentléleknek köszönhetően leküzdhetjük a félelmeket és a kapuk kinyílnak. A Lélek ugyanis ezt teszi: érezteti velünk Isten közelségét, és így szeretete elűzi a félelmet, megvilágítja utunkat, megvigasztal, támaszt ad a bajban – fejtette ki a Szentatya. A félelmekkel és bezárkózásokkal szemben fohászkodjunk tehát a Szentlélekhez magunkért, az egyházért és az egész világért: hogy egy új Pünkösd űzze el a ránk törő félelmeket, űzze el a ránk törő félelmeket – ismételte meg – és lobbantsa újra lángra Isten szeretetének tüzét – buzdított rá Ferenc pápa, majd a Szűzanyához fohászkodva fejezte be a pünkösdvasárnapi Regina Coeli ima előtt mondott beszédét: „Szűz Mária, akit elsőként töltött el a Szentlélek, járjon közben értünk”.

Ferenc pápa Regina Coeli imája utáni felhívásai

A Regina Coeli imádság után Ferenc pápa először egy nagy olasz írónak állított emléket. Május 22-én emlékeztek meg az irodalom egyik legnagyobb alakja, Alessandro Manzoni halálának 150. évfordulójáról. Műveivel az áldozatok és az utolsók ihletett szószólója volt, akik mindig az isteni Gondviselés oltalmazó keze alatt állnak, amely „földre terít, de fölemel  és lesújt, de megvigasztal”. Ezeket az áldozatokat és a legutolsókat az egyház hűséges pásztorainak közelsége is támogatta, akik jelen vannak Manzoni remekművének lapjain, utalt a pápa az író híres „Jegyesek” című regényére.

Ezután a pápa arra hívta  a híveket, hogy imádkozzanak a Mianmar és Banglades határán élő, ciklon sújtotta lakosságért. A katasztrófa több mint nyolcszázezer embert érint, köztük sok rohingyát, akik még most is bizonytalan körülmények között élnek. Ferenc pápa közel van az érintett lakossághoz, és arra kéri a felelősöket, segítsék elő a humanitárius segélyekhez való hozzáférést, és az emberi és egyházi szolidaritás érzésre hivatkozva kéri a bajbajutottak megsegítését. A pápa tisztelettel köszöntötte a római és olaszországi zarándokokat, a külföldi hívek közül különösen a panamai, mexikói és spanyol híveket.

Végül arra emlékeztetett, hogy most szerdán, május utolsó napján imádságokat tartanak szerte a világon a Mária kegyhelyeken, hogy ilyen módon támogassák a Püspöki Szinódus következő rendes közgyűlésének előkészületeit. Kérjük Szűz Máriát, hogy anyai oltalmával kísérje el a szinódus e fontos szakaszát. Őrá bízzuk azt is, hogy a világ oly sok népének, különösen a meggyötrött Ukrajnának a békevágyát – zárta a Regina Coeli ima utáni felhívásait Ferenc pápa.