A szeretetre szomjazó Jézus szeretettel oltja szomjunkat – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta - Vatikán

A kérés egyben felszólítás is arra, hogy gondoskodjunk testvéreink, környezetünk szomjúságáról, osztozzunk a Krisztustól kapott szeretetben, amellyel a mi szomjúságunkat oltja és amellyel az örök élet élő vizét fakasztja bennünk. Mi is váljunk a felüdülés forrásává mások számára, az egyház legyen olyan oázis, ahol mindenki olthatja szomjúságát – tanította Ferenc pápa.

Az „adj innom” kérés két szempontja

A vasárnapi evangéliumi szakasz Jézus egyik legszebb és leginkább magával ragadó találkozását, a szamariai asszonnyal való találkozását mutatja be (vö. Jn 4,5-42) – kezdte beszédét Ferenc pápa, felidézve a jelenetet. Jézus és a tanítványok megállnak egy szamariai kút mellett. Jön egy asszony, és Jézus azt mondja neki: „Adj innom” – idézte a pápa az evangélium szavait, majd beszédében ennek a kifejezésnek a jelentését mélyítette el.   

A megváltásunkért közénk jött Jézus ugyanúgy szomjazik, mint mi

Az evangéliumi szakasz a szomjas és fáradt Jézust mutatja be, akit a szamariai asszony délben, a legforróbb órában talál a kútnál, és aki, mint egy koldus, felfrissülést kér. Ez Isten alászállásának a képe – fejtette ki Ferenc pápa: Isten alászáll Jézus Krisztusban megváltásunkért, eljön közénk. Jézusban Isten egy lett közülünk; ugyanúgy szomjazik, mint mi, ugyanúgy szenvedi az égető szomjúságot, mint mi. Ezt a jelenetet szemlélve mindannyian mondhatjuk: az Úr, a Mester, „inni kér tőlem”. A pápa idézett Primo Mazzolari (1890-1959) olasz atya, „A szamariai asszony” c., a második világháború idején,1944-ben megjelent művéből: „Tehát ő is szomjas, mint én. Ugyanúgy szomjazik, mint én. Valóban közel vagy hozzám, Uram! Szegénységemhez kapcsolódsz – el sem tudom hinni! -  alulról, önmagam legmélyéről ragadtál el, ahol senki sem érhet el engem” (P. Mazzolari, La Samaritana, Bologna 2022, 55-56). A pápa megismételte az író szavait: Te eljöttél hozzám a mélybe, és onnan vettél magadhoz, mert szomjaztál, szomjazol engem. Jézus szomjúsága valójában nem csak fizikai szomjúság, hanem életünk legmélyebb szomjúságait fejezi ki: mindenekelőtt a szeretetünk iránti szomjúságát. Több mint egy koldus, szeretetünket szomjúhozza. És ez a szomjúsága szenvedése csúcspontján, a kereszten jelenik meg; ott, a halála előtt Jézus azt mondja: „Szomjazom” (Jn 19,28). Ez a szeretetünk iránti szomjúsága késztette arra, hogy lejöjjön közénk, hogy alászálljon, hogy egy legyen közülünk – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Jézus inni kér, de az örök élet vizét adja nekünk

De az Úr, aki inni kér, az az, aki inni ad: a szamariai asszonynak a Szentlélek élő vizéről beszél, és majd a keresztről „lándzsával megnyitott” oldalából vért és vizet áraszt (vö. Jn 19,34). A szeretetre szomjazó Jézus szeretettel oltja szomjunkat. És úgy tesz velünk, ahogyan a szamariai asszonnyal tette: eljön hozzánk a mindennapi életünkben, osztozik szomjúságunkban, megígéri nekünk az élő vizet, amely az örök életet fakasztja bennünk (vö. Jn 4,14).

Jézus arra kér minket, hogy gondoskodjunk mások szomjúságáról

Adj innom – Ferenc pápa ezután Jézus kijelentésének második szempontját elemezte. Ezek a szavak nem csupán Jézusnak a szamariai asszonyhoz intézett kérését fejezik ki, hanem egy - néha néma - felhívás, amellyel minden nap felénk fordul és arra kér, hogy gondoskodjunk mások szomjúságáról. Adj innom, mondják nekünk a családban, a munkahelyen, a többi helyen, ahol megfordulunk, azok, akik szomjaznak a közelségre, a figyelemre, a meghallgatásra; mondják nekünk azok, akik szomjaznak Isten Igéjére, és az egyházban egy oázisra kell találniuk, ahol ihatnak. Adj innom - ez társadalmunk felhívása, ahol a sietség, a rohanó fogyasztói szemlélet és a közöny szárazságot és belső ürességet szül. A pápa arra biztatott, hogy ne felejtsük el:  az adj innom sok fivérünk és nővérünk kiáltása, akiknek nincs elegendő vizük az élethez, miközben mi továbbra is szennyezzük és elcsúfítjuk közös otthonunkat, amely szintén „szomjas”, mert kimerült és kiszáradt.

Osztozzunk testvéreinkkel az Úrtól kapott szeretetben

Ezekkel a kihívásokkal szemben a mai evangéliumi szakasz mindannyiunknak felkínálja az élő vizet, amely felüdülés forrásává tehet minket mások számára – magyarázta Ferenc pápa. És akkor, mint a szamariai asszony, aki otthagyta korsóját a kútnál, és elment, hogy hívja a falu népét, mi is képesek leszünk arra, hogy ne csak a saját szomjúságunk oltására gondoljunk, hanem az Úrral való találkozás örömével képesek leszünk mások szomjúságát is oltani; képesek leszünk értelmet adni mások élete számára, nem mint gazdák, hanem mint Isten Igéjének szolgái, ami eloltotta szomjunkat és szüntelenül szomjunkat oltja; meg tudjuk érteni szomjúságukat és tudunk majd osztozni abban a szeretetben, amelyet az Úr adott nekünk. A pápa feltette a kérdést magának és a híveknek: képesek vagyunk-e megérteni mások szomjúságát? Az emberek szomjúságát, családunk sok tagjának, környezetünknek a szomjúságát? Ma feltehetjük magunknak a kérdést: szomjazom-e Istenre, felismerem-e, hogy szükségem van a szeretetére, mint a vízre, hogy éljek? És én, akinek az Úr eloltotta szomját, aggódom-e mások szomjúsága, lelki és anyagi szomjúsága miatt? – biztatott lelkiismeretvizsgálatra Ferenc pápa, majd Máriához fohászkodva zárta a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét: „A Szűzanya járjon közben értünk, és támogasson minket utunkon”.